§Megtaláltam a családom

Na, itt a rész : D Nagyon sokat kellett tanulnom, szóval bocsánat a késésért. Jó olvasást, sziasztok: D

„Megtaláltam a családom”

  ( London hó - 2012. február 4 )

 

Kinéztem az ablakon, majd elgondolkodtam, hogy milyen régóta nem láttam már igazi telet. Otthon Magyarországon már Decemberben esett a hó, most itt csak még esik az eső. Tudod, ha már több éve kint él külföldön az ember nem könnyű hozzá szokni egy új természeti változáshoz. Bár ez velem nem igaz, hiszen az életem felét itt töltöttem, de azért a honvágy mindig eszembe juttatja a régi házunkat, a régi karácsonyt, amikor összejött a család. Tudom, és emlékszem, hogy a karácsonyfa alatt mindig azt kívántam, hogy bárcsak egyszer eljuthatnák Londonba. Hát, igen kijutottam, de mostmár rájöttem, hogy nem ez volt a legfontosabb az életemben. Nincs családom, nincs barátom. Nincsen senkim. És lassan itt a karácsony és megint egyedül fogom ünnepelni. Ja, meg Gwennel, és Hanryvel. Sosem gondoltam, hogy ezt a karácsonyt úgy mondva egyedül fogom tölteni. Azt hittem, hogy majd a srácokkal és Adisonnal felállítunk egy fát, feldíszítjük, nevetünk azon, ahogy Harry szerencsétlenül felteszi a csillagot a fa tetejére, vagy mindenki sziszegve issza a forró csokit, mert égeti a szánkat, de ez csak egy képtelen álom volt. Más, amikor meglát minket, gondolom, csak azon elmélkedik, hogy én miért pont Niallel vagyok együtt? Most választ adok. Niall egy olyan fiú, akiért tűzbe mennék, nagyszerű srác, és tudom, hogy soha senkit nem bántana meg, soha senkinek nem okozna fájdalmat. Nem szimpátia miatt választottam őt, hiszen nem a szőke hajú fiúkért vagyok oda. De én mindig azt mondom. Az alma is szép kívülről, de belülről pedig férges. Niall ennek pont az ellentétje, és minden 1 D-s fiú. Helyesek kívülről, és belülről is nagyszerű srácok, segítőkészek, és én kaptam tőlük egy esélyt, hogy új életet kezdhessek, vagy legalábbis egy korszakot segítettek lezárni. Nekik köszönhetem és Adisonnak, hogy nem omlottam össze, hanem fel tudtam kelni, és tovább tudtam lépni egy fájdalmon. Hirtelen megszólalt a telefon majd felvettem. Tudat alatt vártam, hogy Niall legyen, de egy női hang szólt bele.

-         Henriett Farkson keresem. – hallottam egy határozott hangot.

-         Igen én vagyok. Ki az?

-         A Magic World show-tól hívom, és meg szeretném kérdezni, hogy adna e nekünk egy interjút. – válaszolta, majd csönd lett.

-         Miért kellene interjút adnom? – tudakozódtam tovább, mert nem jutott semmi az eszembe, hogy milyen téma miatt hívhatnának.  Ráadásul engem.

-         Sokan azt mondják, hogy már Niall Horannel nincsenek együtt. Mások meg azt, hogy együtt vannak, és hogy tisztázná e a helyzetet. Persze ha nem akarja, akkor sincs semmi baj. – mondta majd várta a válaszom. Már majdnem nem-et akartam mondani, amikor elgondolkoztam. Tényleg ha interjút adnék ennek a TV-s műsornak, akkor mindenkinek tisztázhatnám a helyzetet, hogy mi is van most köztünk Niallel.

-         Persze, elfogadom. – mondtam, majd elmosolyodtam.

-         Akkor holnap be tudna jönni reggel 9-re? – kérdezte, majd hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült.

-         Igen. – mondtam.

-         Akkor majd holnap. Viszlát. – mondta.

-         Viszlát.

Ez őrültség volt! Tördeltem a kezem, pár órával később. Ideges voltam, hiszen ha belegondolok, több millióan néznek élőben, és ha dadogni fogok? Tiszta hülyeség volt ezt az interjút lebeszélni. Majd hirtelen megszólalt a csengő és sóhajtva kinyitottam. Adison feldúlt arcát láttam meg, majd maga mellett Harry topogott.

-         Hát ti? – forgattam a szemem. Nem megmondtam Adisonnak, hogy ne hozzon ide egyetlen egy 1 D-s fiút se! Úgy látszik nem ért angolul, akkor majd beszélek neki franciául, hátha azt megérti!

-         Mondanom kell valamit. – mondta A.D majd a nappaliba leült a kanapéra. Mostmár mániája, hogy csak úgy bejön hozzám és egyből leül a kanapéra? Bár ami az enyém, az, az övé is.

-         Na, mi az a hír, ami ennyire feldúlt? – kérdeztem mosolyogva.

-         Képzeld felhívott egy nő, aztán elkezdte, hogy egy sztárfellépő fog majd a Magic World-ben fellépni. És Niallel lesz valami hír. Megőrülök, nem tudom kideríteni, hogy ki akarja bemocskolni Niallt. – mondta A.D, majd láttam, hogy Harry arrébb csúszott, bár nem csodálom Adison kalapáló keze elől, hogy arrébb ment.

-         És mi van, ha nem bemocskolni akarja Niallt? – kérdeztem, majd rá néztem.

-         Te tudsz valamit? – nézett rám Harry.

-         Én? dehogyis. Csak felvetettem ezt az eshetőséget is. – mondtam, majd vállat vontam. Adison az órájára nézett, majd pánikolva Harryre emelte barna zavarodott szemeit.

-         Na, mi az? – kérdezte Harry.

-         Elkésünk! – rikácsolta, majd felszedte Hazza-t a kanapéról, majd kifele tologatta az ajtó felé. – Hen csak ennyit akartam mondani, majd még beszélünk, de most el fogunk késni, egy dedikálásról. ! – mondta Adison hadarva.

-         És hol lesz a dedikálás? – a saját szememmel akarom látni, hogy milyen most Niall. Szomorú e vagy boldog.

-         A szokásos. – kacsintott majd beült Paul kocsijába Harry és Adison. Még egy utolsót integettek, majd elindult a kocsi. El kell mennem a dedikálásra. Felszaladtam az emeletre, felkapkodtam a ruhám, egy halvány sminket tettem fel, majd útközben felkaptam a táskám, és bezártam az ajtót.   Kapkodva szedtem a lábam a dedikálás helyszínére, majd akkor fellángolt bennem a remény, hogy itt lehet, hogy beszélni fogok Niallel. Az oldalam már szúrt, a szél összekócolta a hajam, majd végre megérkeztem a nagy tömeghez. Alig tudtam átevickélni a tömegen, de már csak pár méter választott el a színpadtól így nem adtam fel. Láttam, hogy Harry észrevett, mert engem nézett, majd súgott valamit Zaynnek, amin elnevették magukat. Csak álltam és néztem Niallt, az sem érdekelt, hogy össze visszalökdös a tömeg, nem mozdultam egy tapotatt sem a helyemről. Hirtelen felálltak, majd a tömeg is megindult. Elhatároztam, hogy beszélni fogok Niallel, így utat törtem magamnak, és követtem a fiúkat. Felszaladtam a színpadra, de egy szőke hajú lány, ellökött az útból, és Niall nyakába ugrott. Akkor a földbe gyökerezett a lábam, majd a lány megcsókolta Niallt. Csak álltam, és néztem, hogy Niall megfogja a derekát, de eltolta magától, majd rá mosolygott, majd amikor meglátott lefagyott az arcáról a mosoly.

-         Henriett ez nem az.. – mondta volna, de megfordultam, a biztonsági őröket fellöktem és leugrottam a színpadról. Hogy gondolhattam azt, hogy Niall Horan majd miattam fog epekedni, hogy majd miattam fogja lógatni az órát. Amikor éppen kifordultam volna a sarokra, valaki megfogta a könyököm. Tudtam, hogy Niall, mert éreztem az illatát.

-         Mit akarsz? – sziszegtem, majd ki akartam tépni a könyököm a kezéből, de annál közelebb kerültem hozzá. Felé fordított, majd nagy levegőket vett.

-         Először is várj, mert mindjárt megfulladok. – mondta.. Pár percig így álltunk majd belenézett a szemembe. – Az, az előbbi, az nem volt semmi. Csak odajött és…

-         A te életed, én már nem szólok bele semmibe. – mondtam halkan.

-         De, Henriett hozzám tartozol. – mondta.

-         Nincs igazad Niall. Nem tartozom hozzád, és lássuk be sosem tartoztam igazán. – mondtam, majd elfordítottam a fejem. Kitéptem a könyököm, majd eltávolodtam Nialltől.

-         De Hen én, szeretlek. – kiabálta utánam, de én csak halkan mentem tovább. Ne nézz hátra! mondogattam magamnak. De végül hátrapillantottam és láttam, hogy még mindig ott áll. Megfordultam, már nem takartam a könnyes arcom, és pont akkor értek oda Harryék. Még egyszer utoljára végignéztem Niallen és elindultam haza. Tiszta felesleges dolog volt eljönnöm erre a dedikálásra, csak még egy sebet okoztam magamnak. Igaza volt apának tiszta makacs vagyok. Elmegyek apához. Döntöttem el magamban, majd elindultam. Tétován tettem meg a lépéseket, majd végre beléptem a nagy fekete kapun. Végig néztem a sírok közt, és megpillantottam az apáét. Könnyek mardosták a szemem, annyira fáj, hogy nem tudom elmondani neki azt, ami most nekem, fáj. Lecsuklottam a sírjára, és elkezdtem zokogni. Már csak benne bíztam, odaadnám az egész életem, ha még egyszer átölelhetném, ha a fülébe súghatnám, hogy nagyon szeretlek.

-         Apa, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. És sajnálom, hogy csalódást okoztam. – suttogtam, majd letöröltem a sírtetejéről a rá hulló faleveleket. – Bárcsak itt lennél, sokkal könnyebb lenne minden. – suttogtam, majd feltérdeltem. Tudom, hogy az emberek furcsán vizsgálgattak, és őrültnek is tartanak, de ha az ember elveszít valakit, és ha neki hiányzik, akkor bármit vállal, még azt is, hogyha a gyogyóba zárják is el. Most anya biztos, hogy elráncigálna, de nincs itt és itt is fogok apával maradni. Valaki megérintette a vállam, de nem törődtem vele és a virágokat rendezgettem.

-         Sajnálom. Én tényleg sajnálom. Ha ott lettem volna. – mondtam elcsukló hangon.

-         Nem a te hibád. – mondta egy lágy hang. Niall volt. Megfordultam és 6 szempár nézett rám szomorúan. Szó nélkül átöleltem Niallt, még ha ezután nem is leszünk együtt, én csak ennek a pillanatnak fogok élni. Éreztem, hogy a többiek is körém gyűlnek és átölelnek, most úgy éreztem, hogy hazatértem, hogy megtaláltam a családom..

-         Itt vagyunk, és még egyszer nem fogunk elengedni. – mondta Zayn halkan..