§ Én lennék a világ legboldogabb embere, ha...

* komikat kérek :)

Én lennék a világ legboldogabb embere, ha…

„Amikor nem számítunk, a csodára mindig akkor jelenik meg”

Nem értettem sem a politikához, sem a szerelemhez és semmi máshoz. Nem tudtam olyan dologról írni, ami már megtörtént velem, hisz annak az emlékét felidézni sosem akarom. Már egy hete voltam az albérletemben és Harry már kezdte megszokni. Nem hívogatott minden 10 percben, hanem csak minden fél órában. Talán egy év múlva már megszokja. Sam sem keresett és nem is érdekelt a társasága. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy azzal a fiúval még egyszer szóba álljak. Mindennap kimegyek a temetőbe, mert itt temették el anyáékat a kérésemre. Még most sem tudom elhinni, hogy ez tényleg igaz… Olyan mintha egy rémálom lenne, és nem tudnék felkelni belőle. Időm nagy részét viszont mostmár a tanulás köti le, hiszen nem rég jelentkeztem az orvosira. Titokban most is írok, de komolyan nem fogok foglalkozni vele. Nem akarok híres lenni, abból elég volt 2 év. Hosszú idő a két év, nem haragszom Niallre, és nem is akarok újra végig menni ezen az egészen. Vajon létezik olyan, hogy örökké tartó szerelem? Mi van, ha sosem fogom megtalálni azt a fiút, akit nekem szántak? Erre mondjuk annyi az esély, mint ahogyan Liam megszereti a kanalakat… Egyszóval semmi. A mélázásomból a csengő szakított ki.

• Megyek! – mondtam majd letettem a könyvem és kinyitottam az ajtót. - Te mit keresel itt? – kérdeztem az ismerős arctól.
• Bocsánatot szeretnék kérni. – mondta Sam.
• Igen? Gyere be. – mondtam, majd behívtam. Nem akartam ellenséges lenni, hiszen neki is meghaltak a szülei, meg nekem is. Így is elég rosszul festett. – Esetleg teát vagy kávét? – kérdeztem mosolyogva.
• Egy tea az jól esne. – mondta. Kimentem a konyhába és töltöttem 2 pohárba teát. Visszamentem a nappaliba, és letettem a dohányzóasztalra. – Köszönöm.
• Minden rendben van? – kérdeztem, majd aggódva figyeltem az elég fakó arcát.
• Igen, csak mostanában nem sokat alszom. – vonta meg a vállát.
• Az meglátszik.
• Henriett bocsánatot szeretnék tőled kérni, és szükségem lenne egy baráti segítségre. – mondta majd rám nézett komolyan.
• És miben kéne segítenem? – kérdeztem tőle.
• Tudod, hogy meghaltak a szüleim. Texasban ugyan van egy farmunk, de nem mehetek most haza, és szükségem lenne egy ideiglenes szállásra. Tudom nagyon nagy teher, de még munkám sincs és…
• Rendben, persze. –mondtam neki mosolyogva. Döbbent arccal rám nézett majd elmosolyodott.
• Tényleg megtennéd? – kérdezte hitetlenkedve.
• Miért ne tenném? Hiszen a barátom vagy. Viszont hetente 2 szer el kell mosogatnod, mert én suliban leszek. És ne legyen este 11 után házi buli, mert az orvosira készülök. – mondtam komolyan.
• Miért lenne 11 után buli? – kérdezte értetlenül.
• Mert amikor lesz, az embernek egy szobatársa legtöbbször az idegeire megy a zenéléseivel, vagy, hogy hangosan hallgat ilyen furcsa zenéket. – mondtam nevetve.
• Ettől nem kell félned, én csak Mozartot hallgatok, meg néha Jazzt vagy countryt. – mondta mosolyogva.
• Végre egy ember! - mondtam nevetve. – És sok cuccod van?- kérdeztem komoran tőle.
• Nem nincs, sok felhozom, őket ott vannak a kocsimban. – mondta mosolyogva.
• Rendben. Én addig előkészítem neked a szobádat. – mondtam én is mosolyogva.

Bementem a szobába majd új ágyneműt cseréltem és kinyitottam az ablakot. Rég nem voltam ebben a szobában. Ahogy végeztem Sam is éppen bejött a szobaajtón.

• Hát, nem éppen 5 csillagos lakosztály, de kezdetnek jó. – mondtam mosolyogva.
• Jó stílusérzéked van. - mondta bólintva.
• Köszi. Nem sokan mondták még. – mondtam nevetve.

Ismét csengettek, majd meglepődtem. Ki jöhet ilyenkor ebédidőben?

• Megyek! – kiáltottam a második csengőszóra.

Ahogy kinyitottam az ajtót, Harryt pillantottam meg és a srácokat.

• Hát, ti mit kerestek itt? – kérdeztem mosolyogva.
• Jöttünk meglátogatni, és hoztunk muffint. – mondta Harry csillogó szemmel.
• Gyertek be. – mondtam nevetve.

Ahogy bejöttek Zayn egyből levágódott a kanapéra és sorra követték a többiek. Vajon el kéne mondanom nekik Samet? Minek tudniuk? Úgysem vagyunk együtt. Ahogy hoztam ki teát, láttam, hogy Sam is elő jött végre. Belépett a nappaliba, majd egy percre mindenki elhallgatott. Harry arca eltorzult majd megszólalt.

• Nem mondtad, hogy vendéged van. – mondta nyersen.
• Ő itt Sam srácok. Sam ő Louis, Liam, Zayn, Harry, Niall, és Adison.- mutogattam sorra őket.
• Szia, nagyon örülök. – mondta Adison kedvesen.
• Én is úgy szintén. – mondta Sam mosolyogva.
• Szóval most ő az új pasid? – kérdezte Liam nevetve.
• Nem Sam, nem a pasim. Ő a barátom. Segítség kellett neki, és én befogadtam. – mondtam mosolyogva.
• Az önzetlen jó szívű. Milyen megható. – mondta komoran Harry.
• Harry nincsen köztünk semmi. – mondtam nyersen.
• A vak is látja, hogy beléd van esve. – mondta Harry Samre mutatva.
• Elég legyen már! – mondtam idegesen. – Gondolom nem azért jöttetek, hogy veszekedjetek? – kérdeztem élesen.
• Nem. – válaszolták egyszerre.
• Én is így gondoltam. Megnézünk valami filmet? – kérdeztem oldottabban.
• Valami horror. – kiáltotta Louis.
• Kora reggel? – kérdeztem nevetve.
• Ahham. – bólintotta. Rá bólintottam én is, majd betettem nekik egy horrort én pedig a konyhába mentem. Valakinek meg kell csinálnia az ebédet. Harry ma olyan furcsán viselkedett. Olyan volt, mint tavaly amikor barátnőt hozott haza. Akkor is pont így viselkedett csak velem és nem a barátommal. Talán féltékeny lenne? Á nem ez nem Harry Stylesre vall. Ahogy kavargattam az ételt, hallottam, hogy nyitódik a konyhaajtó. Megfordultam majd Harryt pillantottam meg. Emlegetett szamár, mindig megjelenik, ha emlegetik.
• Mit keresel itt? Üdítő? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
• Igen. Niall kiitta a horror film közepén a kólás üvegből a kólát. Nem tudom, hogyan tudtál mellette horrort nézni, miközben egy párnát szorítgat még most is. – mondta a fejét csóválva, nevetve.
• Nem volt könnyű elhiheted. – mondtam én is nevetve.
• És amúgy ezzel a sráccal tényleg nincs köztetek semmi? – kérdezte komolyan.
• Nincs. Neki is meghaltak a szülei abban az autó balesetben, amelyben anyu. Úgy látszik anyuék voltak a hibások és ez által még 2 ember meghalt. – mondtam nyersen.
• Az szép. – mondta.
• Van egy jó és egy rossz hírem. – mondtam mosolyogva.
• Kezd a rosszal. – mondta majd érdeklődve várta a választ.
• Nincs kóla, de viszont egy háztömbnyire van egy kis bolt. Elszaladhatsz 3 perc az egész. – mondtam majd rá néztem mosolyogva.
• Hol az üdítő? már teljesen kiszáradtam! – kiáltotta Niall.
• Akkor megyek. – mondta Harry majd kiszaladt a konyhából.

Lefedtem a gőzölgő ételt majd kimentem a nappaliba és kezembe fogtam az egyik könyvem.

• Csak azt ne mondd, hogy most is olvasni fogsz, amikor vendégek vannak nálad? – kérdezte szörnyülködve Adison.
• Elnézést. – mondtam nevetve majd letettem vissza az asztalra a könyvet.
• És milyen a suli? – kérdezte Louis felhúzott szemöldökkel.
• Még semmilyen, mert csak most jelentkeztem rá. Előbb tudod, fel kell, hogy vegyenek Lou. – mondtam mosolyogva.
• Én úgy voltam vele, hogy már felvettek. – mondta elgondolkodva.
• És várod már? – kérdezte Niall.
• Nem, nagyon mert félek tőle, hogy nagyon nehéz lesz, és nem tudok eleget tenni a kötelezettségeimnek, de egyben meg várom, mert azt csinálhatom végre, amit szeretnék.
• Neked is lehetnének ilyen álmaid Zayn. – bökte meg A. D Zaynt.
• Igen? Szivi én énekelek, neked kéne inkább valami elfoglaltságot találnod. – mondta komoran.
• Nekem az - az elfoglaltságom, hogy téged idegesítselek. – mondta már A.D is komoran.
• Igen azt tudom. – vágta rá Zayn.
• Szóval idegesítelek? Akkor hozzád sem szólok inkább. – mondta felhúzott orral.
• Ne sértődj már meg csak vicc volt. – mondta Zayn.
• Ha ennyire szeretsz viccelődni miért nem mentél inkább kabaréba? – kérdezte Adison majd arrébb ült Zayntől.

Mi persze nagyott nevettünk, ahogy civakodnak, mindig is vicces volt azt látni, ahogy majdnem megölik egymást. Persze csak képletesen. Náluk legalább meg van az a szikra, ami köztem és Niall között sosem volt meg. Lehet, hogy az én hibám, de lehet, hogy Niallé. Ahogy teltek a percek Harry nem jött még mindig. Kezdtem aggódni, hogy valami baja esett, és gondoltam meg kellene néznem mi, van vele.

• Srácok én megnézem, mi van Harryvel. Pár perc és visszajövök rendben? - Rájuk néztem, majd amikor bólintottak kiviharzottam a nappaliból és lefutottam a lépcsőn. Ahogy körbe néztem Harryt sehol sem találtam. Mi a fene? Hova a csudába tűnt ez el? Elmentem a kis boltig, majd amikor visszafelé jöttem megpillantottam, ahogy éppen felém igyekszik.
• Harold Styles! - mondtam idegesen.
• Ne haragudj csak el kellett valamit intéznem. – mondta, majd hátra fordult és rá kacsintott egy lányra.
• Ja, mindjárt gondoltam. – mondtam keserűen.
• Na, akkor megyünk? Tisztára összefagytam már. – mondta dideregve.
• Tudod, eszes nem kellene lejönni egy, száll pulcsiban. – mondtam komoran.
• Nem tudtam, hogy ilyen sokáig leszek oda. – majd megvonta a vállát.
• Bárcsak egyszer változnál meg Harry! Én lennék a világ legboldogabb embere, ha… - mondtam volna, de egy olyan arcot pillantottam meg amitől, még a hideg is kirázott…