§ Feszült csend telepedett közénk

Nos itt is van az új rész. Igen eldöntöttem, hogy most már hétköznaponként is fogok feltenni új részeket. Remélem, ennek ti is örültök. És Wáóó most néztem meg, már az 1900-as küszöböt is átléptük. Gyerekek nagyon örülök ennek, feldobtátok a napomat. Erről a részről: Hát nagyon hosszúra sikeredett, de remélem nem lett nagyon „száraz”, unalmas. De nem is kertelek tovább itt is a rész. Jó olvasást.

„Feszült csend telepedett közénk”

Nem nagyon tudtam aludni, és egész este csak forgolódtam. Pihentem csak az ágyban, de arra jutottam, hogy felkelek. Amikor az órámra néztem, elkerekedett a szemem. Még csak fél öt?? Idegesen fújtam ki a levegőt, majd felkeltem az ágyamból. Úgy sem tudok aludni, így lemegyek és iszok egy kis tejet. Felvettem a mamuszom, majd lecsöszögtem a lépcsőn. Oda lentről zajt hallottam, majd Niall álmos arcát pillantottam meg. Éppen tejet ivott.

-          Hát te? – kérdeztem, majd egyett ásítottam.

-          Én is pont ezt akartam kérdezni. – Mondta nevetve.

Belenéztem a hűtőbe, de nem találtam a tejet. Idegesen becsaptam a hűtő ajtaját, és szúrós szemmel Niall felé fordultam.

-          Niall. Megittad az összes tejet? – fakadtam ki. Hirtelen megfordult majd köhögni kezdett. Aggódva figyeltem, ahogy ki pirosodik az arca. Szegény ennyire megijesztettem volna? Majd amikor már nem köhögött végre rám nézett.

-          Halálra rémisztettél, és majdnem megöltél. – Mondta komor arccal, de a végén ő is elnevette magát.

-          Nem akartam rád hozni a frászt. De én is szeretem a tejet. Sőt nem is szeretem, ha nem imádom. – Mondtam majd elnevettem magam. – Tudod melyik tej a leg finomabb és legegészségesebb? – kérdeztem nagy szemekkel.

-          A bolti? – kérdezte.

-          Nem ami a boci-ból jön ki, és nincs benne semmi tartósító szer. – mondtam, majd pár másodperc múlva, már annyira nevetett, hogy majdnem lefordult a székéről. Az igen háromnegyed ötkör ennyire vidámnak lenni.

-          Ez jó volt. – mondta kis idő múlva. Leültem mellé, majd törtem egy darabot a pirítósából. Ő ezt egy fagyos pillantással jutalmazta. Mondjuk már az első falat után elment az étvágyam, mert szinte az egész pirítóst megégette. És amit rá tett. Ki eszi tejfölösen a pirítóst?? Undorodva elfordultam, majd felálltam és készítettem pár gofrit.

-          Szóval ennyire rossz lett? – kérdezte elhúzott szájjal. Láttam neki se ízlik.

-          Szerintem még Hanry se enné meg. – Amikor kimondtam a nevét Hanry-nek azonnal a lábamhoz dörgölődzött. – Igaz kis ször gombócom? – beszéltem hozzá. Ahogy megsimogattam a fejét azonnal elkezdett dorombolni.

-          Engem nem szeretnek az állatok. És Hazza-t se. Mesélte kiskorában lefejelte egy kecske. – majd megint nevetett. – Apropó mi van veled és Hazza-val? – kérdezte.

Szóval már nem is emlékszik a tegnap estére? Mi van, ha szerelmes lettem Niall Horan-be? Á az nem lehet. Nem érzek szinte semmilyen kötődést iránta. Meg nem is érzek olyan, hű de szerelmes érzést. Mármint amikor minden rózsaszín, minden boldogság. Egyébként nem is volt sok fiúbarátom. Én nem is akartam, meg nekem fontosabb volt a tanulás, és fontosabb is. Most biztos, hogy stréberség, de a mai világban ki él meg abból, hogyha elmegy, a suliban beül a padba és egész órán nem csinál semmit? Vagy megbukik. Szerintem senki. Vagy legfeljebb az, aki énekes, író. De mi van akkor is ha énekes tegyük fel. Az addig oké, hogy jó hangja van meg felkarolja egy menedzser, de mi van akkor, ha már lejár és nem lesz kelendő? Akkor mit kezd az életével? Beáll vándorszínésznek? Nekem nem is jutott időm fiúzásra, meg a másik nem is akartak velem járni. Emlékszem tetszett nekem egy fiú azt hiszem az volt a neve, hogy Tyler. Igen Tyler Edwards. Ő volt a GreenPop hátvédje. A suli szeme fénye. Mindig érte dobogott hevesen a szívem, és egyszer emlékszem erre tisztán, hogy leállított a suli előtt. Azt mondta nekem, hogy megpróbálná velem. Én pedig gondokozás nélkül bele mentem. De hát ki nem ment volna bele? Tyler tényleg nagyon helyes volt, de IQ-val viszont nem rendelkezett. Nem is érdekelt, hogy rossz tanuló akkor totálisan beleestem. Mondta, hogy találkozzunk egy kávézóban. Elmentem a megbeszélt találkozó helyszínre, de ő nem volt ott. Vártam rá, majd egyszer egy csapat kíséretében végre odajött. Én már akkor vagy 100 üzenettel bombáztam meg. De nem is ez a lényeg. Odajött az oldalán Holly Pierre-el. Utáltam azt a csajt, és ha most is rá gondolok, akkor rögtön a hány inger, és megtépni volna kedvem. Ott álltam majd a szemembe mondta Tyler, hogy csak a haverjával fogadott, hogy tuti, hogy nem mer elhívni engem, az iskola stréberjét. Azt is mondta, hogy sohasem járna egy ilyen lánnyal, akinek még ízlése sincs. Akkor ott eltört bennem valami. Másnap alig akartam menni a suliba, de anya elzavart. Azt mondta, hogy ilyen jelentéktelen dolgokkal nem kell foglalkozni, és egy ilyen apróság miatt én el ne képzeljem, hogy otthon maradok. Szóval elmentem az iskolába, majd mindenkinek a röhögő arcát láttam. Mindenki kinevetett majd beszológattak, hogy „Nézd, itt jön a pancser” vagy „Mi van lapátra tettek?” . Ezek nagyon rosszul estek, majd Holly lenéző szeme és az a levél, amit még én adtam Tyler-nek, azt igen persze Holly felolvasta az egész iskola előtt. Csak láthatatlan akartam lenni, és akarok is lenni. Láthatatlan örökre. Éreztem, hogy most is könnyek szöknek a szemembe, majd egy apró könnycseppet el is morzsoltam. De ezután jött csak a fekete leves.

Amikor az ebédlőben voltunk mindenki sugdolózott rólam, majd Holly az ebéd végén rám borította a kóláját. Szégyenkezve vonultam végig az iskola folyosóján, lehajtottam a fejem, akkor legszívesebben meghalni lett volna kedvem. Sírni akartam, eltűnni innen. Anyához nem fordulhattam, hisz őt nem is érdekelte, hogy mi van velem. Elkezdtem nézni az előttem lévő gofrit, de újból előjött az a fájdalmas érzés, és már homályosan láttam. Majd felálltam az asztaltól, el akartam menekülni a szobámba, és csak sírni. De Niall megfogta a könyököm.

-          Minden rendben van? – kérdezte, majd vizsgálgatta az arcom. Én elfordultam

-          Nem semmi sincs rendben! – mondtam a kelleténél is hangosabban. – Egy szerencsétlen vagyok, aki mindent elront. Egy utolsó vesztes. – mondtam majd ki akartam tépni a könyökömet Niall szorításából, de ő nem hagyta. Magához húzott majd átölelt. És belőlem előtört minden érzés, a vállán zokogtam.

-          Minden rendben lesz. – mondta. Pár perc múlva végre csitult a zokogásom. Kellemetlenül éreztem magam, és el is pirultam. Nagyon jó volt tényleg Niall karjaiban lenni. Olyan volt, mint egy védelmi fal. Megvédett a sok sebtől, és fájdalomtól.

-          Jobban vagy? – kérdezte majd a tekintetemet kereste.

-          Igen, köszi. – mondtam majd el akartam húzódni tőle, de nem engedte.

-          Miért zokogtál ennyire? – kérdezte.

-          Csak egy múltbeli sérelmen. – mondtam, de nem akartam elmondani neki, hisz csak ki nevetett volna úgy is, és én már a megaláztatásból eleget kaptam.

-          Nem lehetett kis dolog, mivel akkor nem zokogtál volna ennyire. – mondta. – Én akkor sírtam ennyire, amikor egy háziállatomat elveszítettem. Nem azért mert sajnáltam, ha nem mert egy olyantól kaptam, aki fontos volt nekem. De elütötte egy kocsi Berry-t. A kis macskám. – mondta majd láttam, hogy elneveti magát. – Most már nevetek rajta, de akkor nem mosolyogtam egy hétig. Vagy többig. – ebben mondjuk igaza volt Niall-nek. De nem is akarom a hülye bajaimmal foglalkoztatni csak rá tenni a terheimet a vállára. Van neki más gondjai is, amik sokkal fontosabbak.

-          Felejtsd el. De neked nem kéne még menned? – kérdeztem majd az órára pillantottam.

-          Már is el akarsz küldeni? 6 – kor? A fiúk legfeljebb 11 óra fele vagy van olyan, amikor alszanak vagy 12 óráig is.

-          Akkor nem tudsz haza menni. – Mondtam. Majd elhúzódtam tőle, és összeszedtem a poharakat, majd a mosogatóba tettem őket.

-          Hát nem. Vagy legfeljebb bemászok az ablakon, de akkor meg megszólal a riasztó. Szóval semmi esély. – majd megvonta a vállát – Ne segítsek valamit? – kérdezte.

-          Nem kell, köszi.

Láttam, hogy eltorzult az arca. Hát igen ez kissé keményre sikeredett. Láttam, ahogy csalódottan leült a kanapéra majd elkezdte kapcsolgatni a csatornákat. Körülbelül fél nyolc fele megszólalt a csengő, majd amikor kinyitottam az ajtót, majdnem hanyatt estem.

-          Ti meg mit kerestek itt ilyen korán? – kérdeztem meglepődve.

-          Hát, Niall-t keressük nincs itt? – kérdezte Zayn, majd előre furakodott, és Harry-t eltaszította az útból.

-          De itt van. – Mondtam, majd megtöröltem a szemem. – Itt aludt. – mondtam. Láttam, hogy mind a négyen olyan döbbent képet vágtak.

-          Tessék? Jól hallottam? Az ír manó nálad aludt? – kérdezte Louis.

-          Ki volt az Henriett ?... Szólalt meg Niall, majd elhalkult, amikor a fiukat meglátta az ajtóban. Biztosan félre értették a helyzetet, mert Niall-en csak egy alsó gatya volt és egy poló, rajtam is egy kicsi rövid gatya meg egy topp. Lou elkezdett nevetni, majd Niall tiltakozóan feltette a kezét.

-          Lou nem történt semmi. Ezt ti félre értitek. – Mondta.

-          Hát.. – mondta Liam is majd elkezdett nevetni. Csak Harry nem nevetett, és ezt Zayn is észrevette.

-          Mi van veled Hazza? – kérdezte Zayn. – Elvitte a cica a nyelved?

-          Nagyon vicces. – mondta. Rám nézett, majd mintha szomorúságot és csalódottságott olvastam volna ki a szeméből.

-          Bejöttök? – kérdeztem, mert már Harry megfordult. Olyan cukin nézett ki azzal a göndör hajával.

-          Persze. – Mondta Liam és Lou egyszerre.

-          Persze. – Válaszolt nyájasan Harry.

-          Öcsém mi van veled? – kérdezte most már komoran Zayn.

-          Semmi. – mondta flegmán.

Beengedtem őket, majd a nappaliba tereltem mind az 5-üket. Niall felment az emeletre és átöltözött, majd lejött. Ugyanaz volt, rajta, mint tegnap, csak most a haját is felzselézte. Harry-hez azonnal odament Hanry.

-          De aranyos. – mondta Lou. Láttam, hogy Harry is mosolygott, amikor elkezdett dorombolni Hanry.

-          Mi a neve? – kérdezte Lou. Én szégyenlősen elpirultam majd kimondtam azt az egy szót.

-          Hanry. - Feszült csend, láttam, hogy Harry-nek is megállt a levegőben a keze.

-          Azt mondtad, hogy Harry? – kérdezte vissza Liam.

-          Nem. H-A-N-R-Y. – betűztem le nekik. Majd ezen elkezdtek nevetni.

-          Én is úgy értettem, hogy Harry. – mondta Lou.

-          Mikor kaptad? – kérdezte Zayn.

-          15 éves koromban még apa vette nekem a születésnapomra. – mondtam majd szomorúan lehajtottam a fejem.

-          Ne haragudj. – Mondta Zayn. Majd egy csengő szakította félbe a gondolataimat.

-          Ki a franc lehet… - mondtam káromkodva, amire mindegyikőjük felkapta a fejét. Hallottam, hogy kinyílt az ajtó, és hamarosan Adison robogott be a nappaliba, ahol azonnal megállt, majd döbbenten nézett körbe, aztán pedig eltorzult az arca. Feszült csend telepedett közénk. Láttam, hogy Zayn feláll, majd elindult Adison felé. Adison lépkedett hátra felé, majd beleütközött a falba. Zayn már csak pár lépésre állt tőle. Azt hiszem valami olyasmit mondhatott, hogy: - Sajnálom. Én csak téged Szeretlek Adison. – Majd egy dobozt adott át Adison kezébe.

-          Ez az enyém? – kérdezte Adison majd felsikoltott. – Ezt nem kellett volna Zayn. – mondta A.D majd láttam, hogy elkezdett sírni, majd megölelte Zayn-t.

-          Nah, végre! – mondta Louis. Majd előkapta a telefonját és megörökítette Zayn és Adison csókját.

-          Ez megy a Twiterre. – mondta Harry, de mostmár nevetett. Láttam, hogy Adison elhúzódott Zayn-től és szúró szemekkel nézett Louis-ra.

-          Ezt még visszakapod. Halálra foglak csikarni. – mondta Adison.

-          Nah, arra kíváncsi leszek.

-          Akkor mehetünk? Mert nem sokára stúdióba kell mennünk. – Vetett végett a jó légkörnek Harry.

-          Igen. – mondta Zayn. Láttam, hogy Niall szomorúan rám nézett.

-          Majd még át jövök este. – Mondta A.D majd Zayn-el kiment a házból. Átölelt Niall, majd ő is kiment Louis-ék után. Már csak Harry volt bent, de ő csak a cipője orrát figyelte.

-          Harry? – szóltam hozzá.

Pár perc múlva megszólalt.

-          Mondanom kell valamit. – nézett rám

-          Igen?

-          Gyere már Hazza! – ordította Liam. Majd bejött és kifelé húzta.

-          Majd felhívlak. – mondta kiabálva.

Elég érdekes. Mit akart mondani nekem Harry Styles? Majd mosolyogva becsuktam a bejárati ajtót, és leültem a kanapéra. Azt mondta, hogy majd fel fog hívni, de arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog nekem mondani. Most is rám sem nézett, flegmán beszélt velem. És amikor kimondtam Hanry nevét először elkerekedett a szeme, majd mosolygott. Nem értem. Lehet, hogy nem is fogom, sohasem megérteni. Niall. Niall pedig irtó helyes, azt hiszem, most már kezdek iránta többet érezni, mint puszta barátság. De ő biztos engem csak egy egyszerű lánynak tart, és a tegnapi majdnem csók pedig.. Nem számít semmit. Én most már felhagyok az álmaimmal, nem lesz több barátom! . Nem akarok megint egy világ előtt égni.. Nem akarok se neki se magamnak újabb sebeket ejteni..