§ Elment az eszed

Ne haragudjatok, hogy tegnap nem hoztam részt, de most bepótolom. Kevés időm volt és nagyon zsúfolt volt a napom. Remélem nem haragszotok meg. De itt is van a következő rész remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást :)

"Elment az eszed"

 

Az este többi részében, csak énekeltünk. Helyesbítek ők énekeltek én csak hallgattam és néztem a tűzet, amit még Harry szerencsétlenül rakott össze. Mondták nekem, hogy énekeljek én is velük, de szégyelltem meg nincs is jó hangom, nem nevetettem ki magamat, főleg meg előttük nem. Amikor körül néztem, észrevettem, hogy Zayn nincs itt és most belegondolva egész este nem is láttam őt.

-          Hát Zayn? – kérdeztem, majd összébbhúztam a szemöldököm. Mindenki rám figyelt, aminek nem örültem.

-          Adison-nal van. – mondta Liam mosolyogva.

-          A.D - vel ? – kérdeztem döbbenve.

-          Igen. Összejöttek. – mondta Lou nevetve, majd egy fadarabot dobott bele a tűzbe.

Nah hál istennek. Legalább A.D szomorú és idegesítő leveleit nem kell olvasnom. Szeretem meg miden, de már egy kissé sok, hogy mindig nekem írja le a szerelmi bánatait és még az a legrosszabb, hogy le is tagadja, h szereti még Zayn-t. A vak is látja, hogy nem tud meg lenni nélküle. De már együtt vannak és csak ez a lényeg. Felálltam a hintaszékről, majd Lou felém fordult.

-          Ugye még nem mész? – kérdezte, majd nagy boci szemekkel nézett.

-          Nem. Csak.. sétálni megyek. – mondtam.

-          Minden okés? – kérdezte Liam.

-          Persze, minden a legnagyobb rendben. – Mondtam, majd, hogy el is higgye egy bátorító mosolyt is sikerült össze hoznom.

-          Rendben, de ne menj messzire. – mondta Liam.

Bólintottam, majd a nedves fűben elkezdtem lépkedni. Nem tudom merre mentem, csak sétáltam, majd egy tónál kötöttem ki. Tükörsima volt a vize, gyönyörű hely volt. Hirtelen lépéseket hallottam mögöttem, majd valaki leült mellém a fűbe. Oldalra fordultam, majd Niall éppen akkor dobott bele egy kavicsot a vízbe.

-          Hát te? – kérdeztem meglepődve. És egyáltalán minek jött utánam?

-          Őszintén? – nézett rám. – Féltem, hogy valami butaságot csinálsz. – mondta, majd a hold felé nézett. Szóval Niall aggódna értem?

-          Ez vicces. – mondtam majd én is elhajítottam egy követ.

Feszült csend telepedett le közénk, majd amikor megint Niall felé fordultam, észrevettem, hogy nekem is az arcomat fürkészi.

-          Mi az? – kérdeztem tőle. – Talán valami maszat van az arcomon? – kérdeztem majd elkezdtem dörzsölni az arcom. Elnevette magát, majd lefogta a kezem. Erre az érintésére libabőrös lettem.

-          Nem dehogyis. – mondta majd mélyen a szemembe nézett. Vészesen közeledett majd már pár centire volt az arcomtól. A szemembe nézett, azután le a számra, majd végül megcsókolt.

-          Hát ti meg mit csináltok? – Hallottam, egy kemény hangot. Hirtelen elhúzódtam Niall-től majd a hang irányába figyeltem. Harry állt ott, elfehéredve. Niall elvörösödött, majd elmosolyodott, de Harry arcát látva ő is komor maradt. Liam és Lou is csatlakozott, majd láttam, hogy Liam megfogta a fejét.

-          Szép kis barát vagy. – mondta Harry majd vészesen közeledett Niall felé. Felpattantam a helyemről, majd Niall és Harry közé álltam.

-          Most komolyan meg akarod ütni? – kérdeztem és reménykedtem benne, hogy nem-et fog mondani. Nem szólt semmit csak sarkon fordult és elviharzott. Pár perc múlva valaki beindított egy kocsit, ami biztosan, hogy Harry volt.

-          Te nem mondtad el neki? – kérdezte Lou Liam-től komoran.

-          Éppen ma akartam. – mondta Liam a fejét vakargatva.

-          Most mi van? – kérdeztem össze zavarodva. Niall láttam már, hogy nincs mellettem.

-          És hol van Niall?

-          Szerintem Harry után ment. Jobb lenne, ha most haza mennél Henriett. – mondta Lou, majd előkapta a telefonját.

-          Szóval most minden az én hibám? – kérdeztem dühösen. Lou szúrós szemmel felém nézett.

-          Igen, ha te nem most nem jöttél volna el, akkor nem lenne ez a balhé. – mondta Lou majd elment.

Én sem akartam tovább maradni, megfogtam magam, majd útközben a könnyes arcomat törölgettem. Amikor a kapujukból visszanéztem, láttam, hogy Liam Lou-val beszél. Lou felém nézett majd a földhöz vágta a telefonját. Kiviharzottam a házukból. Nem akarok soha többé velük találkozni. Félre ismertem mindegyikőjüket. Azt hittem, hogy belülről érzelmes lények, de nem ugyan olyanok, mint a többi pop sztár. Csak a saját sikerük érdekli őket, nem foglalkoznak senkivel és semmivel. Taxiba szálltam majd haza fele vettem az irányt. Amikor elmentünk a Nando’s előtt, mintha Harry-t és Niall-t láttam volna. Képzelődöm, mondtam, majd becsuktam a szemem. Pár perc múlva már hazaértem. Kinyitottam az ajtónkat, majd be is zártam. Felszaladtam a szobámba, majd bezárkóztam. Levetettem magam az ágyamra majd azt kívántam, hogy bár csak ne kelnék fel holnap, akkor legalább nem lennék semmi jónak az elrontója. Majd álomba sírtam magam.

~~~

Hangos dörömbölésre keltem fel. Amikor felültem egy éles fejfájás nyilalt bele a fejembe, és így jobbnak láttam, hogyha visszadőlök a párnára. De nem hagyta abba a kopogást a vendégem. Kitartó. Mondtam

-          Ki az? – kiabáltam ki.

-          Adison vagyok. Kinyitnád? – kérdezte sietve.

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról majd kinyitottam. Berontott a szobámba majd tücetesen át vizsgált.

-          Neked meg mi bajod van? – kérdeztem A.D-től. – Dili bogyót szedtél?

-          Nem csak egész este próbáltunk elérni Zayn-nel. Nem vetted fel, hívtam a srácokat azt mondták, hogy nagyon összekaptatok, így elkezdtem aggódni érted. Amikor eljöttem hozzátok ijjedten vettem észre, hogy be van zárva az ajtótok így gondoltam, hogy nem is vagy itthon. Majdnem egész London-t bejártuk Zayn-nel. – Mondta A.D

-          Igen. De menj innen, mert még téged is majd meg foglak átkozni. – mondtam majd a fejemre húztam a takarót.

-          Mi van? – kérdezte összezavarodva.

-          Azt mondta tegnap Louis Tomlinson, hogy mindennek én vagyok az elrontója. – mondtam majd undorodva elhúztam a számat.

-          Azt csak idegességében mondtam. – Próbált meggyőzni Adison

-          Most csak meg akarod védeni. Tudod én félreismertem őket, főleg meg Lou-t. Azt hittem, hogy érzelmes lény, de nem. Olyan, mint a többi pop sztár. – mondtam majd kifelé néztem az ablakon. Adison sóhajtott egyett, majd leült az ágyam szélére.

-          Nem, nem akarom megvédeni. Csak az igazságot próbálom elmondani. – mondta A.D

-          Igazság? – nevettem fel gúnyosan. – Az, az igazság, hogy úgy beszélt velem Louis mintha egy falusi fruskával. – mondtam komoran.

-          Nem érted, hogy ideges volt? Meg már akkor megbánta, amikor kimondta.. – Nem tudta befejezni, mert megcsörrent a telefonja.

-          Szia Zayn. – köszönt bele. – Mi az? – Ahha persze eljöhetnek. – Igen jól van Henriett. – döbbentem hallgattam, ahogy elhívja Lou-ékat hozzám. Hevesen csóváltam meg a fejem, de ő azt mondta, hogy beleegyeztem. A fejemre húztam a takarót, majd egy frappáns beszóláson törtem a fejem.

-          Elment az eszed! – ordítottam akkor, amikor már végre letette a telefont.

-          Nyugodj már meg Henriett. Mély levegő. Be ki Be ki. – mondta, majd egy fura mozgást is csinált hozzá, amin elnevettem magam.

-          De igazán megkérdezhettél volna. Én nem akarom újból látni Louis Tomlinson-t és a többieket. - mondtam, majd szomorúan elfordítottam a fejem. Adison kifújta a levegőt majd beletúrt a hajába.

-          Javíthatatlan vagy Henriett. – mondta.

~~

Adison-nal még egy kicsit beszélgettünk, majd végre elmondta, hogy mikor jönnek a srácok. Az egész házat ki takarítottuk majd kotyvasztottunk valami kaját. Illatának jó illata volt, majd amikor a húst sütöttük meg, be kellett látnom túl hamar vettük ki, mert nyersek maradtak. Még egy balszerencsés tényt kellett belátnom, hogy ennél már nem is lehetnék balkezesebb. Amikor a tepsit vettem ki a sütőből, azt hittem, hogy nem meleg, és megégettem a kezem. Most per pillanat nem tudok fogni a bal kezemmel.

-          Biztos, hogy ne menjünk sebészetre? – kérdezte A.D aggódva.

-          Nem, dehogyis. Jól vagyok. – mondtam.

-          Hát, rendben.. – mondta majd a nappalit kezdte összébb pakolni.

A.D azt mondta, hogy fél hét fele fognak jönni a srácok. Amikor az órára néztem, kirázott a hideg, mert már negyed hetet mutatott. Nem sokára ide érnek és én egyre izgatottabb lettem. Majd egy csengő szó verte ki nálam a biztosítékot.

-          Kinyitom én. – Ajánlkoztam fel, majd kinyitottam az ajtót. És hát igen, mint mindig most is csalódnom kellett. Ilyen az én mákom..

-          Szia Zayn. – köszöntem neki, majd elfordítottam a fejem.

-          Szia Hen. Izéé. Louis-ék bocsánatot szeretnének kérni, amiért nem jöttek, de el kellett menniük egy interjúra. – mondta Zayn, majd a szemembe nézett. Persze negyed hétkor egy interjúra. Annak mondja ezt, akinek borús az elméje.

-          Ahhan, persze. – mondtam majd lehajtottam a fejem. – Legalább mondanád az igazat.

-          De hát ez az igazság.

-          Hen ki az? – kérdezte A.D , majd amikor meglátta Zayn-t a nyakába ugrott.

-          Szia Adison. – mondta majd szorosan ölelte.

-          Szia. Hát a többiek? – kérdezte A.D

-          Lementek Harry-ékhez, mert csaptak egy bulit. – Amikor ezt kimondta, ijjedten nézett rám.

-          Semmi baj.- Mondtam a szemébe. – Bocs, de hazugokkal nem állok le beszélgetni. – Mondtam, majd sarkon fordultam és leültem a kanapéra.

-          Hen én nem úgy értettem. – Mondta Zayn.

-          Hagy békén. – mondtam komoran.

-          Hen ne csináld már ezt. Csak kicsúszott a számon. – mondta Zayn majd elém állt.

-          Persze kicsúszott. Nem tudom, hogy miért nem mondtad meg, hogy nem akarnak idejönni. – majd szemrehányóan rá néztem.

-          Mert. Mert nem akartam, hogy rosszul érezd magad emiatt. – mondta majd legugolt elém.

-          Jobb, ha most elmész. – mondtam majd a szemébe néztem.

-          Sajnálom. – mondta, majd szomorúan felállt, elköszönt A.D-től majd hallottam, hogy kiment az ajtón. Kerestem A.D-t de láttam, hogy már beült Zayn kocsijába. Az ablakhoz nyomtam a homlokom, majd eldöntöttem, hogy sétálok egyett. Felvettem a cipőm, meg felvettem egy kabátot, majd elindultam a St. James's Park felé. Leültem az egyik padra, majd egy ismerős arcot láttam közeledni. Megállt bennem az ütő, amikor megpillantottam Tyler-t Holly-val. Láttam, hogy észrevettek, majd Holly a tűsarkú cipőjével felém közeledett.

-          Farkson.. Te itt ? – kérdezte nevetve.

-          Neked is, szia Holly. – mondtam majd elfordultam.

-          Hallottam, össze szűrted a levet a One Direction-nal ? – kérdezte gúnyosan. – És az a falusi liba, a barátnőd Adison azzal a punkos Zayn-nel jár. Tisztára lealacsonyodtál, bár mondjuk mindig is ezen a szinten voltál. – mondta majd elkezdett nevetni.

Alig bírtam ki, hogy ne tépjem meg. Elég volt, hogy szidta a One Direction-t. De, hogy még Adison-t is lehordja mindennek. Már majdnem felálltam és megtéptem, amikor odaért Tyler.

-          Hát te meg kivel beszélsz? – kérdezte Holly-tól. – Áh Farkson. – mondta majd rám kacsintott.

-          Tüntesd el a barátnődet és magadat is mielőtt olyat teszek, amit később még meg fogok bánni. – mondtam ridegen.

-          Jajj, de félek. – mondta Holly. – Mit fogsz csinálni? Csak nem leordítod a fejem? Koszos proli. – mondta. Elég volt felálltam már éppen elkaptam volna az arcát, amikor Tyler lefogott.

-          Engedj el Tyler.

-          Nem amíg meg nem nyugszol. – mondta. Kitéptem magam a karjából majd undorodva néztem mind kettőjükre.

-          Ne érj hozzám többet Tyler. ! – mondtam.

-          Fenyegetőzünk? – kérdezte Holly.

-          Mer, ha igen akkor mit csinálsz?

-          Feljelentelek, és aztán meg mehetsz a por népséghez a börtönbe. Mindig is oda tartoztál anyáddal és apáddal is egybevéve.

-          Legalább ott nem látom az ocsmány pofádat. – mondtam, majd sarkon fordulva feldúltan elindultam hazafelé. Ez nem lehet igaz, hogy még egy parkban sem lehet, nyugta az embernek. Amikor végre hazaértem, egyből a szobám felé mentem, majd a szobámba rám tört a sírás. Annyira át akartam rendezni a pofáját annak a csajnak.. Ha nem fog le Tyler már nem élne. A hátamra fordultam, majd elgondolkoztam. Mindig mindent rosszul csinálok, mindig elszúrok valamit, most elveszítettem 5 jó fej barátot. Megint egyedül maradok, mint az egész életemben, pedig már kezdtem azt hinni, hogy találtam magamnak egy új családot..