§ Nem ez nem vicces

Nos, megszegem az ígéretem, mivel ez a rész nem lett másik szemszögből írva, de szerintem így is jó. És elég hosszúra sikeredett, de legalább van mit olvasnotok : )

Nem sikeredett valami űber érdekesre, de kell egy ilyen rész is.

Ui.: Lehet, hogy kések majd a részekkel, de nagyon sok a tanulni való. Jó olvasást, sziasztok : )

„Nem ez nem vicces”

Totálisan elmebeteg ötlet volt az, hogy én elfogom valaha is felejteni Niall Horant. Már 4 napja kínzom magam, alig ettem valamit, és folyton csak Niall jár a fejemben. Ahogy a nappaliban ültem, hirtelen megszólalt a telefon.

-                    Henriett Farkson. – mondta, majd vártam, hogy valaki beleszóljon.

-                    Henriett. Kérlek, ne tedd le! – mondta Harry könyörgő hangon.

-                    Viszlát, Harry Styles. – mondtam halkan, majd kinyomtam a telefont. Nem akarok Harryvel beszélni, és nem is fogom lehangolni a turnéjukat. Bekapcsoltam a tévét, majd hirtelen egy ajtónyitódást hallottam, majd rögtön eszembe is jutott, hogy nem egyedül lakom mostmár. Hanry a lábamhoz dörgölődzött, majd egy ősz hajú kipirosodott arcú nénit láttam meg.

-                    Látom fent vagy kedvesem. Segítenél bevinni ezeket a konyhába? – kérdezte mosolyogva.

-                    Persze. – felálltam a kanapéról, majd becipeltem az elég nehéz csomagokat. A konyhában leültem az egyik székre, majd Niall képét a kezembe vettem.

-                    Van valami új hír? – kérdezte szomorúan a néni.

-                    Nem semmi. Éppen az előbb Harry hívott, de letettem. – mondtam, majd egyre csak Niall kék szemét kezdtem el nézni. Olyan hihetetlen azt felfogni, hogy már nem rám nevet a szeme, nem engem csókol a szája, nem engem ölel a keze. Belegondolni abba, hogy most ezer rajongó öleli körbe, ezer híresség, ezer szépség, aki elveheti tőlem. Elveheti? Már nem is az enyém. Ez most olyan érzés, mint amikor van egy gyémánt nyakéked, amit attól kaptad, aki fontosnak tartod téged, de te az értékes ajándékot, kincset, hirtelen elveszíted. Mindenhol keresed, küzdesz, hátha megtalálod, de a végén feladod. Ez pont ilyen érzés. Megkaptam, nem becsültem meg és elvesztettem.

-                    Figyelsz? – kérdezte a néni, majd megérintette a vállam.

-                    Iigen.. Csak elgondolkoztam, ne haragudjon. – mondtam, majd rá mosolyogtam.

-                    Semmi baj. Én ezt már nem tudom tovább nézni kedveském, hogy nem eszel a miatt a fiú miatt, szomorú vagy. Ez így nem mehet tovább! – mondta, majd kiment a konyhából.

De mit tegyek, ha egyszerűen nem tudok Niall nélkül lenni? Ordítottam volna.  De szerintem már szinte betegesre beszéltem be magamnak ezt az egészet. Ha nem vigyázok, még a végén diliházba küldenek.

-                    Tessék, hívd fel. – mondta, majd a néni elém tette a telefonját.

-                    Nem tudom a számát. – hazudtam, majd arrébb toltam a telefont.

-                    Tessék. – majd elém tolt egy kis cetlit, amire tényleg Niall száma volt felírva.

-                    Ezt meg honnan szerezte meg? – kérdeztem döbbenten

-                    Nem ez a fontos most kedveském, ha nem az, hogy hívd fel. Na, gyerünk. – mondta. Betárcsáztam a számát, majd a telefon kisípolt.

-                    Kisípolt. – mondtam, majd visszaadtam a kezébe.

-                    Egyébként hívj csak Gwen-nek. – mondta mosolyogva a néni.

-                    Rendben Gwen. – mondtam mosolyogva.

Ahogy Gwenre néztem, egy mosoly jelent meg arcán, majd kisietett a konyhából.

-         Kedvesem nekem most el kell mennem csoportos találkozóra a golf klubba, fogadtunk a lányokkal, és kiállunk a fiúk ellen, de majd később jövök. Készítenél valami vacsorát? Mert tudod, már nem vagyok olyan fiatal és nem mozgok olyan otthonosabban már, mint te, és jobban megtalálod a dolgokat itt, mint én. Amíg te nem voltál itt, addig konzerveket ettem, Hanryvel együtt. Remélem nem nagy kérés. – mondta, majd rám emelte a kék szemét. Azokban a szemekben volt valami ismerős. Vagy csak szimpatikus a néni. Már nem tudom.

-         Nem, dehogyis. Összedobok valamit. – mondtam, majd Gwen integetett még egyett utoljára és kisietett az ajtón. Azért, be kell vallani, idős, de van energiája. Én örülök, hogyha 70-80 éves leszek, akkor el tudok majd menni a konyháig, nem hogy még golfozzak is. Elnevettem magam. A további, elég sok időmben TV-t néztem, kitakarítottam, majd összedobtam valami kaját Gwennek. Amikor az órára néztem már 5 órát mutatott. Éppen amikor leültem a kanapéra a popcornommal együtt, akkor szólalt meg a telefon. Nem fogom felvenni, mert biztos, hogy Harry az. De mi van ha Adison az, vagy anya?

-         Istenem! – sóhajtottam, majd felvettem a telefont. – Igen? – kérdeztem, majd Adison hangját hallottam meg.

-         Szia Hen, Adison vagyok. – mondta idegesen. Adison sosem ideges. És ha netán valamin felhúzná az agyát, megy egyett futni.

-         Ki vele A.D mi a baj ? – kérdeztem, majd leültem a földre. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.

-         Ez itt hosszú lenne telefonon. Amúgy beengednél? – kérdezte, majd meglepődve vettem el a fülemtől a telefont.

-         Hova engedjelek be? – kérdeztem majd homlokon csaptam magam. - És honnan tudtad? – kérdeztem megint, de letettem a telefont, és kinyitottam az ajtót. Óvatosan kinéztem, és nyugodtan vettem észre, hogy csak A.D van az ajtó mögött.

-         Gyere be. – mondtam. Bejött, majd egyből bement a nappaliba és leült a kanapéra. – Mi a baj? – kérdeztem, majd biztatóan rá mosolyogtam.

-         Figyelj, Niall nagyon kivan. – várjunk, A.D-nek nem a turnén kéne lennie ??

-         Nektek nem a turnén kellene lennetek? – kérdeztem döbbenten.

-         Ha nem szakítanál, félbe elmondanám a történetet. – bólintottam, majd hagytam, hogy beszéljen. – Na, szóval. Kezdem az elejéről. Tudod, amikor elmentél, vagyis hogy is mondjam, elmentél a házukból, Niall egész nap nem jött ki a szobájából, és most is csak akkor jön le, ha a fiúk a stúdióba mennek. Éppen tegnap akartunk indulni a turnéra, amikor lemondták a koncertet a fiúk, jobban mondva Niall miatt mondták le, mert egyszerűen Niall nem tud figyelni. És a legmeglepőbb dolog, hogy nem eszik már annyit, mint régen. – ezen elnevettem magam, majd láttam Adison szemében a keménységet, és próbáltam figyelni. – Nem ez nem vicces Henriett. Lejön reggel, és nem azt a mosolygós fiút látom, aki melletted van, ha nem egy szomorú fiút. Egyébként Harry már nincs együtt Jennyvel. – mondta végül.

-         Nincs? egy hét és szakított vele Jenny? – néztem rá döbbenten. Lehet, hogy ezt akarta mondani Harry.

-         Nem Jenny ha nem Harry vele. Megunta, meg mással csalogatta meg. Aztán ezt figyeld. Amikor szakított vele Harry, azt mondta Jenny, hogy ezt még Harry meg fogja bánni. Érted, Harryvel meg akart vetetni egy méregdrága ruhát. Totálisan igazad volt, és most szinte mindenki maga alatt van, Niallel az élen. – mondta, majd kifújta a levegőt és rám emelete barna szemeit.

-         Tudod, én már elfelejtettem Niallt. Mondd meg Harrynek, hogy nem haragszom, és hogy sajnálom, hogy igazam lett. – mondtam csendben. Elkezdett nevetni.

-         Én bizton tudom, hogy te Niallt még őrülten szereted! . Ha nem szeretnéd, akkor nem lenne a kezedben a neve. – mutatott a csuklómra, majd döbbenten vettem észre, hogy ilyen apróságokra is odafigyel. Lehúztam a felsőm, majd felkészültem a nagy oltásra.

-         Miért csinálod ezt magaddal, meg Niallel ha szereted? – kérdezte, majd erre felkaptam a fejem.

-         Mert én nem tartozom az ő világába. – mondtam egyszerűen.

-         Csak beszéld meg vele, ezt az egészet!

-         Nem, nincs mit beszélnem. Mindent elmondtam. Amúgy tudtad, hogy Niallnek van egy nagymamája? – kérdeztem mosolyogva.

-         Igen Gw… - majd befogta a száját.

-         Ki? – kérdeztem döbbenten.

-         Gwendy. – mondta hirtelen. – Gwendy Horan. – mondta idegesen.

-         Csak, mert lakik velem egy öreg néni, őt is Gwennek hívják, és mutatott egy képet a férjéről, és nagyon hasonlít Niallre. De szerintem csak ezt bebeszélem magamnak. – mondtam mosolyogva.

-         Figyelj, csak ennyit akartam. – mondta, majd kinyomta a csörgő telefonját.- Bocsi, ez Zayn volt. Már biztos keresnek. Majd még beszélünk, és tényleg gondold át ezt az egészet. – mondta, majd átölelt és megpuszilta az arcom. – Szia, Hen és ne menj innen sehova!. – mondta majd becsukta az ajtót. Ahogy kiment, bekapcsoltam aTV-t és megkönnyebbültem. Örülök, hogy Adison nem haragszik rám, de nagyon sajnálom Harryt. Nem akartam, hogy igazam legyen. Szeretem Harryt? Igen. Válaszoltam magamban. De nem szerelemből, ha nem, mint egy testvért. Fel kell hívnom, ez lesz az eddigi legjobb ötletem. Odamentem a telefonhoz, majd sokat hezitáltam, hogy „megtegyem? ne tegyem?” hülyeségekkel. De megfogtam a telefont, és betárcsáztam Harry számát. Azonnal felvette.

-         Henriett te vagy az? – kérdezte meglepődve. – Éppen most akartalak felhívni. – mondta, majd hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült. Ezt nem telefonom akarom megbeszélni, és nem is így akarok tőle bocsánatot kérni.

-         Igen én vagyok. Át tudnál jönni? – kérdeztem bizonytalanul és halkan.

-         Persze, egy 10 perc és ott vagyok. – mondta, majd megszakadt a vonal. Letettem a telefont, majd gondoltam egyett kimentem a konyhába és csináltam kettőnknek egy teát. Mivel Harry is az epres teát szereti, azt csináltam. Egy tálcára tettem, majd egy kis házi sütit készítettem mellé. Éppen, hogy letettem a nappali asztalra a tálcát, megszólalt a csengő. Megtöröltem a kezem, és amikor kinyitottam az ajtót, elnevettem magam. Eléggé siethetett, hiszen a haja tiszta kócos volt, bár mindig az szokott lenni. A ruhája gyűrött, a cipőjéről nem is beszélve.

-         Látom siettél. – mondtam még mindig mosolyogva.

-         Henriett én tényleg nagyon sajnálom. Hinnem kellett volna neked.. – mondta volna, de én leintettem.

-         Hidd, el nem vagyok büszke arra, hogy igazam lett. És megbocsájtok, csak gyere már be, mert még valaki meglát. – mondtam nevetve.

-         Rendben. – Bejött, majd amikor a nappaliba ért, elnevette magát. – Te epres teát csináltál csak nekem? – kérdezte mosolyogva.

-         Igen. Emlékszel? Milyen j-vel írjuk a teát? – mondtam nevetve.

-         Pontossal. – mondta ő is nevetve, majd leült a kanapéra, és a kezébe vette a teát.

-         Kevés citrom, sok cukor. – kacsintottam rá.

-         Tényleg Nagyon sajnálom. Nem hittem neked, és ez a Jenny becsapott. De szerencsére te felnyitottad a szemem, és nem történt meg a nagy baj, még idejében észbe kaptam. Én nem gondoltam komolyan, amit mondtam, én nem akartam olyanokat mondani. – mondta majd lehajtotta a fejét. – Tudod, Niall nagyon maga alatt van. – mondta majd rám nézett. Csend következett.

-         Ezt Adison is mondta. – mondtam sóhajtva.

-         Volt itt Adison? – kérdezte meglepetten.

-         Igen az előbb, alig 20 perce ment el. – mondtam, majd letettem a teám, mert már égette a kezem.

-         Le is mondtuk a turnét, mert nem tudta volna elénekelni a dalokat. – mondta Harry. – Már nem az a Niall, aki volt. Megváltozott. Valamit nem tudok megérteni.. – mondta Harry tanakodva.

-         És mi az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Hogy ha szereted, akkor miért nem mész vissza hozzá? – kérdezte, majd közelebb ült hozzám.

-         Mert én nem illek Niall világába. Neki egy olyan lány kell, aki bírja a pörgést. Neked nem mondtam, meg nem is vettem komolyan, de tudod hányan irkáltak nekem olyat, hogy idézem: - Ha meglátlak, szembeköplek..  Meg hogy én nem illek Niallhez, és úgy is szét fognak minket választani. Ebben nem tévedtek. – mondtam, majd lehajtottam a fejem.

-         De miért nem mondtad el, hogy fenyegettek? – kérdezte döbbenten.

-         Nem akartalak ezzel terhelni, és nem vettem komolyan. De mindegy. Niall már a múlté. – mondtam, majd elkezdtem az egyik sütit nézni. Hirtelen Harry kezét, éreztem az enyémen, majd amikor felé fordultam, már csak alig pár centi választott el egymástól minket. És akkor félve, de határozottan megcsókolt. Nem olyan volt, mint amikor Niall csókolt meg. Álljunk meg, most komolyan Harryvel csókolózom? Stop! mondtam magamnak, majd elhúzódtam Harrytől.

-         Ezt ne csináld még egyszer. – mondtam neki, majd eltávolodtam tőle.

-         Ne haragudj, csak.. – magyarázta volna, de elhalkult. Néma csendben ültünk egymás mellett, majd vártam, hogy ő szólaljon meg, de nem szólalt meg. – Én akkor megyek. – mondta, majd felállt a kanapéról. – Sajnálom, remélem nem haragszol Jenny miatt, meg emiatt a .. – lehajolt hozzám, majd arcon puszilt.

-         Nem haragszom, csak ne csókolj meg többet. Rendben? – néztem rá, ő nevetve bólintott, majd az ajtóhoz ment.

-         Szia. – mondta, majd becsukta az ajtót.

Nem hiszem el, hogy Harry megcsókolt. Ez nem normális! Vagy én vagyok őrült? Már azt sem tudom, ki vagyok. Megvontam a vállam, majd bekapcsoltam a Tv-t és egy zenecsatornára kapcsoltam..