Nem érkezett komment a tegnapi részhez, de nem vagyok türelmetlen így várok : ) A nézettség, hát már meghaladtuk az 500 nézetséget.. Nagyon boldog vagyok. Itt a következő rész, hát nem tudom milyenre sikeredett, de ez már nem csak Henriett szemszöge ; ) Jó olvasást : )

"Olyan, vagy mint Abby "

Alig akartam hinni a szememnek. Tony Swats nézett a mély barna szemeivel.

-          Tony? – kérdeztem meglepődve..

De nem válaszolt. Tony-val emlékszem még az óvodában ismerkedtem meg. Már elsőre bele szerettem, amikor betipegett a terembe. Sokat hülyéskedtünk, míg kicsik voltunk. Emlékszem papának még mi engedtük el a lovait, amikor nem adott nekünk cukorkát. És arra is emlékszem amikor, 11 éves lehettem és eljöttünk ide, felgyújtottunk véletlenül egy pajtát. De szerencsére még Elza néninek hamar szóltunk, így nem sérült meg senki. na de amikor hazamentem Grace nagyi, erre pontosan emlékszem, hogy nagyon lehordott, mind kettőnket. Akaratlanul elmosolyodtam. De amikor 13 éves lettem, minden megváltozott. Tony-ék kiköltöztek Spanyolországba, és még elbúcsúzni sem tudtam tőle. Persze Maria vitte ki. Maria Tony mostoha anyja volt. Tony-nak 10 évesen halt meg az édesanyja, úgy emlékszem autó balesetben. Az édes apja is abban a kocsiban ült, de ő pár karcolással megúszta. Tony mindig szomorú volt, próbáltam mindig felvidítani, de sosem tudtam. És soha nem is tudom majd. Tudom milyen érzés elveszíteni azt, akit a legjobban szeretsz. Na de nagyon elkalandoztam, és valamit nem értek. Tony csak nagy ritkán jött Grace nagyihoz. És miért hívja úgy, hogy Grace nagyi?

-          Henriett? tényleg te vagy az? – kérdezte megdöbbenve, majd megölelt.

-          Hát, mint láthatod. – mondtam mosolyogva.

-          Hogy kerülsz te ide? – kérdezte miután végre elengedett.

Néha gondoltam arra, hogy Tony-val összejövök, de mindig féltem, hogy akkor tönkretehetném a barátságom, és én azt nem akarom.

-          Hát meglátogattam Grace nagyit. – mondtam mosolyogva. – De te, hogy kerülsz ide? – kérdeztem kíváncsian. - Nem Spanyolországban éltek?

-          Már nem - de láttam, hogy lehervadt az arcáról a mosoly.

-          Ezt, hogy érted? De Mária, még emlékszem, hogy 13 évesen kivitt Spanyolországba. – mondtam meghökkenve

-          Igen, kivitt. De pár évvel később autóbalesetben meghalt..- mondta majd a nagyiék felé fordult.

Maria meghalt? Kérdeztem magamban. Igaz sokszor leszidtam mindennek, de nem gondoltam volna, hogy életét veszti egy autó balesetben.

-          Sajnálom Tony.

-          Ugyan, te nem tudhattad. – válaszolta gúnyosan. – Te a kis csilli- villi életedet élted Londonban, és semmi sem érdekelt. Tudod, még amikor 13 éves voltam, és Mária kivitt, nem búcsúztál el tőlem. Mária megmondta miért. Itt nem ő volt a hibás, ha nem te magad! Te voltál egy gőgös divatmániás. Amikor felgyújtottuk a pajtát, azt is rám fogtad.. Miért? Hogy te makulátlan legyél. Soha semmiben nem segítettél. Rám kentél mindent, még szerencse, hogy Maria elvitt, így nem ismerhettelek meg jobban. Bár már nem is akarlak, undorodom tőled. ! - válaszolta fagyosan.

Hogy mi van? Most tényleg Tony lehordott mindennek, vagy csak én képzelődöm? . De felment bennem a pumpa.

-          Most engem osztol ki? ordítottam. – Nem is szóltál, hogy elmész Spanyolországba.. – fakadtam ki

-          Mária hagyott egy üzenetet, legalább ne hazudnál a szemembe. - ordította ő is .

-          Hogy én hazudom? Szerintem inkább magadról beszélsz Tony! Hadd elevenítsek fel egy emléket. Amikor 12 évesek voltunk, és lementünk a tóhoz, mert hajókázni akartunk elloptad Mr. Marison csóakját. És azt hazudtad a saját apádnak, hogy egy embert láttál, aki ellopta. ! Miközben te voltál az Tony.

-          Az apámat a szádra ne vedd többé! - mondta fenyegetve. – Csak is magadnak köszönheted, olyan, vagy mint Abby. Pont olyan. Olyan, aki úgy cserélni és használja, ki a pasikat ahol csak tudja, és ahol csak éri. Nem tudom, kinek a családja kezdett ki Pierre-rel! - mondta idegesen.

-          Anyámat ne merd ocsmárolni! - Most már tényleg elegem volt.

-          Oh, jaj, ne haragudj. Akkor beszéljünk csak apádról. Arról a szent lélekről.. - mondta fagyosan. – Arról aki, nap, mint nap, csalt, hazudott, lopott! - fakadt ki

-          Apámat hagyd ki ebből! - ordítottam.

-          Tudd meg az igazságot Hen, hogy ki is volt valójában az apád. Igen jól hallottad, Barkinson farmjáról mindig lopott tehenet, és mindig csalt és csak gyűlt- gyűlt az adóssága. Ez vitte a sírba. - amikor ezt a mondatot kimondta elborult az agyam. Nem tudom, hogy, hogyan, de Tony-t pofon vágtam. Felkaptam a felsőm és kiviharzottam nagyi házából. Az a szemétláda Tony, hogy képes az apámat szidni? és eleredtek a könnyeim. Nem tudom merre tartottam, de egy rétre értem, ahol egy kis patak folydogált. Majd erőtlenül leültem egy fa tövébe. Annyira félreismertem Tony-t. Azt hittem, hogy örülni fog annak, hogy újra lát, de úgy látszik, hogy mindig is a pokolra kívánt. És Mária. Anya nekem egy szóval sem mondta, hogy Tony-ék elköltöznek, és még levelet sem hagyott Maria. Az a nő. Tudtam, mindig, hogy egy hárpia, de hogy ennyire. És ahogy apámat elkezdte szidni Tony. majd elkezdtem zokogni. A sírástól már égett a szemem, és megfájdult a fejem.. Ránéztem az órámra, 17:45.. Micsoda? Jézusom. Adisonnal találkoztam volna 4 órakkor.. Majd amikor felálltam megszédültem..

Később, ahogy körbe néztem, mindenhol sötétség uralkodott. Hogy jutok így haza ? Gondolkodtam.. Azt hiszem arról jöttem, néztem előre fele. Elindultam, majd fázva összébb húztam a felsőm. Az éjben csak pár farkas ordítását lehetett hallani.

-          Na, ezt jól megcsináltad Henriett Farkson. - motyogtam magamban.

Bementem egy ösvényre, és ott tovább bukdácsoltam a földúton.. Egy nagy reccsenésre lettem figyelmes. Hátra néztem, majd egy alakot láttam mögöttem. A torkomban dobogott a szívem, és elkezdtem felszaporítani a lépéseimet. Szinte már futottam és ijedten vettem észre, hogy, a hátam mögött lévő emberi alak is felszaporította lépteit. Elkezdtem futni, majd valamibe megbotlottam és elhomályosult minden.. Hangfoszlányokat hallottam nagyon távolról..

-          Henriett hallasz engem? - Hallottam egy ismerős hangot. - Megtaláltam Edward! – kiáltotta.

-          Hogy van? kérdezte egy másik.

-          Beverte a fejét, ami nagyon csúnyán vérzik.. Gondolom megijedt. De most vigyük haza Grace-ékhez.

Majd már nem hallottam a hangokat..

~~~~

Megint azokat a hangokat hallottam, de most egy lány hang is kiegészítette a beszélgetést. Adison.. Próbáltam kinyitni a szemem, de úgy éreztem, hogy mintha egy mázsás súly lenne rajta. Így csak hallgattam, hogy miről beszélgetnek..

-          Az én hibám Adison. ! fakadt ki Tony.. - Ez biztos, hogy ő volt.

-          Ha valami komolyabb baja lesz én élve megnyúzlak! szipogta Adison.

-          Nyugodj meg Adison nem lesz semmi baja..- Hallottam még egy ismerős hangot.. Zayn volt. Hogy ezt a fiút mindenhova magával hozza.. Majd egy éles fájdalom hasított bele a halántékomba. Ideje pihennem, törődtem bele, majd elnyomott az álom.

• Adison szemszöge *

-          Mikor fog felkelni doktor úr? - kérdeztem szipogva, majd a társaság felé fordultam. Amikor felhívott Tony, hogy nem találják Henriett-et, majdnem szívinfarktust kaptam. Minden Tony hibája. Ha nem lett volna ilyen önfejű, akkor nem következik be ez a baleset.

-          Nem tudom biztosan Adison.- válaszolta őszintén. – Lehet semmire sem fog emlékezni. Már pedig ez az esély is fen áll. Olyan nagy ütés érte a fejét. Talán ha éppen a fűre esik és nem arra a kőre, akkor.. majd sóhajtott egyett Dr. Parkinson

Louis-ra és Zayn-re néztem, akik aggódva vizsgálták az arcom. Amikor elmondtam hadarva Zayn-nek, hogy mi a baj, azonnal összekapta magát és a kocsi kulcsot kezdte el sietve keresni. De mivel ő nem szeret vezetni, ezért Louist kérte meg, hogy hozzon el minket. Oda fordultam Henriett ágya felé, és leültem mellé. Majd akaratlanul elkezdtek a könnyeim potyogni.

-          Ha veled lettem volna, akkor nem történik meg ez a baj. - Suttogtam Henriett-nek. Olyan merev volt az arca, és sápadt. Már vagy negyedszerre cserélték le a kötést a fején, de még mindig eszméletlenül vérzett.

-          Nem a te hibád Adison. – válaszolta Louis.

-          De ha vele vagyok, akkor nem jön el ide. Mert tudom, hogy magányra vágyott. Nem vigasztaltam meg, nem voltam jó barátnő. - Vallottam be.

-          De nagyon jó barátnő vagy Adison. - Mondta Zayn majd átölelt.

-          Olyan rossz így látni. - Mindenhonnan csövek lógtak ki a takaró alól, és csak egy műszer mutatta Henriett lassú szívverését.

-          Meg fog gyógyulni Adison. Henriett erős. - mondta Louis.

-          Tudom. - Majd egy véres hajszálat elvettem az arcából.

-          Kisasszony.. mondta egy kék ruhás ápolónő. - Ideje újra kötözni Henriett sebét – mondta komoran

-    Rendben. -  És helyett adtam, hogy elvégezhesse a dolgát az ápolónő. Amikor levette a véres kötést, láttam, hogy Lou-nak elfehéredik az arca. Én elfordultam majd kimentem a szobából. Velem jött Lou és Zayn.

-          Most hova megyünk? - kérdezte Lou kíváncsian

-          Le a konyhába, készítek egy kis forró csokit.- válaszoltam rekedten

Amikor a konyhába értünk a fiuk is leültek a kanapéra ahol Grace néniék ültek. De nem láttam Abby-t Henriett édesanyját..

Elkészítettem a kakaókat majd leültem velük a kanapéra és odaadtam az egyiket Lou-nak, a másikat pedig Zayn-nek. Louis hálásan rám mosolygott.

-          Grace hol van Abby? - Kérdeztem.

-          Még nem jött. Mondta szipogva. – Pedig már hányszor hívtam a mobilján.- mondta rekedt hangon és a szemét törölgette.

Hirtelen Dr. Parkinson jelent meg a nappaliban

-          Henriett-et még nem szállítjuk kórházba. - Válaszolta komoran

-          Hogy - hogy nem? - kérdezte Grace

-          Túl kockázatos lenne. – válaszolta rekedten

-          Ezt meg hogy érti? - kérdezte fal fehéren Frank.

-          Úgy, hogy Henriett-nek rosszabbodott az állapota, és kockázatos lenne most kórházba szállítani. Az ütés, ami a fejét érte a tüdejére is kihatott, amit nem vettünk észre. Holnap, ha erősebb lesz, megpróbáljuk elszállítani. De ha holnapra gyengül..- mondta komoran

-          Igen? akkor mi lesz doktor úr? – kérdezte Grace nagyi könnyezve

-          Életveszélyes állapotba fog kerülni.

-          De nem csak a fejét verte be? – Kérdezte Frank.

-       Beverte a fejét, ami befele szivárgott, de a szivárgást már elállítottuk. Az esés közben pár ér elpattant, és a tüdeje is súlyosan károsodott, amit csak most vettünk észre.

-         Minden percben ott leszek mellette, de nem tudom. Őszinte leszek magukhoz.. nem tudom, hogy  mit hoz a holnap.. – felelte majd felsietett Henriett szobájába.

-          Ez is a te hibád Tony! fakadtam ki már megint könnyezve..

-          Hányszor kérjek még bocsánatot? – válaszolta komoran.

-          Minden rendbe fog jönni. – mondta Zayn majd átölelt.

-          Semmi sem fog rendbe jönni. - Válaszoltam rekedten.

Feszült csend telepedett le közénk. Nem tudtuk, hogy mi lesz Henriett-el. Abban bíztam, hogy holnapra megerősödik, és kórházba tudják majd szállítani, mivel ott több mindent lehet érte tenni, mint itt abba a pár négyzetméteres szobában…