§ Meglepetés

 ** Helyzet:

Na, skacok itt az új rész. Kicsit elnapoltam és ezért ne haragudjatok, csak most egy kicsit zsúfoltak voltak a napjaim. De ami késik, nem múlik ;) és ráadásul még egy elég gagyi balesetem is volt… Nem komoly amúgy csak a lábam közelebbről megismerte a kalapácsot. De nem is ez a lényeg. A következő információ az lenne, hogy írtam egy nem is tudom mit, inkább felhívás szerűséget, csak nem tudom ki tegyem-e mert biztos nagy port kavarna az emberek között, és igen kiverné egy néhány embernél a biztosítékot. De tudjátok mit? Kiteszem. Számomra ez fontos. Na, de nem kertelek tovább itt a következő rész és komizni Ér! : ) Sziasztok!

Meglepetés

Amikor felkeltem nem a fertőtlenítő illatú és halványzöld kórteremben ébredtem, hanem valamilyen más egészen kellemes szobában. Ismerős volt ez a hely, de nem mertem még gondolni sem azt, hogy hol lehetek. Pedig Harry szobájában voltam. Ahogy körbenéztem minden úgy volt elrendezve, ahogy a múltban is elvolt, a ruhák egy más hegyén - hátán, beágyazatlan ágy, viszont otthonos stílusú. Szerettem régen Harry szobájában tartózkodni, mert annyi hasonló dolog volt bennünk, például az elrendezés, a stílus, hogyan merre pakolja a bútorokat. Valaki megdöbbenve nézi, hogy egy fiú ennyire igényes legyen ilyen, berendezkedési témában, de Harry ilyen. Éppen fel akartam ülni az ágyon, de valaki mellettem megmoccant. Óvatos mellém sandítottam a szemem sarkából, majd kifújva a levegőt észrevettem, hogy csak Harry feküdt mellettem. Próbáltam minél halkabban elvégezni a kiszállást az ágyból, de az megreccsent és Harrynek kipattant a szeme. Először komolyan nézett engem, majd megdörzsölte a szemét és elmosolyodott.

-          Nem akartalak felkelteni, csak az ágyad nyikorgott. – mondtam elpirulva.

-          Igen, régi már. Sokat megélt! – mondta huncutul nevetve.

-          Azt elhiszem. – mondtam fanyaron. – És egyébként, hogy- hogy nem a kórházban vagyok?- kérdeztem meglepődve.

-          Hazahoztalak. – mondta hamiskás mosollyal.

-          Ez nem baj? – kérdeztem megdöbbenve.

-          Biztos már keresnek, de én is tudom ugyanazt nyújtani, mint a kórházban. – válaszolta felhúzott orral.

-          Persze, ebben teljesen biztos voltam. – mondtam szemet forgatva.

-          Menjünk le enni, mert már kezdek éhes lenni. Te nem? – kérdezte majd azzal a borzos hajával meg kómás arcával rám nézett.

-          Előtte nem akarsz megmosakodni? – kérdeztem komolyan.

-          Miért? Ennyire szörnyű lennék? – kérdezte Harry enyhén sértődötten.

-          Ezt egy szóval sem mondtam. – mondtam neki a kezemet védekezően feltéve, majd felvettem egy pulóvert, ami a kezembe akadt.

-          Ne zavartasd magad. Az - az én felsőm. De akkor én is felveszem a rózsaszín mamuszod. – mondta ismét sértődötten, majd kirohant a mamuszommal a szobából. Utána siettem, de lassan, mert még fájt az oldalam. Amikor leértem egyből a nevetésüket hallottam meg.

-          Mi van Hazza? Nemet váltottál? – kérdezte Louis. Majd észrevettem, hogy egy rózsaszín felső is volt, rajta amin Hello Kitty felírat állt. Elnevettem magam, majd leültem a pulthoz.

-          Egy kávé rendel. – mondtam Adisonnak.

-          Tessék hölgyem. Tejjel és cukorral. – mondta automatikusan.

-          Pontosan.

-          Totálisan meg van érted őrülve Harry. Tudod? – kérdezte komolyan.

-          Nem tudom. És csak azt tudom, hogy érte meg én vagyok meg őrülve. – mondtam elpirultan.

-          Ez amúgy olyan, mint egy love story. – mondta nevetve. – Eleinte utáltátok egymást, de végül összejöttetek. Csak van akkor Happy End. – tért a lényegre.

-          Ezek szerint van A.D . – végül rá tettem az i-re a pontot.

-          Mikor lesz az esküvő? – kérdezte majd rám kacsintott.

-          Hova gondolsz? – kérdeztem meglepődve. – Alig ismerem még.

-          Alig ismered? – kérdezte Adison nevető görcse közben. – Már több mint egy éve ismered.

-          Muszáj neked mindig kioktatnod? – kérdeztem gúnyosan. – Inkább készülj te Zaynnel.

-          Képzeld meg kérte a kezem. – mondta nevetve.

Lesújtva figyeltem, ahogy Adison már a gyűrűt is mutatja. Ez az- az Adison? Még ő mondta régebben, hogy nem fog férjhez menni pláne meg ilyen korban. Szerintem az a gyerek totálisan elcsavarta a fejét, de van mit köszönnöm neki. Legalább nem az örökös ’ én, nem kellek senkinek’ dumáit fogom hallgatni, ha nem majd lehet, a közös gyerekeiket fogom majd dédelgetni.

-          Gratulálok. – mondtam nevetve.

-          Nem hitted volna mi? – kérdezte

-          Egyáltalán nem. Még te mondtad régen, hogy semmilyen pasival nem fogsz örök hűséget kötni.

-          Képzeld már a babát is tervezzük. – mondta csillogó szemmel.

-          Ez igen. – mondtam rekedten. – Csupa meglepetés vagy. – mondtam mosolyogva.

-          Igen. De szeretem őt Hen. És úgy érzem nekem ő az igazi. – mondta szerelmesen.

-          Ha te mondod. Az a fontos, hogy szeressétek egymást. Ha megvan, akkor stabil az egész kapcsolat.

-          Nálunk abszolúte megvan. Még talán több is. – mondta mosolyogva.

-          Ha te boldog vagy akkor én is. Na, de viszont megyek, nézek valami gagyiságot a TV-ben. – mondtam nevetve

-          Most Niall nézi a szokásos gagyi reggeli meséjét. Szóval a távirányító piros övezet. – mondta Adison nevetve.

Leültem a kanapéra majd elkezdtem figyelni a kis kék lényeket. Hupikék törpikék. Ez igen, komolyan nem is tudom milyen régóta nem is láttam ezt a mesét.

-          Te ennyire szereted a meséket? – kérdeztem Nialltől.

-          Igen, bár tudhatnád már. – mondta nevetve.

-          Csak még mindig meglepődöm, ha egy-egy ideje múlt mesét megnézel. Számomra furcsa, hogy egy tinédzser meséket nézzen, de miért ne? – mondtam mosolyogva.

-          Igen, én nem előre fele, ha nem vissza fele fejlődöm.

-          Te mondtad. – mondtam vigyorogva

-          És jobban vagy már? – kérdezte komolyabban.

-          Még fáj az oldalam, de nem halok meg. – mondtam viccnek szánva.

-          Néha tényleg azt hiszem, és gondolom, hogy melléd 2 testőr sem lenne elég, úgy is esne valami bajod. – mondta aggódva,

-          Figyelj, úgy is bajom eshet, ha mellettem van valaki talán úgy még jobban is. Tudok magamra vigyázni! – jelentettem ki határozottan

-          Igen azt néha vesszük észre…