§ Ezt nevezitek takarításnak?

Ne tudjátok meg, nagyon beteg lettem, de készen vagyok az új résszel fel is teszem. Remélem tetszeni fog, Jó olvasást hozzá : ) Sziasztok : )

Ui.: Holnap hozom a következő részt : )

„Ezt nevezitek takarításnak? ”

A nappaliban már ott ültek a fiúk, majd Harry önelégült mosolyát láttam meg először.

-         Mit láttál Hazza, hogy ennyire nagy mosoly van az arcodon? – kérdeztem, majd gúnyos arcát látva elnevettem magam.

-         Téged. – mondta nevetve.

-         Ha, Ha. Na de komolyan.

-         Van egy rajongó lány, aki nagyon bejön Hazza-nak. – mondta Louis, majd a TV-t kezdte el nézni.

-         Egy rajongó? – néztem össze Adisonnal.

-         Jenny a neve. – mondta unalmasan Liam.

-         Jenny? – kérdeztem mosolyogva. – Elkapott a gépszíj Harry. – majd megütöttem a vállát.

-         Nem, ez most tényleg komoly. Nekem is nagyon tetszik, és szerintem ő nem csak egy „pop sztárnak” néz. – mondta, majd elmosolyodott. Nagyon féltem Harryt, nem, nem azért mert féltékeny vagyok, ha nem mert félek, hogy olyan sebet kaphat, amit nehezen hever ki. Olyan nekem mintha a testvérem lenne, és nem akarom őt szomorúnak látni. És végre örülök, hogy ha ez a Jenny tényleg komolyan veszi Harryt és nem reklámnak tekinti, akkor végre nem fog ilyen idétlen futókapcsolatokba belebonyolódni.

-         Örülök, hogy találtál valakit. – De nem tudtam folytatni, mert Adison szokása szerint, most is közbevágott.

-         És milyen Jenny? – kérdezte érdeklődve, majd egy cetlit és egy tollat fogott. Ez a lány már megint mit forgat a fejében!?

-         Jenny Malone. – mondta Harry. – Olyan szép neve van, és a szemei. – mondta ámuldozva Hazza.

-         1. Olcsó húsnak híg a leve. 2. Lehet szép, csinos, de azt honnan fogod tudni, hogy belülről milyen? Ilyen az alma is. Kívülről szép, de belülről pedig férges. – mondtam, majd láttam, hogy Harry lehajtotta a fejét.

-         Amúgy neked muszály mindig elbasznod az embernek a kedvét? – kérdezte gúnyosan. – Ahányszor egy lány a közelembe került te már próbálsz kiábrándítani belőle. ! –vágta rá. Ez úgy esett mintha pofon vágtak volna.

-         Nincs igazad Harry. Én azt mondom, ami az igazság. Honnan a fészkes fenéből tudod azt, hogy a csajnak nincsenek hátsó szándékai?? Mert te mindig csak a napsugarat látod meg, de nem gondolsz a zivatar felhőkre! De tudod mit? Akkor nem fogom mostmár tépni a pofámat, nem mondok semmit, és akkor nem foglak idegesíteni, nem ábrándítalak ki a lányokból. De nekem ne hogy hozzám gyere, amikor majd magad alatt leszel. Ha most nem hiszel nekem, akkor majd saját majd dolgozd fel a veszteséged! – mondtam majd felálltam és a konyhába mentem.

-         Tudod mit Henriett? Egyetértek veled. Nincs szükségem a hülye tanácsaidra, mert semmire valók! Ja, és ma meg fogom hívni vacsorára. – kiabálta, majd egy ajtócsapódást hallottam. Olyan naiv Harry. Kíváncsi leszek erre a lányra, de abba bele fogok pusztulni, ha neki lesz igaza. Kiöntöttem a narancslevet majd visszamentem a nappaliba.

-         Van egy képed arról a csajról? – kérdeztem Adisont. – Mivel csak ketten voltunk már a nappaliban.

-         Persze, de nekem nagyon gyanús az arca. – mondta, majd elém nyomta a telefonját. – Ő az. – mutatott egy arcra. Normális arca volt, de ahogy piált nem nagyon tetszett nekem. Az arcán is látszott, hogy nagyon káóra itta már magát.

-         Ez lenne Jenny? – kérdeztem döbbenten.

-         Igen ő. Egy iszákos ez a csaj.  Járt már Bruno Marssal, járt még, Timberlakkel, úgy hallottam, hogy Justin megvett neki egy méregdrága gyűrűt, amit már rég kinézett magának, és másnap dobta Justint. Mi van, ha tényleg pénzéhes ez a csaj? – mondta Adison. Én nem hiszem. Jó igaz hogy iszákos, de hát a fiúk is berúgnak egyszer kétszer, na, jó, hanem többször. De amúgy szerintem ez is csak pletyka. De majd megismerem ma este, és szerintem tök normális.

-         Szerintem meg normális. Iszik, de az még elfogadható. Majd ma minden kiderül. – mondtam, majd láttam, ahogy Niall bejött az ajtón a fiúkkal.

-         Kicsináltam? – kérdeztem, majd rájuk néztem.

-         Ha érdekel a véleményem, - szólalt meg Liam – akkor eléggé. Tudod ez már tényleg túlzás, hogy még nem is láttad és máris ítélgetsz. Lehet, hogy ez Harry nagy szerelme, vagy mit tudjam én mije. Láttad eddig is, hogy milyen szétszórt volt a párkapcsolata, most végre egy kis nyugi van. - Wá, Liam bölcs lett.

-         Túloztam, de csak féltem. Nem akarom, hogy olyan kapcsolatba kerüljön, ahol kihasználhatják, meg ilyesmiket tehetnek vele. – mondtam. – De mivel ma jön a lány, el kéne menni, vásárolni Niall. Nem akarsz velem jönni? – néztem rá boci szemekkel.

-         Bevásárolni? – kérdezte döbbenten.

-         Figyelj, ha nem akarod, hogy a csaj a körmét rágja már éhínségében, akkor csak össze kéne dobni valami kaját. Ha még nem is lesz nagy dobás. – mondtam, majd elnevették magukat.

-         Én is mehetek? – kérdezte A.D. – benézek egy ruhaüzletbe.

-         Ugye nem? – kérdezte Zayn. – Nekem is mennem kell? – majd láttam, hogy Liam vállára hajtotta a fejét. – Miért Istenem, miért?? – kiáltott az ég felé.

-         Szóval, mivel akkor megyünk négyen, ti ketten összepakolhattok. – kacsintottam rájuk.

-         – Rendben, legalább bent leszünk és nem a szakadó esőben sétálunk. – mondta Louis, majd kinézett az ablakon.

Felmentem a szobámba, majd valami sportos göncöt választottam ki. Mivel, nem vagyok valami nagy divatdiktátor, nem is követem az épen akkor bejövő divatot, azt veszek fel, ami nekem tetszik. Mindig azt gondoltam, hogy akinek nem tetszik, a stílusom az ne nézzen rám. Sokkal jobban szeretem a kényelmes ruhákat, és el nem tudom képzelni, hogy tűsarkúban, hogy a francban lehet esőben járni? . De ezt már csak azt tudja, aki imádja a magassarkút. Mivel én inkább a sportcipőt istenítem, aki a Magassarkúk Forever klubjába szeretne belépni, az mennyen még 3 ajtóval arrébb. Adison mindig mindenhova magassarkúba megy. Na, jó kivéve itthon. Itthon mamuszba szokott lenni általában. Amikor lementem éppen akkor vette fel mindenki a kabátját, csak egy ember hiányzott a sorból, Adison.

-         Adison! Siess már! – kiáltottam fel, majd hangos kopogásra lettem figyelmes, és homlokon csaptam magam. Két perc múlva Adison ált előttem tűsarkú cipőben, fekete térdig érő kis ruhában és egy divatos kabátban.

-         Hát, te meg hogy nézel ki? – csúszott ki a számon, majd hirtelen azonnal be is fogtam. – Upsz, ezt nem hangosan akartam.

-         Még te kérded? Te meg úgy nézel ki, mint aki most megy a maratonra. Én legalább finom vagyok és nőies. – mondta, majd elkezdtem ezen nevetni

-         Te finom és nőies?? – kérdeztem nevetve. – Enyhe túlzás.

-         Nekem tetszik. – mondta Zayn, majd szúrós szemmel rám nézett. Álltam a tekintetét, majd ő fordította el hamarabb az arcát.

-         Tudod ízlések és pofonok, de mostmár menjünk, mert karácsonyra se fogunk végezni a bevásárlással. – mondtam, majd felvettem a sapkámat, és Niallel kiléptünk London esős utcáira. Csendben lépkedtünk az egyik butik felé, majd Adison felkiáltott.

-         Nézzétek! Ide jöjjünk be! – megse várta a válaszunkat, már húzott is befele minket a ruhaüzletbe. Bementünk, hatalmas volt a ruhaüzlet, bevallom, sosem tudtam ezekben a nagy üzletláncokban eligazodni, de Adison elég otthonosan mozgott bennük. Hirtelen Niall egy felsővel kezdett szemezni.

-         Tetszik neked? – kérdeztem.

-         Tessék? Micsoda vagy kicsoda? – nézett rám kíváncsian.

-         Az a felső. – mutattam a sarokba.

-         Igen, és az, az utolsó darab. – mondta.

-         Akkor vedd meg. – mondtam neki

-         Most nincs szükségem új felsőre. – mondta. – Hen megnézem, mit csinál Zayn, mert már szem elől tévesztettem. Okés? – nézett rám.

-         Persze, menj csak. – megcsókolt, majd megpuszilta az arcom, és már el is tűnt a tömegek rengetegjében. Egyesek, hogy el tudnak itt igazodni. Ahogy egyre csak néztem azt a felsőt eszembe jutott, hogy lassan itt a karácsony. Mi lenne, ha megvenném ezt a felsőt Niallnek? Biztos, hogy örülne neki. Odamentem a felsőhöz és a pulthoz ballagtam vele.

-         Elnézést. – szólítottam meg a fiatallányt.

-         Igen? – kérdezte mosolyogva.

-         Azt szeretném tudni, hogy ebből a felsőből nincs másik szín? – kérdeztem, majd a pultra tettem a felsőt.

-         Nincs, és ez az utolsó darab ebből a márkánkból. – mondta, majd rám nézett.

-         Mikor jön újabb, hogy is mondjam… - nem találtam rá a megfelelő szót.

-         Kollekció ebből? – mutatott a felsőre.

-         Igen. – mondtam, majd hátrafigyeltem, hogy nem e jön még Niall.

-         Azt hiszem, hogy az a cég, akitől rendeltük az elköltözött, és ez az egyetlen darab még. A legeslegújabb kollekció talán Január körül várható. – Január? az nagyon későn van. Most kell megvennem Niallnek. Ahogy hátra pillantottam láttam, hogy Niallék már jönnek is.

-         Akkor ezt elvinném. – Mutattam a felsőre.

-         A barátjának veszi? – kérdezte mosolyogva. Kedves eladó volt.

-         Igen neki, csak még nem tudja, és az a célom, hogy ne is tudja meg. – mondtam mosolyogva.

Végre beütötte az árát a gépbe, majd kifizettem. De hirtelen eszembe jutott, hogy Niall előbb utóbb otthon úgy is megtalálná a felsőt, így egy újabb kéréssel fordultam a lányhoz.

-         Ezt nem tudná elrakni nekem? – kérdeztem, majd felkészültem a Nemleges válaszra.

-         Hogyne. Csak itt írja alá, és a blokkot máris hozzá csatolom. – Gyorsan aláírtam, majd hirtelen Niall hangját hallottam meg a hátam mögül.

-         Henriett te meg mit csinálsz a pultnál? – kérdezte, majd hátrafordultam.

-         ÖÖÖ… Csak, megkérdeztem, melyik részlegen lehettek, de sehogysem tudtam eligazodni. – mondtam, majd Adisonra néztem. Megvonta a vállát, majd utat tört magának, és a pultra pakolta a ruhakupact. Kifújtam a levegőt, majd Niall mellé álltam. Ahogy az arcát fürkésztem, láttam, hogy a szeme sarkából a felsőt keresi, amit előbb rakattam el.

-         Mit keresel? – kérdeztem, majd úgy tettem, mintha én is keresném.

-         Segíthetek valamiben? – kérdezte egy fiatal lány Niallt.

-         Csak egy felsőt szerettem volna megnézni, de már nincs ott.

-         Melyikre gondoltál? – majd felmutatott egy képet a felsőről. – Talán erre? – kérdezte.

-         Igen erre. – mondta Niall, majd sóhajtott.

-         Éppen most vitték el. Sajnálom. – mondta a lány, majd tovább ment egy másik nézelődőhöz.

-         Hallgatnom kellett volna rád Hen. – mondta, majd átölelt.

-         Biztos jön, majd újabb kollekció ne aggódj! De menjünk mostmár tényleg bevásárolni. – mondtam, majd arcon pusziltam.

Kimentünk végre az üzletből, és egy élelmiszer boltban folytattuk. Végre kiértünk valahára abból a boltból is, ijesztően hosszú sor állt a boltban. Amikor hazaértünk lepakoltunk, majd elkezdtem azon agyalni, hogy mit csináljak. Imádtam főzni, de nem érkezett mondjuk még visszajelzés arról, hogy jól tudok e. Párszor főztem Louiséknak de nem mondtak semmit róla. Ahogy Louisra gondoltam eszembe jutott, hogy milyen feladattal láttam el őket. Mivel az emeleten nem találtam őket, lementem a nappaliba.

-         Mit mondtam neked Louis? Jah, és Liam? – kérdeztem őket, majd a focimeccs elé álltam.

-         Azt, hogy takarítsunk ki? – kérdezett vissza.

-         Igen. Ehhez képest, mit csináltok, gunnyadtok a kanapén és zabáltok! – mondtam.

-         Mi, kitakarítottuk az emeletet. – mondták felháborodottan.

-         Ki? Ezt nevezitek takarításnak? 1. Az én szobám eleve rendben volt. 2. A. D-nek csak ruhákat kellett elpakolni. 3. Mit csináltatok? A fürdő az szanaszét van. Csak eddig futotta az erőtök? – kérdeztem idegesen. Miért nem tudnak normálisan kitakarítani? Akárhányszor megkérem őket, sosem tudnak normálisan kitakarítani. – Ha ennyire nem voltatok képesek, akkor a meccs után Louis, segítesz nekem meghámozni a krumplit! – mondtam neki.

-         Én nem! . - jelentette ki határozottan.

-         Azt mondtam, hogy igen! Vagy kitakarítod a fürdőt. Na, melyiket választod? – kérdeztem tőle.

-         Hámozás! – kiáltott fel gyorsan Louis

-         Kösz, Lou jó haver vagy. – mondta Liam, majd fancsali mosollyal elindult az emeletre.

-         Na, akkor irány. – mondta, majd kikapcsolta a TV-t, és betuszkolt a konyhába…