§ Sosem jó az időzítés

Atya úr isten most nézem, hogy már a 2000-es küszöbünket is átléptük: ) Nagyon örülök neki, és tényleg nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire hálás vagyok azoknak, akik mindig olvassák az új részeimet. És hát akik újak azokat pedig Üdvözlöm a blogomon :) Remélem majd ez a rész is el fogja nyerni a tetszéseteket. Nem kertelek tovább, Sziasztok : ) ♥♥

"Sosem jó az időzítés"

 

Amikor elmentek Niall-ék, én felálltam a kanapénkról majd felszaladtam a szobámba, és leültem az ágyamra, majd amikor a kezembe vettem a telefonom, nem láttam rajta bejövő hívásokat anyától. Vajon most tényleg elment azzal a fickóval olaszba? Vagy csak nekem mondott ilyen butaságokat? Össze kéne szednem a felesleges dolgokat, és kidobnom őket. Pár hosszú óra hossza után, már éppen hogy összeszedtem a dolgokat, de amikor elkezdtem a szekrényemben kutatni régi fényképekre bukkantam. Olyan fényképekre min még apával voltunk, és én alig voltam még 4 éves. Emlékszem ez a fénykép még Magyarországon készült az egyik város játszóterén. Kipirult arccal nevettem apára, ő meg átölelt, majd valamit a fülembe súgott. Annyira hiányzik, majd végig simítottam a régi fényképen. Letettem az ágyamra, majd elővettem egy másik fényképet. Ezt még én készítettem azért lett ilyen szörnyen rossz. Mosolyogva néztem, azt ahogy apa anya kezét fogja, majd a játszótéren a hintán ülnek. Mindig is elképzeltem, hogy egyszer nekem is ilyen boldog családom lesz, akkor azt hittem, hogy minden rendben van, de semmi sem volt rendben. Éreztem, hogy könnyek szöknek a szemembe, majd gyorsan letettem az ágyamra, de a másik képet sem volt könnyebb nézni. Azon anya és apa integetett elől a házunk előtt, velem, de ez már London-ban készült.

-          Jól vagy?

Erre a hangra összerezzentem. Oldalra fordultam majd egy szőke srác nézett rám aggódva

-          Hát te? – kérdeztem, már amikor lenyugodtam.

-          Én csak itt hagytam.. – mondta majd meglóbálta a DVD-ket.

-          Jah, igen tényleg. – mondtam majd megtöröltem a szemem, és visszatettem a dobozba a képeket, és aztán feltettem a szekrényre.

-          Egyébként azt üzente A.D, hogy nem tud átjönni este, de Louis azt mondta… - megvakarta a fejét..

-          Elfelejtetted? – kérdeztem mosolyogva. Nem is ő lenne.

-          Igen.- mondta majd elpirult. Csettintet egyett majd elkezdte hadarni. – Csak annyi, hogy este Lou fog főzni és meghívott a házba. – mondta majd szusszantott egyett.

-          Hát oké. És mikor lenne ez a főzőcskézés? – kérdeztem gyanúsan.

-          7 órától. – mondta Niall majd mosolygott.

-          Részemről rendben. De segítenél ezeket kivinni? – kérdeztem a nagy szemetes zsákokra mutatva.

-          Ööö. Persze. – mondta vonakodva. Odaadtam mind a két zsákot a kezébe majd lefele toltam a lépcsőn. – Azt viszont nem mondtad, hogy ilyen nehezek. Mit raktál bele? Talán téglát? – kérdezte, majd ezen elnevettem magam.

-          Nem éppen téglát nem tettem bele, csak azokat a dolgaimat, amik már nem kellenek.

-          Hát akkor az egész szobádat ki pakolhattad. – Mondta, majd amikor bementünk a házba megállt az ajtóban.

-          De nekem mostmár mennem kell. Megyünk a srácokkal a stúdióba. – mondta majd zavartan elkezdte vakargatni a nyakát.

-          Értem. Akkor este 7 óra? – kérdeztem, mert már elfelejtettem

-          Igen, Igen. – mondta Niall. – Szia, Henriett. – mondta mély rekedtes hangon. Belenéztem a szemébe, majd nem bírtam ki és megöleltem. Először észrevettem, hogy Niall is meglepődött ezen, de utána viszonozta az ölelésemet.

-          Szia kis ír manó . – Mondtam majd elengedtem. Utoljára visszanézett a kapuból majd beült az érte jövő kocsiba.

Bementem a házba majd először is az órára esett a szemem. Még csak 11 óra, van egy kis időm még az esti főzésig. Felkullogtam a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra. Amikor lehajtottam a fejemet a párnára egyből elálmosodtam, majd nem telt bele pár perc el is aludtam. A telefonom csörgésére ébredtem fel. Kómásan felvettem majd beleszóltam.

-          Igen? – mondtam ásítva.

-          Na, akkor jössz? – kérdezte Liam.

-          De hova? – kérdeztem döbbenten.

-          Hát a főzésre.. – mondta.

-          Főzés? – majd leesett. – A francba.. – megnéztem az időt majd láttam, hogy már 7:10 van. – Figyelj Liam egy 20 perc és ott vagyok. – mondtam.

-          Rendben, még Lou amúgy is szarakszik a kajával. Már másodjára süti a Steak-ot, de ezt is megégette. – mondta nevetve Liam.

Pár szót még beszéltünk, majd villámgyorsan kipattantam az ágyamból és a fürdőszobába vettem az irányt. Lefürödtem majd nagy nehezen kiválasztottam egy ruhát.

( Ezt a ruhát választottam)

Gyorsan felkaptam a telefonom, majd indultam is az ajtón. Hívtam egy taxit majd végre Liam-ék felé vettem az irányt. Már amikor az utcájukban jártunk már akkor hallottam a hangos zenét. Láttam, hogy pár lesifotós már izgatottan dörzsölte össze a tenyerét a nagy belépőm előtt. Egyébként tudni kell rólam, hogy iszonyatosan utálom az ilyen koktél ruhákat, nem szeretem mutogatni a lábam, szégyellem. Szerintem nincs semmi formája és nagyok. Lejjebb húztam a ruhát, majd megigazítottam a hajam, majd a taxit hamarabb kifizettem. Nagy levegőt vettem, majd kiszálltam az autóból. Vakuk villogását láttam, majd megpillantottam Niall-t aki csak egy egyszerű fehér polóban és egy kopott rövidnadrágban volt. Leesett állal nézte, ahogy közeledem felé. Lehet, hogy túlöltöztem?

-          Szia. – mondtam neki mosolyogva. Erre ő füttyentett egyett majd betolt a házba a lesifotósok elől.

-          Hű te aztán ki cicomáztad magad. – mondta majd tetőtől talpig végig vizsgált, aminek én roppant nem örültem.

-          Nagyon pláza cicás? Nagyon rossz? – néztem magam körbe.

-          Nem dehogy is. Éppen finom, de nőies. – mondta majd elnevette magát.

-          És hol vannak a többiek? – kérdeztem, majd megcsapott az égett hús szaga.

-          Kint a kertben, de csak akkor menj ki oda, ha van iszonyod. Mert nekem ettől az égett szagtól hány ingerem van. – mondta Niall, majd elvezetett az ajtóig. Utána ő befogta az orrát, majd engem ki tolt Harry-ék közé. Háttal voltak nekem így nem is sejtették, hogy közeledem. Harry-n egy szürke poló volt, egy fekete rövidnadrággal. Csak nekem ilyen vastag a lábam? Mindenkinek olyan szép vékony. Sóhajtottam egyett, de lehet, hogy túl hangosan, mert mindegyikőjük hátra fordult. Hallottam, hogy Lou is elfüttyentette magát. Harry szeméből a döbbenetet, Liam szeméből pedig a csodálkozást olvastam ki.

-          Ennyire szörnyű? – motyogtam

-          Szörnyen jó. – Mondta Lou mosolyogva. Letettem a táskámat az asztalra majd beálltam Lou mellé. Undorítóan néztek ki a húsok. Szegény Zayn nem akarta megbántani Lou-t így elvett egy húst, de már kékült zöldült az arca.

-          Nem baj ha segítek ? – kérdeztem meg Lou-tól.

-          Nem. – mondta nevetve, majd ide adta a kötényt, és elvett egy koktélt, majd helyet foglalt a medence mellett egy napozószéken.

Meg kell mondanom őszintén még sosem csináltam ilyet, de nem lehet olyan nehéz. Elkezdtem forgatni a húsokat, amik szerencsére nem égtek meg. Lou láttam, hogy csöppet sem irigykedik, de amikor Zayn eldobta az égett húst, akkor már bepipult, és felhúzta az orrát. Sajnáltam szegényt, de hát Zayn-t is. Égett húst nem a legfinomabb enni. A végén már Niall is kimerészkedett és elvett egy koktélt ő is majd leült Lou mellé. Majd egyszer csak elkezdtek énekelni. Láttam, hogy mindegyikőjük egy körbe leült, és elkezdtek zenélni. Milyen jó nekik, hogy számíthatnak egymásra. Nekik legalább van családjuk. Szomorúan fordítottam meg a húst, majd hallottam, hogy az én nevemet mondják.

-          Hen gyere ide te is. – Mondta Harry, én meglepetten néztem rá. Harry Styles hozzám szólt? Ez új. Nem akartam zavarni, így megráztam a fejem és csak annyit mondtam, hogy:

-          Nem most nem.  

-          De miért? Szorítunk neked helyett. – Mondta Niall

-          Kedves tőletek, de én most itt maradnék. – Mondtam lehajtott fejjel.

Elszállt a jó kedvem, de nem akartam, hogy ez most az ő kedvüket is befolyásolja, így tovább forgattam a húst, majd egész este csendben álltam. Mondjuk már a lábam iszonyúan fájt, de én nem ültem le, nem is akartam. Pár óra hossza múlva már le kellett, hogy üljek, mert már nem tudtam azt mondani, hogy sütöm a húst, mert már minden húst megsütöttem. Mindegyik fiú bement, kivéve Harry-t. Kint maradt, majd folyton csak az arcomat nézte.

-          Legalább így nem kell, hogy felhívjalak. – mondta hirtelen majd leült mellém a hintaágyra.

-          Mit akartál mondani? – felé fordultam kerestem a tekintetét, de ő csak a földet nézte.

-          Hát.. – kezdte el, majd beletúrt a hajába..

-          Mit akartál mondani? – kérdeztem.

-          Csak azt, hogy..

-          Buliii van emberek!! – ordította Lou majd beleugrott a medencébe rám fröcskölve a vizet

-          Kösz Lou. – mondtam neki gúnyosan.

-          Sosem jó az időzítés. – mondta Harry lehajtott fejjel.

Vajon mit akar mondani nekem Harry? Lehet, hogy valami fontosat? Fogalmam sincs, mit akar ennyire mondani, és miért nem mondja el, csak akkor, ha négyszemközt vagyunk? Ez a sok kérdés, de egyikre sem tudom a választ…