2012. november 19., hétfő

§ Nincs mit megbocsájtanom



Itt is a következő rész . Jó olvasást :D

Nincs mit megbocsájtanom




Felgyorsítottam a lépteim, majd Harry elé siettem.

Szia. – mondtam neki nevetve. – Képzeld találkoztam Jack Sweet-el.
-         Hogy kivel? – kérdezte értetlenül, majd aggódva Tomra nézett és elfehéredett.  – Ugye nem Marcello De Sweet-nek a fia? – kérdezte idegesen, majd a hajába túrt.
-         De. – vágta rá ridegen Tom.
-         Hen azzal az elmehibbantnak nem mehetsz el, főleg meg nem kettesben! Hát nem hallottad róla, hogy drogozik, meg az összes barátnőjét eddig megverte?? Nem engedem, hogy azzal a fiúval egy úton is elmenj. Ráadásul az apja meg maffiában van benne. – alig hittem el amit Harry itt éppen összezagyvált.
-         Már te is kezded? Jól ismerem Jack-et és tudom milyen. Sosem ütne meg egy lányt! – az lehetetlen, hogy Jack egy lányra is kezet emeljen.
-         Igen jól ismered? Azt hiszem, hogy 12 évesen költözött Spanyolországba, majd nem tudtál róla semmit.
-         Ez hazugság! Tartottam vele a kapcsolatot. Mindig beszéltem vele telefonom meg chaten.
-         Telefonom meg chaten? évente egyszer. – vágta rá feldúltan.
-         Most mit vagy úgy oda? Jó, ha ennyire féltesz, akkor nem megyek sehova! – mondtam dühösen, majd Harry megkönnyebbülten kifújta a levegőt.
-         Köszönöm. És tényleg nem akarok neked rosszat Hen, tudod olyan vagy nekem mintha a testvérem lennél, féltelek csak ennyi az egész. – mondta mosolyogva.
-         Niall felkelt már? – kérdeztem barátságosabban.
-         Ahham, nézi azt a gagyi comedy show-t, amit reggel meg szokott mindig nézni, minket pedig kikerget a házból. – elmosolyodtam, majd bementem a házba. Finom süti illat csapta meg az orrom, majd láttam, hogy Niall a kanapén ül, és egy tálca muffin volt mellette. A háta mögé mentem, majd megpusziltam az arcát.
-         Nagyon vicces Harry. – mondta nevetve, majd megfordult. Azonnal lefagyott a mosoly az arcáról, amikor megpillantotta, hogy én vagyok.
-         Ennyire ijesztő vagyok? – kérdeztem mosolyogva.
-         Nem, dehogyis. Csak meglepődtem, hogy te vagy az. Harry azt mondta, hogy később fogsz hazajönni, mert Tommal elmentetek sétálni.
-         De már hazajöttünk. Ez az enyém? – mutattam a muffin csomagra.
-         Igen, neked csináltam. Vagyis csináltuk. – ahogy rá néztem voltak nagyon megsültek is, amit gondolom Niall vagy Louis csinált.
-         Köszönöm. – mondtam, majd megcsókoltam. – Apropó, beszélni szerettem volna veled. – tértem végre a lényegre. Niall arcán félelem futott végig, majd a szemembe nézett.
-         Én is szerettem volna veled. – válaszolta halkan.
-         Igen? Akkor kezd te. – mondtam
-         Nem, lányoké az elsőbbség. – mondta nevetve.
-         Akkor kezdem én. Csak mondta Harry, hogy nagyon kész voltam az este, és ha valami olyat csináltam, akkor most szeretnék elnézést kérni. – mondtam, majd megfogtam a kezét. Furcsán nézett rám, majd mosolygott.
-         Ugyan, én sem voltam józanabb. Tudod, mostanában nem sok időt töltök veled, és úgy döntöttem, hogy elmehetnénk így a fiúkkal meg veled és Adisonnal egy kis vakációra. – mondta mosolyogva.
-         És hova gondoltad, hogy megyünk? – kérdeztem csillogó szemmel.
-         Spanyolország, vagy Párizs. – mondta mosolyogva. – De nem kizárt még Velence.
-         Akkor legyen Spanyolország. – mondtam nevetve.
-         Majd ezt még megbeszélem a többiekkel, de amúgy én is spanyolhonba szeretnék jobban menni. Párizs meg Velence az olyan unalmas már. Igaz nagyon szép mind a kettő, de akkor is jobb Spanyolország. Spanyol a király. – mondta majd mind a ketten elkezdtünk ezen nevetni.
-         Képzeld kivel találkoztam ma. – mondtam neki mosolyogva.
-         Na, kivel? – kérdezte kíváncsian.
-         Jack Sweet-el. – mondtam nevetve. Láttam, hogy Niallnek eltorzult az arca.
-         Igen? – kérdezte gúnyosan.
-         Ühhüm, és képzeld megadta a számát, de azt mondta Tom, hogy ne menjek el vele. Nem tudom, milyen zagyvaságokat hordanak itt össze Jackről és a családjáról, de én tudom milyen Jack. Jó ember. – mondtam mosolyogva.
-         Ha te mondod. – mondta nevetve, majd elkezdtük nézni azt az elég fa humorú comedy show-t.

A nap hátralévő része unalmasan telt, majd a szobámban egy tervet eszeltem ki, hogy tudnánk elmenni Jack-el úgy, hogy senki ne vegye észre. Megvan! Pattant ki hirtelen a fejemből az ötlet. Azt mondom, hogy Adisonhoz megyek, mert most úgyis a szüleinél van, nem tudja meg senki. Zayn is vele ment, de Niall, Liam, Louis, Tom, és Harry nem sejtenek semmit. Ez lesz az. Előkészültem az estéhez, majd felhívtam Jacket és megbeszéltem vele, hogy hol találkozzunk. Letettem az asztalra a telefonom, majd fújtam magamra az új parfümömből egy keveset a nyakamra, és már szaladtam is le a lépcsőn, ahol Harry felvont szemöldökkel állt a 4 fiúval maga mögött.

- Hova, hova Henriett? – kérdezte Tom. Felmutattam az áll mozi jegyemet, amit persze összeragasztottam, de úgy látszik, hogy Tom bevette.
-         És kivel mész moziba? – kérdezte Niall.
-         Adisonnal meg pár barátnőmmel és Zaynel. – mondtam mosolyogva. Szerencsére azok a dráma órák, amire jártam még régebb óta, csak jól jöttek.
-         De A.D.-ék nem a mamájuknál vannak ? – kérdezte Louis gyanakodva.
-         De, de mondtam Adisonnak, hogy nézzünk már meg egy horrort, mielőtt hazajönnénk. És ők beleegyeztek. – mondtam megint csak mosolyogva. Felvettem a kabátom, majd kinyitottam az ajtót.
-         Majd jövök. Sziasztok! – Niallnek adtam egy búcsúcsókot, majd beültem a kint váró taxiba. Szép lassan végre odaértem ahhoz az eldugott étteremhez, majd nehezen megtaláltam Jacket. Furcsán nézett ki, gyűrött volt a felsője, a szeme piros volt és beesett, és mintha részeg is lett volna. Gyorsan ezt a gondolatot elhessegettem a fejemből, majd közeledtem felé. Jézusom a telefonom, kutattam a táskámban. Mi van ha Niall rájön, hogy felhívtam Jacket és lehallgatják a telefonhívásomat? Nem, Niall nem ilyen. Majd minden gondot kiszűrve végre leültem Jack mellé.
-         Szia. – válaszoltam barátságosan. Nem felelt, majd egy picit hangosabban újból köszöntem neki. – Szia! – és megérintettem a vállát. Dühösen rám pillantott, majd elmosolyodott.
-         Henriett. Azt hittem, hogy már nem is jössz. – mondta, majd jól gondoltam ittas volt. Gondolom nehéz napja volt ma.
-         Milyen volt a napod? – kérdeztem
-         Szar. De már holnap úgy is megyek vissza Madridba. – mondta majd csuklott egyett, és a szájához emelte a boros poharát, majd lehúzta, ami a poharában volt. – Gyönyörű vagy. – mondta majd vészesen közeledett felém.
-         Köszönöm. – mondtam majd a pincérnek intettem. Kértem egy Caesar salátát hússal, és egy kis vizet mellé, mivel nem akartam úgy járni, mint tegnap, ezért nem is gondolkodtam azon, hogy én alkoholt fogok fogyasztani ezen az estén. Csendben telt az este további része, majd ahogy az órámra néztem elámultam. 21:30-at mutatott, majd megijedtem. Már rég otthon kellene lennem.
-         Nekem mennem kell! – tértem a tárgyra, de amikor felálltam volna Jack megfogta a csuklóm.
-         Nem mész te sehová. – majd mostmár tényleg megijedtem tőle. Fenyegetés volt a hangjában, majd lerántott maga mellé, majd megpuszilta a fülem tövét. Elhúzódtam tőle, majd már mit sem törődve azzal, hogy egy étteremben vagyunk, egy összeget dobtam az asztalra, majd kimentem a hideg London utcáira. Amikor megfordultam éppen akkor jött ki Jack.
-         Jack, hagyj békén! – mondtam fenyegetve, majd hátráltam. Láttam, hogy körülöttünk az emberek kíváncsian figyelnek minket.
-         Ezt meg fogod keserülni Henriett, és a kis barátaid is! . – mondta majd a falhoz nyomott, és megfogta az arcom.
-         Hagyd ki ebből Nialléket! . – mondtam fenyegetve, majd ellöktem magamtól.
-         Nocsak, hogy véded már. – megfogta a csuklóm, majd a vállamat pokoli erősen megszorította, már a végén a karomat sem éreztem. – Nem most láttál utoljára. – mondta, majd elengedett, és elment. Összeszedtem magam, majd gyalog elindultam hazafelé. És én meg nem hittem a legjobb barátnőmnek, nem hittem annak, akit már szinte testvérileg szeretek, ráadásul olyannak nem hittem, aki apát védte, és már régóta benne van a szakmában. Félve tettem meg a lépéseket a ház felé, majd a könnyes arcomat törölgettem. Amikor az utcába értem a rendőrségtől mindenféle kocsi állt a ház előtt. Ahogy végig néztem magamon elszörnyedtem. Kiszakadt a harisnyám, a hajam is tönkrement a vállamon kék lila foltok éktelenkedtek, úgy néztem ki, mint egy ágról szakadt. De mi történhetett itt?? Gondolkoztam a rendőrautó kocsi láttán. Láttam, hogy mindenki a ház előtt van, majd Adison elkiáltotta magát.
-         Az nem Henriett? – kérdezte, majd elkezdett felém futni. Kitértem az öleléséből, és egyenesen a ház felé mentem. Nem akartam beszélni most senkivel, be akartam zárkózni a szobámba. Amikor elmentem Tom mellett, ő hirtelen megszólalt.
-         Nem akarsz valamit mondani? – kérdezte keményen. Megálltam a lépcsőn, félig megfordultam és suttogva mondtam, hogy: - Nem. – felmentem a lépcsőn, majd bezárkóztam a szobámba. Azonnal a fürdőszobába mentem, majd letusoltam. Azt a mocskos leheletét, azt érintését próbáltam magamról lemosni, ugyan ha sikerült felszínesen lemosnom magamról, belülről ott fog maradni örökre. Megtörölköztem, és amikor egy szál polóban bementem a szobámba lefagytam. 7 csodálkozó szempár meredt rám.
-         Mit akartok? – kérdeztem erőtlenül és halkan, majd Niall szemébe néztem
-         Az igazat. – mondta Adison, majd a szemébe néztem. – Vele voltál igaz? – kérdezte, majd gúnyosan felnevetett. – És legalább meg is ütött? – kérdezte hisztérikusan.
-         Nem. Nem ütött meg. – válaszoltam alig hallhatóan.
-         Miért mentél el vele? – kérdezte dühösen.
-         Mert a barátom.. vagyis csak volt. Mit akarsz még tudni, hogy ha úgy is tudod a választ a kérdésedre?? – kérdeztem mostmár én is dühösen.
-         Mindent akarok tudni. Miért hazudtál nekem, Tomnak, a barátaidnak és legfőkébb Niallnek a barátodnak?? . – kérdezte, majd hirtelen elhallgatott. Könnyes szemmel néztem rájuk.
-         Mert nem volt más választásom. Sajnálom, de nem tudom visszaforgatni az időt. Megtörtént lépjetek már túl rajta! Élek még!- mondtam dühösen.
-         Itt nem ez a baj. Csak elvártam volna tőled, hogy legalább velem őszinte vagy! – válaszolta Niall, majd láttam, hogy nagyon csalódott volt. Felálltak majd kimentek. Bezártam az ajtót, és lefeküdtem aludni. Egész este nem tudtam aludni, mert akármikor lecsuktam a szemem Jack arcát láttam magam előtt. Amikor reggel lett, eldöntöttem, hogy nem megyek ki a szobámból, még ha éhen kell is halnom. Kiültem az ablakba, majd olvasgattam. Amikor végre már kimeredt a nyakam, befeküdtem vissza az ágyamba. Kopogást hallottam, de nem válaszoltam, nem is akartam.
-         Fent vagy Henriett? – hallottam Niall hangját. Könnyek szöktek a szemembe, majd eszembe jutott, hogy Niallt én becsaptam hazudtam neki. Lehet, hogy túl hangosan, mert egy kattanást hallottam, majd éreztem, hogy az arcomról lehúzzák a takarót. Amikor felnéztem Niallt pillantottam meg.
-         Szóval fent vagy. – mondta nevetve. De amikor meglátta, hogy könnyes az arcom, lefagyott az arcáról a mosoly. – Mi a baj? – kérdezte, majd én nem válaszoltam csak átöleltem.
-         Sajnálom Niall, én nem akartalak átverni, csak már Jack régóta volt a barátom és találkozni akartam vele. Aztán meg megfenyegetett… - majd éreztem, hogy Niall teste megfeszül. Eltávolodott tőlem, majd mélyen a szemembe nézett.
-         Megfenyegetett? – kérdezte. – Mit mondott neked az a szemétláda? – kérdezte dühösen.
-         Csak azt, hogy meg fogom keserülni még ezt az egészet és ti is. Én meg mondtam, hogy hagyd ki ebből Niallt. – mondtam majd a szememet kezdtem el törölgetni.
-         És biztos, hogy nem ért hozzád? – kérdezte majd elkezdett vizsgálgatni. Nem mertem neki mondani, a sajgó vállamat, így csak megráztam a fejem.
-         Nem, nem bántott. – mondtam neki.
-         Gyere le, kész a reggeli. – mondta majd megpuszilta az arcom.
-         Niall meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdeztem, majd belegondoltam abba a lehetőségbe, hogy ezt nem tudja nekem megbocsájtani.
-         Nincs mit megbocsájtanom. – mondta majd megcsókolt. – Szeretlek, és ezen nem tud semmi és senki sem változtatni. – mondta komolyan.
-         Én is téged. – majd megfogtam a kezét.
-         Én még jobban. – mondta kaján mosollyal, majd elindultunk lefelé a lépcsőn… 

2 megjegyzés:

  1. tetszik^^
    de Niall és Henriett nem összevesztek? vagy már kibékültek, lemaradtam...:D

    VálaszTörlés
  2. Hát, kibékültek csak most próbáltam egy csavart belevinni a történetbe. Ami Jack, volt és próbálom azt is leírni, hogy milyen sok nehézséggel jár az ő kapcsolatuk :)De nem sokára jön az új rész amiben nyugi lesz, vagyis remélem :) :) És örülök, hogy tetszik ;)

    VálaszTörlés