§ Elmegyek örökre !

Meghoztam az új részt, lehet, hogy egy kicsit száraz lett, de jó olvasást hozzá : ) Sziasztok : )

Ui.: Ti mit gondoltok Harry és Taylor Swift kapcsolatáról?  Na, és nem is beszélve Liam és Dani kapcsolatáról? Én már nem tudom, mit higgyek? Valaki világosítson már fel!

„Elmegyek örökre!”

Pár percig még álltam az ölelésüket, de utána elhúzódtam tőlük. Nem akarom újra azt végig zongorázni, amit nem olyan régen eljátszottam, szeretem a fiúkat, de nem akarom, hogy még egyszer összejöjjek Niallel, főleg meg, most nem amikor sebezhető vagyok. Leporoltam magam, mert tiszta por lett a nadrágom, és felnéztem, majd Niall megfogta a kezem. Összeszorult a szívem, és eszembe jutott, amikor kézen fogva sétáltunk, nem érdekelt, hogy milyen őrültnek tartanak minket, amikor egy szál felsőben az esőben sétáltunk mínusz akárhány fokban. Kicsúsztattam a kezem Niall kezéből, és kerültem a pillantását.

-         Én azt hittem, hogy.. – fordított felé Niall.

-         Semmi és senki nem fog változtatni a döntésemen, Niall. Szeretlek, de még egyszer nem fogom sem magamat sem téged tönkre tenni. – mondtam, majd elindultam a kijárat felé. Hirtelen mindenki eltünt, az őrült szemekkel meredt emberek már nem voltak sehol, csak a szél süvített és fújta arrébb a lehullott leveleket. Csendben kisétáltam, majd hívtam egy taxit, mert semmi erőm sem volt hazasétálni. Nem jött utánam senki, így egy kicsit megnyugodtam. Amikor elhaladtunk a park mellett kézen fogva láttam boldog párokat, visszaemlékeztem, hogy én is ugyanezt az érzést éreztem Niall mellett. Fogok még valaha szeretni így egy embert? A hideg ablaküveghez nyomtam a homlokom, és a bennem tomboló tűzt próbáltam lehűteni. Ugyan ezt a tűzt éreztem amikor Niall elsőnek megcsókolt, vagy amikor először megfogta a kezem, mint egy kis tini szerelmes olyan voltam, olyan szerelmes és olyan vak is. Hogy nem tudtam azokra a jelekre figyelni, amit a sors küldött? Csak a saját boldogságomra figyeltem és eltaszítottam mindent és mindenkit magam mellől. Nem figyeltem, hogy ez a kapcsolat sohasem működhet túl sok volt az akadály. Lecsuktam egy percre a szemem, és próbáltam kiverni a fejemből Niallt, de nem ment. Egyre csak azon járt az eszem, hogy milyen lenne, ha most Niall ülne mellettem, fogná a kezem. Pedig vele képzeltem el az életem, mondhatni ő volt nekem a Nagy Ő. És minden egy szélfújásra összedőlt. Múltkor azon nevettem vele, hogy elkezdtünk gyerek neveket kitalálni, s abszurdnál - abszurdabb neveket sikerült kitalálnunk. Túl korai gondolkodás volt, fiatal ő is fiatal vagyok én is. Megállt a kocsi s kiszálltam belőle, majd éppen Gwent láttam meg az ajtóban csomagokkal felszerelkezve.

-         Had segítsek. – vállalkoztam majd elvettem tőle a szatyrokat és becipeltem a konyhába.

-         Köszönöm kedvesem. Hol voltál? Sárbirkózáson vettél részt? – nézett rám majd felhúzta az egyik szemöldökét, amitől nagyon viccesen nézett ki.

-         Nem, apánál voltam. – mondtam mosolyogva. – Egyébként szerinted jó ötlet, hogy Niallnek egy felsőt vettem Karácsonyra? – néztem rá, majd megállt a kezem a levegőben, mert eszembe jutott, hogy máig foglaltattam le a felsőt. Rá néztem az órára majd elfehéredtem, mert 20 perc múlva 5 mutatott az óra. Ez a bolt meg 5 kor vagy hamarabb zár.

-         Jézusom. – csaptam a homlokomra. Kiszaladtam, majd amikor az ajtó kilincsre tettem a kezem Gwen visszahúzott. – Van valami baj? – kérdeztem türelmetlenül.

-         Nem, de nem kéne ennyire sietned, mert már nincs ott a felső. – mondta majd sokat sejtően a konyha felé nézett. Azonnal visszaszaladtam a konyhába, majd kinyitottam az egyik dobozt. Ahogy leszedtem a tetejét, ott lapult a felső.

-         De, hogy? – kérdeztem döbbenten.

-         Én mindent tudok kedveském. – mondta, majd elmosolyodott. Oké, ez kezdett nagyon bizarr lenni, de én is elmosolyodtam. Visszatettem a dobozba egy cetlivel ellátva.

„ Boldog Karácsonyt Niall. Remélem, tetszik neked. Szeretettel Henriett ”

-         Hagyd, majd én feladom, úgyis megyek fel kedvesem. – mondta Gwen, majd kikapta a kezemből a csomagot és már kint is volt az ajtón.

-         Köszönöm. – mondtam már inkább magamnak, majd leültem az egyik székre. Ásítottam egyett, majd elhatároztam, hogy ledűlők egy kicsit aludni. Ahogy letettem a fejem a párnára, azon nyomban elnyomott az álom. Niallel álmodtam, sohasem akartam ebből az álomból felébredni, de csengettek. Gondoltam Gwen néni jött meg, és az én álmos fejemmel biztos bezártam az ajtót. Lebotorkáltam az ajtóig, majd akkor vettem csak észre, hogy már besötétedett. Kinyitottam az ajtót, majd a hideg szél, és egy arc azonnal észhez térített.

-         Niall mit keresel itt? – kérdeztem, majd megdörzsöltem a szemem.

-         Sokat gondolkodtam, és sajnálom. Töröm a fejem, de nem tudok rá jönni arra, hogy mi vezetett erre a megoldásra. – mondta, majd rám nézett.

-         Elmondom. De nincs túl korán még? – ásítottam.

-         Korán? 21:30 van Hen. – mondta majd az álmos fejem láttán elnevette magát. – Remélem nem keltettelek fel. – mondta majd becsusszant mellettem.

-         De felkeltettél, de nem baj. – mondtam, majd ahogy a meleg konyhába értem, újra elnyomott az álmosság. Készítettem két teát, majd bevittem a nappaliba, ahol már Niall várt.

-         Paul éppen ma mondta, hogy több hónapos turnéra megyünk. – mondta majd letette a dohányzó asztalra a bögrét.

-         Igen? – kérdeztem az egyik szemöldökömmel felhúzva. – Az király. – mondtam unalmasan.

-         Gondoltam, hogy szólok, és arra gondoltam, hogy nem e kísérnél el ? . – kérdezte. Letettem a teám, mert azt hittem, hogy elejtem. Most Niall Horan arra kért engem, hogy menjek el vele turnézni? Furcsa.

-         Nem. – vágtam rá azonnal. – A csillogást azt meghagyom nektek. – Elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ötlet e így beszélni Niallel.

-         Adison is jön. Aztán megnézhetnénk együtt a várost, tudod én meg a srácok és te. Persze ha Paul enged. – mondta, majd megcsóválta a fejét.

-         Felőlem nyugodtan mehet Adison. És nem kell Paultól engedélyt kérned, hogy velem megnézhesd a várost, mintha amúgy rohadtul érdekelne Amerika, persze a srácokkal együtt biztos jó lenne, de nem, nem kell, hogy emiatt fáradj. És nem akarom, hogy rám pazarold azt az időt, amit dedikálással tölthetnél. – mondtam, majd ridegen rá néztem.

-         Most mi a baj? – kérdezte kimérten.

-         Nekem? Ugyan semmi. De menjél is, mert még a végén rám küldik a rendőrséget, és az F.B.I-t . Azt ugye nem akarjuk ? – kérdeztem nevetve.

-         Henriett kivel vitatkodsz? – kérdezte Gwen, majd bebotorkált a nappaliba, egy baseball ütővel a kezében. Ezen elnevettem magam, de amikor Niallre néztem döbbenten nézett Gwenre, majd rám.

-         Ti ismeritek egymást? – kérdezte Niall csodálkozva.

-         Igen. Gwen volt a bérlőm és most is itt lakik nálam. Miért? Te talán ismered? – kérdeztem mosolyogva. De ahogy Gwenre néztem, és aztán vissza Niallre valami hasonlóságot véltem felfedezni az arcukon. A szemük, az arcélük, mintha Niall állna ellőttem, csak nőben. Oké ez nagyon viccesen hangzik, de akkor is ez az egész megrémített. Felpattantam a kanapéról, majd bevillant minden. George, az, hogy tudta a telefonszámát, a lakásszámát, homlokon csaptam magam, majd mélységesen csalódtam Niallben és Gwenben.

-         Ugye Niall az unokád? – kérdeztem keserűen.

-         Nem, hogy gondolkodhatsz ilyen butaságokon kedvesem… - mondta hadarva Gwen.

-         Álljunk csak meg! – emeltem fel a hangom. – Akkor honnan tudtad könyökből Niall számát, lakáscímét, azt, hogy éppen abban a boltban vásároltam. – Ez a nő engem totálisan félre vezetett. Fogadjunk, hogy most is ő hívta ide. – Most is te hívtad ide, ugye Gwen? Ne is tagad!.

-         Mi ez Gwenny? – kérdezte Niall.

-         Á, Gwenny? Tényleg elmondanád Gwenny? Én totálisan befogadtalak megbíztam benned, mondtam, hogy túl nehéz még nekem ez az egész Niallel, de te nem törődtél vele. És te meg Niall, tudod mit?  Hagyj engem békén! Érted? Hagyj békén Niall Horan. Eljöttél ide, úgy, hogy Gwen hívott, mit sem törődtél vele, hogy mit érzek. Fogadjunk te is csak arra mentél. ! Hogy egy újabb trófea legyek a vitrinedben, ugyan olyan, vagy mint a többi pop sztár!. – mondtam, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.

-         Nem Henriett ezt félre érted. – mondta mentegetőzve Niall.

-         Nem, nem értem félre! Itt egyedül te érted félre a helyzetet! És most tűnj el. Soha többé ne is gyere vissza! Menjél Paulodhoz, a rajongóidhoz, legalább nekik ne okoz csalódást, ha már nekem okoztál, és ne hogy miattam haragudjanak meg rád. Ez nem lenne igazságos. Én látod, tudom, mit érzek irántad, és tudni is fogom. Gyűlöllek Niall Horan. Gyűlöllek! . – kiabáltam mérgesen.

-         De..

-         Nem érted? – mondtam idegesen. – Tűnj el! Takarodj. – mondtam, majd az ajtó felé mutattam. A kezem remegett, minden összeomlott, amit még fel akartam építeni, az is úgy mondva „füstbe ment”. Én még hittem Niallnek, de nem is ez a durva, ha nem az, hogy Gwen hazudott nekem. Nem baj, amire visszaér Niall a turnéról én már nem fogok Londonban lenni.. Elmegyek innen.. Örökre.