2012. szeptember 28., péntek

§ Sosem jó az időzítés


Atya úr isten most nézem, hogy már a 2000-es küszöbünket is átléptük: ) Nagyon örülök neki, és tényleg nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire hálás vagyok azoknak, akik mindig olvassák az új részeimet. És hát akik újak azokat pedig Üdvözlöm a blogomon :) Remélem majd ez a rész is el fogja nyerni a tetszéseteket. Nem kertelek tovább, Sziasztok : ) ♥♥


"Sosem jó az időzítés"


Amikor elmentek Niall-ék, én felálltam a kanapénkról majd felszaladtam a szobámba, és leültem az ágyamra, majd amikor a kezembe vettem a telefonom, nem láttam rajta bejövő hívásokat anyától. Vajon most tényleg elment azzal a fickóval olaszba? Vagy csak nekem mondott ilyen butaságokat? Össze kéne szednem a felesleges dolgokat, és kidobnom őket. Pár hosszú óra hossza után, már éppen hogy összeszedtem a dolgokat, de amikor elkezdtem a szekrényemben kutatni régi fényképekre bukkantam. Olyan fényképekre min még apával voltunk, és én alig voltam még 4 éves. Emlékszem ez a fénykép még Magyarországon készült az egyik város játszóterén. Kipirult arccal nevettem apára, ő meg átölelt, majd valamit a fülembe súgott. Annyira hiányzik, majd végig simítottam a régi fényképen. Letettem az ágyamra, majd elővettem egy másik fényképet. Ezt még én készítettem azért lett ilyen szörnyen rossz. Mosolyogva néztem, azt ahogy apa anya kezét fogja, majd a játszótéren a hintán ülnek. Mindig is elképzeltem, hogy egyszer nekem is ilyen boldog családom lesz, akkor azt hittem, hogy minden rendben van, de semmi sem volt rendben. Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, majd gyorsan letettem az ágyamra, de a másik képet sem volt könnyebb nézni. Azon anya és apa integetett elől a házunk előtt, velem, de ez már London-ban készült.

-          Jól vagy?

Erre a hangra összerezzentem. Oldalra fordultam majd egy szőke srác nézett rám aggódva

-          Hát te? – kérdeztem, már amikor lenyugodtam.
-          Én csak itt hagytam.. – mondta majd meglóbálta a DVD-ket.
-          Jah, igen tényleg. – mondtam majd megtöröltem a szemem, és visszatettem a dobozba a képeket, és aztán feltettem a szekrényre.
-          Egyébként azt üzente A.D, hogy nem tud átjönni este, de Louis azt mondta… - megvakarta a fejét..
-          Elfelejtetted? – kérdeztem mosolyogva. Nem is ő lenne.
-          Igen.- mondta majd elpirult. Csettintet egyett majd elkezdte hadarni. – Csak annyi, hogy este Lou fog főzni és meghívott a házba. – mondta majd szusszantott egyett.
-          Hát oké. És mikor lenne ez a főzőcskézés? – kérdeztem gyanúsan.
-          7 órától. – mondta Niall majd mosolygott.
-          Részemről rendben. De segítenél ezeket kivinni? – kérdeztem a nagy szemetes zsákokra mutatva.
-          Ööö. Persze. – mondta vonakodva. Odaadtam mind a két zsákot a kezébe majd lefele toltam a lépcsőn. – Azt viszont nem mondtad, hogy ilyen nehezek. Mit raktál bele? Talán téglát? – kérdezte, majd ezen elnevettem magam.
-          Nem éppen téglát nem tettem bele, csak azokat a dolgaimat, amik már nem kellenek.
-          Hát akkor az egész szobádat ki pakolhattad. – Mondta, majd amikor bementünk a házba megállt az ajtóban.
-          De nekem mostmár mennem kell. Megyünk a srácokkal a stúdióba. – mondta majd zavartan elkezdte vakargatni a nyakát.
-          Értem. Akkor este 7 óra? – kérdeztem, mert már elfelejtettem
-          Igen, Igen. – mondta Niall. – Szia, Henriett. – mondta mély rekedtes hangon. Belenéztem a szemébe, majd nem bírtam ki és megöleltem. Először észrevettem, hogy Niall is meglepődött ezen, de utána viszonozta az ölelésemet.
-          Szia kis ír manó . – Mondtam majd elengedtem. Utoljára visszanézett a kapuból majd beült az érte jövő kocsiba.

Bementem a házba majd először is az órára esett a szemem. Még csak 11 óra, van egy kis időm még az esti főzésig. Felkullogtam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra. Amikor lehajtottam a fejemet a párnára egyből elálmosodtam, majd nem telt bele pár perc el is aludtam. A telefonom csörgésére ébredtem fel. Kómásan felvettem majd beleszóltam.

-          Igen? – mondtam ásítva.
-          Na, akkor jössz? – kérdezte Liam.
-          De hova? – kérdeztem döbbenten.
-          Hát a főzésre.. – mondta.
-          Főzés? – majd leesett. – A francba.. – megnéztem az időt majd láttam, hogy már 7:10 van. – Figyelj Liam egy 20 perc és ott vagyok. – mondtam.
-          Rendben, még Lou amúgy is szarakszik a kajával. Már másodjára süti a Steak-ot, de ezt is megégette. – mondta nevetve Liam.

Pár szót még beszéltünk, majd villámgyorsan kipattantam az ágyamból és a fürdőszobába vettem az irányt. Lefürödtem majd nagy nehezen kiválasztottam egy ruhát.

( Ezt a ruhát választottam)

Gyorsan felkaptam a telefonom, majd indultam is az ajtón. Hívtam egy taxit majd végre Liam-ék felé vettem az irányt. Már amikor az utcájukban jártunk már akkor hallottam a hangos zenét. Láttam, hogy pár lesifotós már izgatottan dörzsölte össze a tenyerét a nagy belépőm előtt. Egyébként tudni kell rólam, hogy iszonyatosan utálom az ilyen koktél ruhákat, nem szeretem mutogatni a lábam, szégyellem. Szerintem nincs semmi formája és nagyok. Lejjebb húztam a ruhát, majd megigazítottam a hajam, majd a taxit hamarabb kifizettem. Nagy levegőt vettem, majd kiszálltam az autóból. Vakuk villogását láttam, majd megpillantottam Niall-t aki csak egy egyszerű fehér polóban és egy kopott rövidnadrágban volt. Leesett állal nézte, ahogy közeledem felé. Lehet, hogy túlöltöztem?

-          Szia. – mondtam neki mosolyogva. Erre ő füttyentett egyett majd betolt a házba a lesifotósok elől.
-          Hű te aztán ki cicomáztad magad. – mondta majd tetőtől talpig végig vizsgált, aminek én roppant nem örültem.
-          Nagyon pláza cicás? Nagyon rossz? – néztem magam körbe.
-          Nem dehogy is. Éppen finom, de nőies. – mondta majd elnevette magát.
-          És hol vannak a többiek? – kérdeztem, majd megcsapott az égett hús szaga.
-          Kint a kertben, de csak akkor menj ki oda, ha van iszonyod. Mert nekem ettől az égett szagtól hány ingerem van. – mondta Niall, majd elvezetett az ajtóig. Utána ő befogta az orrát, majd engem ki tolt Harry-ék közé. Háttal voltak nekem így nem is sejtették, hogy közeledem. Harry-n egy szürke poló volt, egy fekete rövidnadrággal. Csak nekem ilyen vastag a lábam? Mindenkinek olyan szép vékony. Sóhajtottam egyett, de lehet, hogy túl hangosan, mert mindegyikőjük hátra fordult. Hallottam, hogy Lou is elfüttyentette magát. Harry szeméből a döbbenetet, Liam szeméből pedig a csodálkozást olvastam ki.
-          Ennyire szörnyű? – motyogtam
-          Szörnyen jó. – Mondta Lou mosolyogva. Letettem a táskámat az asztalra majd beálltam Lou mellé. Undorítóan néztek ki a húsok. Szegény Zayn nem akarta megbántani Lou-t így elvett egy húst, de már kékült zöldült az arca.
-          Nem baj ha segítek ? – kérdeztem meg Lou-tól.
-          Nem. – mondta nevetve, majd ide adta a kötényt, és elvett egy koktélt, majd helyet foglalt a medence mellett egy napozószéken.

Meg kell mondanom őszintén még sosem csináltam ilyet, de nem lehet olyan nehéz. Elkezdtem forgatni a húsokat, amik szerencsére nem égtek meg. Lou láttam, hogy csöppet sem irigykedik, de amikor Zayn eldobta az égett húst, akkor már bepipult, és felhúzta az orrát. Sajnáltam szegényt, de hát Zayn-t is. Égett húst nem a legfinomabb enni. A végén már Niall is kimerészkedett és elvett egy koktélt ő is majd leült Lou mellé. Majd egyszer csak elkezdtek énekelni. Láttam, hogy mindegyikőjük egy körbe leült, és elkezdtek zenélni. Milyen jó nekik, hogy számíthatnak egymásra. Nekik legalább van családjuk. Szomorúan fordítottam meg a húst, majd hallottam, hogy az én nevemet mondják.

-          Hen gyere ide te is. – Mondta Harry, én meglepetten néztem rá. Harry Styles hozzám szólt? Ez új. Nem akartam zavarni, így megráztam a fejem és csak annyit mondtam, hogy:
-          Nem most nem.  
-          De miért? Szorítunk neked helyett. – Mondta Niall
-          Kedves tőletek, de én most itt maradnék. – Mondtam lehajtott fejjel.

Elszállt a jó kedvem, de nem akartam, hogy ez most az ő kedvüket is befolyásolja, így tovább forgattam a húst, majd egész este csendben álltam. Mondjuk már a lábam iszonyúan fájt, de én nem ültem le, nem is akartam. Pár óra hossza múlva már le kellett, hogy üljek, mert már nem tudtam azt mondani, hogy sütöm a húst, mert már minden húst megsütöttem. Mindegyik fiú bement, kivéve Harry-t. Kint maradt, majd folyton csak az arcomat nézte.

-          Legalább így nem kell, hogy felhívjalak. – mondta hirtelen majd leült mellém a hintaágyra.
-          Mit akartál mondani? – felé fordultam kerestem a tekintetét, de ő csak a földet nézte.
-          Hát.. – kezdte el, majd beletúrt a hajába..
-          Mit akartál mondani? – kérdeztem.
-          Csak azt, hogy..
-          Buliii van emberek!! – ordította Lou majd beleugrott a medencébe rám fröcskölve a vizet
-          Kösz Lou. – mondtam neki gúnyosan.
-          Sosem jó az időzítés. – mondta Harry lehajtott fejjel.

Vajon mit akar mondani nekem Harry? Lehet, hogy valami fontosat? Fogalmam sincs, mit akar ennyire mondani, és miért nem mondja el, csak akkor, ha négyszemközt vagyunk? Ez a sok kérdés, de egyikre sem tudom a választ…

2012. szeptember 27., csütörtök

§ Feszült csend telepedett közénk


Nos itt is van az új rész. Igen eldöntöttem, hogy most már hétköznaponként is fogok feltenni új részeket. Remélem, ennek ti is örültök. És Wáóó most néztem meg, már az 1900-as küszöböt is átléptük. Gyerekek nagyon örülök ennek, feldobtátok a napomat. Erről a részről: Hát nagyon hosszúra sikeredett, de remélem nem lett nagyon „száraz”, unalmas. De nem is kertelek tovább itt is a rész. Jó olvasást.



„Feszült csend telepedett közénk”


Nem nagyon tudtam aludni, és egész este csak forgolódtam. Pihentem csak az ágyban, de arra jutottam, hogy felkelek. Amikor az órámra néztem, elkerekedett a szemem. Még csak fél öt?? Idegesen fújtam ki a levegőt, majd felkeltem az ágyamból. Úgy sem tudok aludni, így lemegyek és iszok egy kis tejet. Felvettem a mamuszom, majd lecsöszögtem a lépcsőn. Oda lentről zajt hallottam, majd Niall álmos arcát pillantottam meg. Éppen tejet ivott.

-          Hát te? – kérdeztem, majd egyett ásítottam.
-          Én is pont ezt akartam kérdezni. – Mondta nevetve.

Belenéztem a hűtőbe, de nem találtam a tejet. Idegesen becsaptam a hűtő ajtaját, és szúrós szemmel Niall felé fordultam.

-          Niall. Megittad az összes tejet? – fakadtam ki. Hirtelen megfordult majd köhögni kezdett. Aggódva figyeltem, ahogy ki pirosodik az arca. Szegény ennyire megijesztettem volna? Majd amikor már nem köhögött végre rám nézett.
-          Halálra rémisztettél, és majdnem megöltél. – Mondta komor arccal, de a végén ő is elnevette magát.
-          Nem akartam rád hozni a frászt. De én is szeretem a tejet. Sőt nem is szeretem, ha nem imádom. – Mondtam majd elnevettem magam. – Tudod melyik tej a leg finomabb és legegészségesebb? – kérdeztem nagy szemekkel.
-          A bolti? – kérdezte.
-          Nem ami a boci-ból jön ki, és nincs benne semmi tartósító szer. – mondtam, majd pár másodperc múlva, már annyira nevetett, hogy majdnem lefordult a székéről. Az igen háromnegyed ötkör ennyire vidámnak lenni.
-          Ez jó volt. – mondta kis idő múlva. Leültem mellé, majd törtem egy darabot a pirítósából. Ő ezt egy fagyos pillantással jutalmazta. Mondjuk már az első falat után elment az étvágyam, mert szinte az egész pirítóst megégette. És amit rá tett. Ki eszi tejfölösen a pirítóst?? Undorodva elfordultam, majd felálltam és készítettem pár gofrit.
-          Szóval ennyire rossz lett? – kérdezte elhúzott szájjal. Láttam neki se ízlik.
-          Szerintem még Hanry se enné meg. – Amikor kimondtam a nevét Hanry-nek azonnal a lábamhoz dörgölődzött. – Igaz kis ször gombócom? – beszéltem hozzá. Ahogy megsimogattam a fejét azonnal elkezdett dorombolni.
-          Engem nem szeretnek az állatok. És Hazza-t se. Mesélte kiskorában lefejelte egy kecske. – majd megint nevetett. – Apropó mi van veled és Hazza-val? – kérdezte.

Szóval már nem is emlékszik a tegnap estére? Mi van, ha szerelmes lettem Niall Horan-be? Á az nem lehet. Nem érzek szinte semmilyen kötődést iránta. Meg nem is érzek olyan, hű de szerelmes érzést. Mármint amikor minden rózsaszín, minden boldogság. Egyébként nem is volt sok fiúbarátom. Én nem is akartam, meg nekem fontosabb volt a tanulás, és fontosabb is. Most biztos, hogy stréberség, de a mai világban ki él meg abból, hogyha elmegy, a suliban beül a padba és egész órán nem csinál semmit? Vagy megbukik. Szerintem senki. Vagy legfeljebb az, aki énekes, író. De mi van akkor is ha énekes tegyük fel. Az addig oké, hogy jó hangja van meg felkarolja egy menedzser, de mi van akkor, ha már lejár és nem lesz kelendő? Akkor mit kezd az életével? Beáll vándorszínésznek? Nekem nem is jutott időm fiúzásra, meg a másik nem is akartak velem járni. Emlékszem tetszett nekem egy fiú azt hiszem az volt a neve, hogy Tyler. Igen Tyler Edwards. Ő volt a GreenPop hátvédje. A suli szeme fénye. Mindig érte dobogott hevesen a szívem, és egyszer emlékszem erre tisztán, hogy leállított a suli előtt. Azt mondta nekem, hogy megpróbálná velem. Én pedig gondokozás nélkül bele mentem. De hát ki nem ment volna bele? Tyler tényleg nagyon helyes volt, de IQ-val viszont nem rendelkezett. Nem is érdekelt, hogy rossz tanuló akkor totálisan beleestem. Mondta, hogy találkozzunk egy kávézóban. Elmentem a megbeszélt találkozó helyszínre, de ő nem volt ott. Vártam rá, majd egyszer egy csapat kíséretében végre odajött. Én már akkor vagy 100 üzenettel bombáztam meg. De nem is ez a lényeg. Odajött az oldalán Holly Pierre-el. Utáltam azt a csajt, és ha most is rá gondolok, akkor rögtön a hány inger, és megtépni volna kedvem. Ott álltam majd a szemembe mondta Tyler, hogy csak a haverjával fogadott, hogy tuti, hogy nem mer elhívni engem, az iskola stréberjét. Azt is mondta, hogy sohasem járna egy ilyen lánnyal, akinek még ízlése sincs. Akkor ott eltört bennem valami. Másnap alig akartam menni a suliba, de anya elzavart. Azt mondta, hogy ilyen jelentéktelen dolgokkal nem kell foglalkozni, és egy ilyen apróság miatt én el ne képzeljem, hogy otthon maradok. Szóval elmentem az iskolába, majd mindenkinek a röhögő arcát láttam. Mindenki kinevetett majd beszológattak, hogy „Nézd, itt jön a pancser” vagy „Mi van lapátra tettek?” . Ezek nagyon rosszul estek, majd Holly lenéző szeme és az a levél, amit még én adtam Tyler-nek, azt igen persze Holly felolvasta az egész iskola előtt. Csak láthatatlan akartam lenni, és akarok is lenni. Láthatatlan örökre. Éreztem, hogy most is könnyek szöknek a szemembe, majd egy apró könnycseppet el is morzsoltam. De ezután jött csak a fekete leves.
Amikor az ebédlőben voltunk mindenki sugdolózott rólam, majd Holly az ebéd végén rám borította a kóláját. Szégyenkezve vonultam végig az iskola folyosóján, lehajtottam a fejem, akkor legszívesebben meghalni lett volna kedvem. Sírni akartam, eltűnni innen. Anyához nem fordulhattam, hisz őt nem is érdekelte, hogy mi van velem. Elkezdtem nézni az előttem lévő gofrit, de újból előjött az a fájdalmas érzés, és már homályosan láttam. Majd felálltam az asztaltól, el akartam menekülni a szobámba, és csak sírni. De Niall megfogta a könyököm.

-          Minden rendben van? – kérdezte, majd vizsgálgatta az arcom. Én elfordultam
-          Nem semmi sincs rendben! – mondtam a kelleténél is hangosabban. – Egy szerencsétlen vagyok, aki mindent elront. Egy utolsó vesztes. – mondtam majd ki akartam tépni a könyökömet Niall szorításából, de ő nem hagyta. Magához húzott majd átölelt. És belőlem előtört minden érzés, a vállán zokogtam.
-          Minden rendben lesz. – mondta. Pár perc múlva végre csitult a zokogásom. Kellemetlenül éreztem magam, és el is pirultam. Nagyon jó volt tényleg Niall karjaiban lenni. Olyan volt, mint egy védelmi fal. Megvédett a sok sebtől, és fájdalomtól.
-          Jobban vagy? – kérdezte majd a tekintetemet kereste.
-          Igen, köszi. – mondtam majd el akartam húzódni tőle, de nem engedte.
-          Miért zokogtál ennyire? – kérdezte.
-          Csak egy múltbeli sérelmen. – mondtam, de nem akartam elmondani neki, hisz csak ki nevetett volna úgy is, és én már a megaláztatásból eleget kaptam.
-          Nem lehetett kis dolog, mivel akkor nem zokogtál volna ennyire. – mondta. – Én akkor sírtam ennyire, amikor egy háziállatomat elveszítettem. Nem azért mert sajnáltam, ha nem mert egy olyantól kaptam, aki fontos volt nekem. De elütötte egy kocsi Berry-t. A kis macskám. – mondta majd láttam, hogy elneveti magát. – Most már nevetek rajta, de akkor nem mosolyogtam egy hétig. Vagy többig. – ebben mondjuk igaza volt Niall-nek. De nem is akarom a hülye bajaimmal foglalkoztatni csak rá tenni a terheimet a vállára. Van neki más gondjai is, amik sokkal fontosabbak.
-          Felejtsd el. De neked nem kéne még menned? – kérdeztem majd az órára pillantottam.
-          Már is el akarsz küldeni? 6 – kor? A fiúk legfeljebb 11 óra fele vagy van olyan, amikor alszanak vagy 12 óráig is.
-          Akkor nem tudsz haza menni. – Mondtam. Majd elhúzódtam tőle, és összeszedtem a poharakat, majd a mosogatóba tettem őket.
-          Hát nem. Vagy legfeljebb bemászok az ablakon, de akkor meg megszólal a riasztó. Szóval semmi esély. – majd megvonta a vállát – Ne segítsek valamit? – kérdezte.
-          Nem kell, köszi.

Láttam, hogy eltorzult az arca. Hát igen ez kissé keményre sikeredett. Láttam, ahogy csalódottan leült a kanapéra majd elkezdte kapcsolgatni a csatornákat. Körülbelül fél nyolc fele megszólalt a csengő, majd amikor kinyitottam az ajtót, majdnem hanyatt estem.

-          Ti meg mit kerestek itt ilyen korán? – kérdeztem meglepődve.
-          Hát, Niall-t keressük nincs itt? – kérdezte Zayn, majd előre furakodott, és Harry-t eltaszította az útból.
-          De itt van. – Mondtam, majd megtöröltem a szemem. – Itt aludt. – mondtam. Láttam, hogy mind a négyen olyan döbbent képet vágtak.
-          Tessék? Jól hallottam? Az ír manó nálad aludt? – kérdezte Louis.
-          Ki volt az Henriett ?... Szólalt meg Niall, majd elhalkult, amikor a fiukat meglátta az ajtóban. Biztosan félre értették a helyzetet, mert Niall-en csak egy alsó gatya volt és egy poló, rajtam is egy kicsi rövid gatya meg egy topp. Lou elkezdett nevetni, majd Niall tiltakozóan feltette a kezét.
-          Lou nem történt semmi. Ezt ti félre értitek. – Mondta.
-          Hát.. – mondta Liam is majd elkezdett nevetni. Csak Harry nem nevetett, és ezt Zayn is észrevette.
-          Mi van veled Hazza? – kérdezte Zayn. – Elvitte a cica a nyelved?
-          Nagyon vicces. – mondta. Rám nézett, majd mintha szomorúságot és csalódottságott olvastam volna ki a szeméből.
-          Bejöttök? – kérdeztem, mert már Harry megfordult. Olyan cukin nézett ki azzal a göndör hajával.
-          Persze. – Mondta Liam és Lou egyszerre.
-          Persze. – Válaszolt nyájasan Harry.
-          Öcsém mi van veled? – kérdezte most már komoran Zayn.
-          Semmi. – mondta flegmán.

Beengedtem őket, majd a nappaliba tereltem mind az 5-üket. Niall felment az emeletre és átöltözött, majd lejött. Ugyanaz volt, rajta, mint tegnap, csak most a haját is felzselézte. Harry-hez azonnal odament Hanry.

-          De aranyos. – mondta Lou. Láttam, hogy Harry is mosolygott, amikor elkezdett dorombolni Hanry.
-          Mi a neve? – kérdezte Lou. Én szégyenlősen elpirultam majd kimondtam azt az egy szót.
-          Hanry. - Feszült csend, láttam, hogy Harry-nek is megállt a levegőben a keze.
-          Azt mondtad, hogy Harry? – kérdezte vissza Liam.
-          Nem. H-A-N-R-Y. – betűztem le nekik. Majd ezen elkezdtek nevetni.
-          Én is úgy értettem, hogy Harry. – mondta Lou.
-          Mikor kaptad? – kérdezte Zayn.
-          15 éves koromban még apa vette nekem a születésnapomra. – mondtam majd szomorúan lehajtottam a fejem.
-          Ne haragudj. – Mondta Zayn. Majd egy csengő szakította félbe a gondolataimat.
-          Ki a franc lehet… - mondtam káromkodva, amire mindegyikőjük felkapta a fejét. Hallottam, hogy kinyílt az ajtó, és hamarosan Adison robogott be a nappaliba, ahol azonnal megállt, majd döbbenten nézett körbe, aztán pedig eltorzult az arca. Feszült csend telepedett közénk. Láttam, hogy Zayn feláll, majd elindult Adison felé. Adison lépkedett hátra felé, majd beleütközött a falba. Zayn már csak pár lépésre állt tőle. Azt hiszem valami olyasmit mondhatott, hogy: - Sajnálom. Én csak téged Szeretlek Adison. – Majd egy dobozt adott át Adison kezébe.
-          Ez az enyém? – kérdezte Adison majd felsikoltott. – Ezt nem kellett volna Zayn. – mondta A.D majd láttam, hogy elkezdett sírni, majd megölelte Zayn-t.
-          Nah, végre! – mondta Louis. Majd előkapta a telefonját és megörökítette Zayn és Adison csókját.
-          Ez megy a Twiterre. – mondta Harry, de mostmár nevetett. Láttam, hogy Adison elhúzódott Zayn-től és szúró szemekkel nézett Louis-ra.
-          Ezt még visszakapod. Halálra foglak csikarni. – mondta Adison.
-          Nah, arra kíváncsi leszek.
-          Akkor mehetünk? Mert nem sokára stúdióba kell mennünk. – Vetett végett a jó légkörnek Harry.
-          Igen. – mondta Zayn. Láttam, hogy Niall szomorúan rám nézett.
-          Majd még át jövök este. – Mondta A.D majd Zayn-el kiment a házból. Átölelt Niall, majd ő is kiment Louis-ék után. Már csak Harry volt bent, de ő csak a cipője orrát figyelte.
-          Harry? – szóltam hozzá.

Pár perc múlva megszólalt.

-          Mondanom kell valamit. – nézett rám
-          Igen?
-          Gyere már Hazza! – ordította Liam. Majd bejött és kifelé húzta.
-          Majd felhívlak. – mondta kiabálva.

Elég érdekes. Mit akart mondani nekem Harry Styles? Majd mosolyogva becsuktam a bejárati ajtót, és leültem a kanapéra. Azt mondta, hogy majd fel fog hívni, de arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog nekem mondani. Most is rám sem nézett, flegmán beszélt velem. És amikor kimondtam Hanry nevét először elkerekedett a szeme, majd mosolygott. Nem értem. Lehet, hogy nem is fogom, sohasem megérteni. Niall. Niall pedig irtó helyes, azt hiszem, most már kezdek iránta többet érezni, mint puszta barátság. De ő biztos engem csak egy egyszerű lánynak tart, és a tegnapi majdnem csók pedig.. Nem számít semmit. Én most már felhagyok az álmaimmal, nem lesz több barátom! . Nem akarok megint egy világ előtt égni.. Nem akarok se neki se magamnak újabb sebeket ejteni..

2012. szeptember 26., szerda

Hát sziasztok csak egy kis új infot hoztam :) És sajnos nem jó :( Most értesültem én is arról. hogy Liam és Danielle kapcsolata véget ért. Az angol Mirror címlapon hozta le a hírt, hogy a One Direction egyik tagja, Liam Payne szakított barátnőjével, Danielle Peazerrel, akivel két éve, az angol X-Faktorban találkozott. 


Danielle rengeteg fenyegetést kapott a fiú megszállott rajongóitól, közülük többen a halálát is kívánták, ám a szakítás oka mégsem ez volt, Liam barátai szerint a sztár szoros időbeosztása tette lehetetlenné a kapcsolat folytatását.

„Az elmúlt néhány napban szakítottak, mert egyre és egyre bonyolultabb lett fenntartani a kapcsolatot úgy, hogy Liam egyre és egyre több időt van távol. Az elmúlt hónapokban alig láthatta Danielle-t, és a csapat jövőre világturnéra indul, úgyhogy ez csak még nehezebbé vált. Befejezték a dolgot, de Liam reméli, hogy jó viszonyban maradnak. Ő volt élete első igaz szerelme.”


Valószínűleg a bandán belül is nagy port fog felkavarni a szakítás híre, hiszen Danielle nagyon jó barátnője Eleanor Caldernek,Louis Tomlinson kedvesének is, így nemcsak Liamnak fog hiányozni a mindig mosolygós táncoslány.


2012. szeptember 24., hétfő

§ Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t


Hát igen, sziasztok. Nagyon elkésve hoztam meg a következő fejezetet :$ Ez a fejezet egészen más, mint a többi : $ Remélem, hogy ez is el fogja majd nyerni a tetszéseteket, és remélem, hogy ehhez a részhez is érkezni fog komment : ) Jó olvasást , sziasztok : )



"Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t"



Még pár percig guggoltam, de utána kiszaladtam anyáék szobájából, és mintha semmi sem történt volna vissza ültem és az üres képernyőt néztem. Elszakadt bennem most a remény egyetlen hajszál vékony cérnája is. Azt hittem, és reménykedtem is benne, hogy anya még mindig apát gyászolja. De úgy látszik, hogy nagyot tévedtem. Hallottam, hogy Niall leült mellém a kanapéra, mert megnyikordult az a csúszós anyaga.

-          Nekem úgy is jó, ha nem mondod el. Nem rám tartozik, csak nem jó így látni. Őszintén bevallom, most olyan arcot vágsz, mintha most akarnál bele ugrani a Temze-be. De ugye nem ez a célod? – kérdezte Niall aggódó arccal. Ezek az arcok nála. Mindig elnevetem magam. Ez a fiú nem is lehetne jobbkor nálam. Mindig felvidít. Mosolyogva felé fordultam.
-          Nyugodj, meg nem ugrom a Temze-be – mondtam majd a megkönnyebbült arcán látva megint elnevettem magam.
-          Egy perce tényleg megijedtem. Éhes vagyok.. – nyilvánította ki.
-          Rendelhetek pizza-t. – mondtam, majd elnevette magát.
-          Az jó lenne. – majd rám mosolygott.

Pár percbe telt, csak amíg felhívtam a pizza szállítókat. Azonnal hozták is a pizza-t csak nem voltak nagyon boldogak, mivel nem is tudom, 11 óra fele kinek van még pizza-t szállítani kedve. Nagy szerencsénk volt ugyan, mivel éppen most akartak bezárni. Ha később hívom őket maradt volna a gofri.

-          Hmm. Nagyon finom. – mondta teli szájjal Niall már a nem is tudom, hányadik falat után.
-          Az biztos. – mondtam nevetve
-          Hát Henriett most megmentetted az életem. – majd rám mosolygott.
-          Oh. Akkor most én vagyok a SuperWoman. – majd elnevette magát.
-          Tényleg kérdezhetek egy kínos kérdést? – mondta, majd elkezdett fészkelődni a székén.
-          Persze. – mondtam
-         Csak izéé.. Hogy nem e aludhatnék itt? – majd nagy boci szemekkel nézett rám. – Nem akarok haza sétálni egyedül.
-          Persze. – mondtam. – Van egy vendégszobánk. – majd az emelet felé mutattam.
-          Köszönöm. Igazán rendes vagy. – mondta majd csendben nézett.
-          Olyat mondj, amit nem tudok. – majd kiöltöttem rá a nyelvem.

Csendben tovább folytattuk a vacsorának éppen nem mondható pizzát. Amikor megettük, elmosogattam, majd megmutattam Niall szobáját. Amíg ő tusolt én összébb pakoltam a vendégszobában, hiszen már olyan régóta nem jöttek hozzánk vendégek, és eléggé össze volt gyűrve a takaró. Kinyitottam az ablakot, mert már nem esett az eső, és kellett is egy kis friss levegő mivel nagyon állott szag volt, és mindent por lepett be. Megnyikordult az ajtó, majd egy szál törölközőben Niall sétált be. Mintha itt sem lettem volna, előhalászott egy boxert amit még én kerestem neki, majd már nem is láttam, hogy mit csinál, mivel a kinti kilátáson ragadt meg a tekintetem. Pár néma perc után Niall mélyen rekedtes hangon megszólalt.

-          Ugye milyen szép? – kérdezte a hátam mögül. Nem volt hideg, de akkor is egy pillanatra libabőrös lettem.
-          Az. – mondtam majd tovább figyeltem a tájat.
-          Amikor én kicsi voltam mindig elmerengtem, hogy milyen lehet a tengeren túl. Mindig álmodoztam. Esténként nem házit csináltam, ha nem a kilátásban gyönyörködtem. – Észrevettem, hogy nagyon figyel, így kezdett egy kissé kínossá válni ez az egész szituáció.
-          Én is álmodozó lélek voltam. – mondtam elgondolkozva. – Csak én nem a házik elől menekültem az álmaimban, ha nem a sebek és fájdalmak elől. A napi rossz érzések, a sok gúnyolódás elől. – egy madarat követtem a szememmel.
-          Nehéz gyermekkorod volt? – kérdezte Niall.
-          Mondhatni igen. Imádtam apával lenni, csak anya mindig veszekedett vele. Nem nézett engem semmibe, és apát sem. Nem vett új ruhát. Nem gondoskodott rólam. Kinevettek, mert én más voltam. Kinevettek, mert én nekem fontosak voltak az álmaim, kinevettek, mert én máshogy beszéltem, kinevettek, mert még a szemem színe is különbözött az övéktől. – egy fekete kabátos embert néztem, ahogy beszalad, a házába majd bezárja az ajtót.
-          Nekem az X-faktor változtatta meg az életem. Nem is történhetett volna ennél jobb. Megismertem 4 szuper srácot. – majd láttam, hogy ő is a távolba mosolyog. Már egy felső és egy rövidnadrág is volt rajta. Szőke haját most vizesen hagyta, kék szeméből pedig a szabadság vágyát olvastam ki.
-          Mindennek vannak árny oldalai. – mondtam komoran.
-          Most a hírnévre gondolsz. – Nem kérdezte, ha nem állította. – Igen, mivel nem tehetem azt, amit akarok. Nem mehetek felelőtlenül bulizni, vagy tökrészegre leinni magam, vagy nem lehetnek itt meg ott ilyen testékszereim. Nem ezt várják el tőlem, meg a média ki tudja, mennyi ideig csámcsogna rajta. – majd elhúzta a száját.
-          De van benne jó dolog is. Találkozhatsz egy csomó helyes lánnyal. – mondtam mosolyogva
-          Ebben mondjuk, igazad van. A sikernek köszönhetem, hogy ennyi rajongóm van, és nem is tudom elégszer megköszönni nekik, hogy ennyit segítenek.

Komolyan elgondolkoztam Niall szavain. Nem is úgy beszélt velem, mint egy úti kis fruskával, ha nem mintha már ezer éve ismerném. Mindent elmond nekem. Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t.

-          Ideje lenne aludni. – hallottam, hogy Niall egy nagyot sóhajtott.
-          Igen. Hosszú volt ez az este. – majd ásított egyett. – De biztos, hogy jól vagy? – kérdezte komolyan.
-          Persze. Minden oké. – mondtam egy halvány mosollyal.
-          Egyébként nem is tudtam, hogy fogszabályzód van. – Mondta Niall, majd rám kacsintott.
Mi?  Benn hagytam volna a fogszabályzót? Jézusom.

-          Lebuktam. – emeltem fel a két kezem. Elkezdett nevetni, majd vészesen közeledett felém. Alig pár centiméterre volt tőlem, és már majdnem megcsókolt, de a fejemben egy hang azt parancsolta, hogy: NEM . Majd erre a hangra hallgatva elfordultam.
-          Ne haragudj. – mondta Niall. – Azt hittem te is akarod. – majd elengedett.
-          Sajnálom. Jó éjszakát Niall. – mondtam majd becsuktam az ajtót magam mögött.

Majdnem megcsókolt Niall Horan. Lelkesedtem kint a folyosón. Jézusom. Azok a szemek. Lehet, hogy meg kéne próbálnom Niall-el? Benyitottam a szobámba majd rá vetettem magam az ágyamra. Olyan helyes volt Niall most. De mi van Harry-vel? Harry az most várhat. Van úgy is másik barátnője, én feleslegesen várok rá, meg ne a lány várjon egy fiúra, ha nem egy fiú a lányra. Niall hibátlan arcával merültem álomba..