2012. szeptember 15., szombat

"Van egy kis bibi"


Hát nem jött komment a tegnapi részhez, de én ahogy mondtam mindennap hozni fogok egy részt. : ) Íme itt is van : )



„Van egy kis bibi”

Még egy kicsit Adison-nál voltam, majd 9 óra fele haza indultam. Sokat töprengtem azon, hogy hogyan is kéne találkozót csinálni, majd hirtelen eszembe jutott valami. Louis azt mondta még régen, hogy jön nekem eggyel. Majd végre megszületett bennem, egy nagyon is jó ötlet. De én nem tudom A Louis számát, de talán Zayn megadja. Nem, nem így lesz, meghívom hozzánk. Majd gyorsan felkaptam a laptopomat, az ágy széléről. Láttam, hogy Zayn már fent van.

-         Szia Zayn lenne egy nagy kérésem.. Ráérsz most? – kérdeztem tőle.
-         Hát éppen most indulok Lou-val és Niall-el a parkba.- mondta
-         Figyelj, lenne egy ötletem. Gyertek már el hozzám. És minden féle képpen hozd el magaddal Lou-t.
-         Rendben. Akkor nem sokára ott leszünk.

Leléptem a twitterem-ről majd leszaladtam a konyhába és összébb pakoltam a konyhát és a nappalit. Majd meghallottam a csengő szónkat. Ez az ötletem tutira be fog válni, és akkor így úgy tudom majd alakítani a dolgokat, hogy jó legyen. Majd a második csengő szóra már tényleg ajtót nyitottam. Amikor megpillantottam a 3 fiút, lefagytam.

-         Öö.. Bemehetünk Henriett? itt kinn esik az eső és már így is tönkre ment a hajam. – mondta szomorúan Zayn.
-         Persze, gyertek beljebb.

Elálltam az útból, majd beengedtem mind a 3 fiút.

-         Szép házatok van Henriett! – mondta Niall.
-         Köszönöm. - mondtam dicsekedve
-         Ezeket ki festette? – mutatott egy fényképre a falon Lou.
-         Én festettem még apával. Talán úgy 13 éves lehettem, amikor ezt festettük.  – mondtam szomorúan.

~~~~

-         Miért is hívtál minket? – kérdezte Zayn kis idő múlva, amikor már a nappaliban ültünk.
-         Lenne egy nagyon jó ötletem, hogy tudj találkozni Adsion-nal. – láttam, hogy egyből felcsillan a szeme.
-         És mi lenne? – kérdezte hadarva.

Ránéztem Lou-ra, majd elgondolkodtam. Mi van olyankor, ha én rosszul gondolom, és már van barátnője Louis-nak? Mi van, ha tegyük fel, sikerül a tervem, de még sem jönnek újra össze Zayn-ék? Nem nem és nem. Lehet nem is kellene elmondanom a tervemet nekik, biztos ki röhögnének..

-         Adison? – szólított Zayn. Hirtelen oldalra kaptam a fejem.
-         Igen?
-         Akkor elmondod azt, amit ki találtál? – kérdezte Niall.

Nem válaszoltam erre a kérdésre. Ha most nem teszem meg, nem fognak maguktól összejönni, mert mindketten makacsok, mint az öszvérek. Nagy levegőt vettem, majd belekezdtem:

-         Arra gondoltam, hogy Adison-t meg kéne tévesztenünk. Emlékszel Lou, hogy azt mondtad, hogy jössz még nekem eggyel? – kérdeztem, majd ő bólintott egyett. – Nah, most az lenne a tervem, hogy valahogy csapni kéne egy kis ál bulit a tengerparton. - majd nagy szemekkel néztek rám. – vagyis, úgy gondoltam, hogy Louis mi úgy tennénk, mintha járnánk és megmondanám Adison-nak, hogy kísérjen el a bulira. És bizton tudom, hogy Adison-nak muszáj lesz majd elkísérnie. – fejeztem be majd rájuk néztem.
-         Nah? mit szóltok hozzá? – kérdeztem mosolyogva
-         Tervnek nem is lenne rossz, csak hogy van egy kis bibi. – mondta Louis.
-         Micsoda? – kérdeztem.
-         Hát, hogy nekem van már barátnőm..

Szóval a tervnek lőttek. Gondoltam. Tudtam, hogy valami nem fog működni. Hamarabb kellett volna megkérdeznem, vagy hamarabb kellett volna ezen a hülye ötleten gondolkodni..

-         Én, ha úgy gondolod, leszek az „áll barátod” – szólalt meg hirtelen Niall.

Csodálkozva néztem Niall-re. Hogy ő vállalná? Niall Horan? Nem is arról van szó, hogy nem néz ki jól, mert irtóra helyes, csak nekem nem jön be úgy. Bár nem ez a lényeg? Úgy sem leszünk együtt örökre, akkor meg miért ne? Mosolyogva felé fordultam.

-         Rendben. – Mondtam, majd elmosolyodott.
-         És csókolózni is fogunk? – kérdezte vörösen. Majd Lou és Zayn nevetésbe tört ki.

Elmondtam nekik, hogy hogyan gondolom az egész tervet.

-         Nah, akkor elmondom a tervrajzot.
-         Rendben.
-         Úgy lesz, hogy szerveztek egy baráti bulit, és meghívtok engem és Adison-t. Adison el fog kísérni, mert, tudja, hogy egyedül nem megyek sehová, és mivel én szerelmes vagyok Niall Horan-be (persze képletesen) akkor neki muszáj lesz elkísérnie mivel, csak most ezen a bulin tudunk majd találkozni, mert nektek utána el kell mennetek egy turnéra. Amikor a bulin leszünk, hogy ne gondolja Adison, hogy átvágjuk Niall fogni fogja majd a kezem. Hogy még hitelesebb legyen pár szájra puszi is mehet. – mondtam majd láttam, hogy Niall szájára egy hatalmas vigyor ül ki. – Visszatérve a tervre. Színészkedünk egész este.
-         És mi lesz a lesi fotósokkal? – kérdezte Lou.
-         Éppen most akartam mondani. Ha még netán le is kapnak, ahogy együtt vagyok Niall-el, majd pár nap múlva jól összeveszünk Niall-el és barátokként szakítunk.- Mondtam majd feléjük küldtem egy mosolyt.
-         És mi lesz akkor velünk? – kérdezte aggódva Zayn.
-         Na, ti veletek az lesz, hogy egy szobába foglak terelni benneteket, és akkor ott kettesben lehetsz Adison-nal.
-         De mi lesz akkor ha Adison ki megy majd az ajtón? – kérdezte Niall
-         Nem fog tudni, mivel bezárom..
-         Vagyis összezársz minket egy szobába? – kérdezte elhűlve Zayn
-         Igen. Miért neked van ennél jobb ötleted? – kérdeztem mosolyogva
-         Nincs. - mondta Zayn lehajtott fejjel.

Ez nagyon jó tervre sikeredett. Tudom, hogy Adison nem tud majd Zayn-ek ellen állni, és akkor hátha meg tudják majd beszélni ezt a dolgot, és akkor kisimulnak a kesze - kusza szálak…. 




2012. szeptember 14., péntek



Először is bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, hogy ilyen késői időpontban teszem fel az új részt. Nagyon zsúfolt hetem volt, és fú rengeteget kellett tanulnom. De most ebben a három napban mindent bepótolok.. Mindenki tudja, hogy az egyik 1 D fiunk tegnap ünnepelte a 19. születésnapját : ) Nagy nagy és késői Boldog Születés napot neki ^^ Nah de itt is a következő rész :) Jó olvasást  : )


Egy nagyon jó ötletem támadt


Elgondolkozva nyújtóztam egyett az ágyamban, majd egy hatalmas ajtó csapódást halottam odalent. De most nem nagyon érdekelt, így visszafeküdtem az ágyra. Hirtelen az órámra esett a szemem, és hihetetlenkedve észrevettem, hogy 6: 30 – at mutat az óra. Leugrottam az ágyról majd felvettem egy kabátot és a cipőmet majd szaladtam ki az ajtón. Idegesen vettem észre, hogy odakint esik az eső. Felvettem a kapucnyim és szinte rohanva tettem meg a lépéseket Adison házáig. Majd végre a kilincsen volt a kezem. Becsengettem majd Adison anyukája jött ki.

-          Szia, Henriett! – szólalt meg Mrs.Limet mosolyogva.
-          Csókolom Adison-t keresem.
-          Fent van a szobájában. – majd elborult az arca.

Bólintottam egyett, majd felmentem a lépcsőn Adison szobája felé. Benyitottam majd mindenhol zsebkendőket pillantottam meg. Adison az ágyán volt a párnája felé fordulva. Amikor ráléptem egy papírra azonnal megfordult, és elkezdte ezt mondani:

-          Anya nem meg mondtam, hogy… - kezdte el majd egy mosollyal a nyakamba ugrott. – Henriett!
-          Jól vagy? - Kérdeztem, miután végre elengedett.
-          Hát el vagyok. – mondta szomorkásan..
-          Elmondod mi a baj? – kérdeztem tőle
-           
Rám nézett a nagy barna szemével, amiben szomorúság rejtőzött.

-          Hát, elmondhatom dióhéjban.
-          Na rajta. – mondtam, majd biztatóan megfogtam a kezét.
-          Úgy volt, hogy még a turnén voltunk. Zayn a többiekkel elment bulizni és szórakozni. Én otthon maradtam Simon-nal és Tv-ztünk. 12 óra fele én mentem már aludni. Csak hogy én nem tudtam elaludni. Majd hallottam egy ajtónyitódást. Leosonkodtam a lépcsőn, majd meghallottam, ahogy Lou ezt mondja.
-          „ Ne mondd el ezt az esti incidenst Adisonnak rendben Niall? ki akadna, ha megtudná, hogy mi volt. „
 Én már gondoltam, hogy lánnyal volt Zayn, mivel női parfümöt éreztem rajta. Aztán hirtelen beszaladtam a szobámba majd a takaró alá bújtam, ne hogy észrevegye Zayn, hogy hallgatóztam. Egész este nem tudtam aludni, forgolódtam. Amikor reggel felkeltem nem tudtam már halogatni a reggelinél megkérdeztem erről Zayn-t. Olyan szemekkel nézett rám, mintha elme roggyant lennék. Persze hogy a szemembe hazudott. Elkezdte nekem mondani, hogy ő biztos, hogy nem csalt meg, meg hogy ő nem is volt semmilyen lánnyal. Majd már szinte ordibáltunk egymással, megfogta magát és kiment az ajtón. Amikor délután visszajött vörös volt a szeme, és közölte velem, hogy vége.. – Mesélte el majd elcsuklott a hangja.

-          Sajnálom. - Mondtam.
-          Pedig én nem akartam, hogy vége legyen! – mondta, majd elkezdett zokogni.


Pár perc múlva álomba sírta magát Adison, nem akartam itt hagyni majd bekapcsoltam a laptopját. Tudom, nem lehetne más laptopjában kutatni, de egy nagyon jó ötletem támadt. Megvártam, míg bejött Adison Twitter-e . Felléptem majd olyan döbbentem képet vághattam. Volt is okom, mert Adisonnak 12 privát üzenete volt. Amikor megnyitottam döbbenten vettem észre, hogy Zayn Malik-tól jött az összes üzenet. Láttam, hogy feljött Zayn így gondoltam, hogy ráírok.

-          Szia Zayn. Henriett vagyok. – írtam neki.
-          Szia, Henriett. - mondta
-          Hallottam össze kaptál Adsion-nal.
-          Igen. Már vagy 10 üzenetet, vagy ha nem többet is küldtem, hogy bocsásson meg. Idegemben írtam én olyanokat. – írta.
-          Éppen alszik. Álomba sírta magát. – írtam én.
-          Annyira sajnálom! Bárcsak vissza tudnám fordítani az időt! .
-          Nem a te hibád. Adison féltékeny típus..
-          Nem voltam semmilyen lánnyal. Csak egy rajongó akart velem képet. Ennyi történt, de Adison nem hitte el.
-          Zayn, Zayn. Én értem! Megpróbálom Adison-t befolyásolni.. Rendben?
-          Azt megköszönném. – mondta és tett egy smile-t.
-          Na, szia Zayn. Adison kezd ébredezni.
-          Szia, Henriett! És még egyszer, köszi. Tartozom neked eggyel.

Gyorsan kiléptem Adison Twitter-éből, majd lecsaptam gyorsan a laptop tetejét. Amikor megfordultam Adison furcsán nézett rám.

-          Ne haragudj A.D . Twitterem-en voltam fent. – mondtam halvány mosollyal.
-          Semmi baj. – mondta nevetve. – És volt valami érdekes? – kérdezte

Hát érdekes az volt. Nem fogom elmondani Adison-nak ezt a Zayn-es sztorit, viszont majd valahogy kitalálom azt, hogy hogyan szervezzek találkozót Zayn-ek és Adison-nak.

-          Hát nem volt érdekes dolog.
-          Rendben Henriett. – mondta, majd hátra vetette magát az ágyon.

Fú, ha nem fog jól elsülni ez az Adison-os és Zayn-es dolog, nem tudom, mit fogok csinálni.. Össze kell jönniük. Annyira összeillenek. Tudom még nem régen ki nem állhattam Zayn-t, de még a vak is látja, hogy egymás nélkül nem bírják ki. Tennem kell valamit, és bármi áron újra, de újra össze fogom őket hozni egy párnak, vagy ne legyen a nevem Henriett Farkson. . .

2012. szeptember 9., vasárnap


Itt is van a következő rész. Wáóó már a 900 as keretet is átléptüük ^^ Hát az új részről még nem is tudok nagyon mit mondani… Döntsétek el ti :D Komikat kérek. Na de nem is kertelek tovább, következő rész előreláthatólag pénteken lesz :) Jó olvasást :)


Sohasem szerette igazán

 Az a pár nap elég gyorsan eltelt. Bejártuk Evelenie-el egész Budapestet, sok érdekes helyet megmutatott, majd amikor elfáradtunk leültünk és fagyiztunk egyett. Már ma Szombat van. Holnap vagy holnapután indulok haza, Londonba. Be kell, hogy valljam, nem volt olyan rémes itt mint gondoltam, de már nagyon várom, hogy végre Londonban lehessek. Körbe néztem a szobában, és elnevettem magam a korgó gyomrom hallatán. Felültem az ágyamon, majd felkötött hajjal leszaladtam a lépcsőn. Furcsálltam, mivel Evelenie nem volt a konyhában, és amikor hívtam akkor sem válaszolt. Bejártam az egész házat, de egy cetlit, vagy egy papírt sem találtam arról, hogy hol lehet. Megvontam a vállam, majd a konyhába mentem és készítettem magamnak egy kis reggelit. Pár gofrival és egy bögre teával leültem a nappaliba majd bekapcsoltam a tévét. Egy rajzfilmre vittem, de pár perc múlva meguntam, így átvittem a zenecsatornára. Lady Gaga ment rajta. Nem mondom, hogy rühellem, de azt sem mondom, hogy, hű de mennyire istenítem, de ízlések és pofonok. Majd a műsorvezető nő egy elég érdekes hírt közlött velem, amitől elállt egy percre a lélegzetem..

-         Mindenki tudja, hogy Zayn Malik Adison Limettel van kapcsolatban. De a lesifotósok lekapták, hogy Zayn egyedül megy ki a házából, és páran már azt híresztelgetik, hogy a románcuk véget ért..

Tessék? Adison nincs együtt Zayn-el? Kikaptam a zsebemből a telefont, majd láttam, hogy Adison sokszor keresett már. Vissza kellene hívnom, majd pár percre magam mellé tettem a telefont, és tovább füleltem, hogy mit is mondd még a műsorvezető nő.

-         A rajongók felszabadulhatnak, mivel már a One Direction Londonban van. Harry-ről még nem lehet tudni semmit, lehet, hogy csak szóbeszéd volt az, hogy valami lány is van az életében…

Ez nem érdekel. Gondolkozás nélkül felkaptam a telefonom majd betárcsáztam Adison számát. Kis idő múlva vette csak fel.

-         Henriett te vagy az? – kérdezte.
-         Igen Adison. Jól vagy?
-         Összevesztünk Zayn-el. – mondta majd hallottam a hangján, hogy szipog. – Át tudnál jönni? És hol vagy egyáltalán? Már kerestelek mindenhol. - mondta rekedten.
-         Most? most menjek át? – kérdeztem idegesen.
-         Hát talán majd akkor estefelé.

Ránéztem az órámra. 9 óra volt. Talán ha most elindulnák, oda érnék még Londonba estére. Lehet, hogy elég hülyén gondolkozom de Adisonnak, most szüksége van valakire, akire támaszkodhat. De mit mondok majd Evelenine-k? Ő várhat.. Majd felszaladtam szobámba. Idegesen vettem észre, hogy a leghamarabb induló járat, csak 11 órakor indul. Nem baj, jobb később, mint soha.. Lefoglaltattam egy helyet, majd összepakoltam a ruháimat. Letusoltam a fürdőszobában, majd felöltöztem. Eltettem a nesszeszeres kis táskámat, és a laptopomat is beletettem a tartójába. Türelmetlenül figyeltem az órát, körbe körbe járkáltam a szobában, és mindig az órát néztem. Végre 10: 30- at mutatott az óra. Mindent összeszedtem, majd táskákkal felszerelkezve lementem a lépcsőn. Amikor kinyitottam volna az ajtót Eveline nézett engem csodálkozva, majd megdöbbenve.

-         Henriett? Nem azt mondtad, hogy csak holnap mész? – kérdezte meglepődve
-         De, de kiderült, hogy hamarabb haza kell mennem. – mondtam hadarva.
-         Értem, de azért csak maradsz még egy kicsit.. - mondta volna tovább, de már megjött a taxim, és helyet készítve a kocsi felé vettem az irányt.
-         Ne haragudj Eveleline.. mondtam, majd beültem a kocsiba. Pár perc múlva már a repülőtéren álltam, csomagokkal a kezemben. Ijedten vettem észre, hogy éppen pár perc múlva az én gépem fog menni. Sietve át tolakodtam magam a tömegen, és 10 perc múlva már a gépen ültem.

~~~~ Kis idő múlva ~~~

Egy érdes női hang, és egy kéz ébresztett fel. Egy kicsit elaludtam.

-         Elnézést, de pár perc múlva megérkezünk Londonba. Kérem, csatolja be az övét. – majd, mosolyogva elviharzott. Amikor kitekintettem az ablakon egyből, megpillantottam London-t alattam. Becsatoltam az övem, majd előkészültem a leszálláshoz. Egyébként most nem féltem a repülőgépen, de nem szoktam nagyon gyakran repülni, mivel félek a magasban és nem egy két olyan esetet láttam a tévében, ahol lezuhant a gép. Bár ez eléggé abszurd felfogás. Nem lehet mindig a rosszra gondolni. Ezt mindig apa mondta. Ő is félt a repüléstől, pedig ő elég sokszor repült. Mindig azzal szívattuk egymást, hogy le fogunk zuhanni, ilyenkor általában anya fagyos pillantással jutalmazott meg  emiatt a semmilyen vicc miatt. Pár perc múlva már London hűvös repülőterén álltam. Hívtam egy taxit majd bemondtam az utcánkat. Nagy szerencsémre éppen egy dugóba keveredtünk. Nem hiszem el.. Nem rég még Magyarországon voltam, és most meg újra itt vagyok Londonban. Végre elindult a kocsi majd megpillantottam a London Eye-t. Elmosolyodtam, majd pár perc múlva végre haza értem. Kifizettem a taxit és beszaladtam a házba. Hanry mint mindig hozzá dörgölődzött a lábamhoz. A nappaliból hangokat hallottam, ismerős hangokat. Amikor beléptem a nappaliba nem hittem a szememnek.

-         Anya? – kérdeztem döbbenten. Egy férfival ült a nappaliban. Nem elég, hogy Adison szakított Zayn-el, anyám meg ezzel a bamba képű pasassal itt ül. Nem szólt semmit, csak egy fagyos pillantással elintézte, hogy tűnjek el innen. Szóval ennyire fáj neki, hogy apa itt hagyott minket , hogy más pasassal itten csókolózik, meg mit tudjam, hogy mit csinál.. Pierre-t még elfogadtam, de ezt.. Majd megfordult a pasas, ha jól tudtam olasz származású volt..


-         Áh, szóval te vagy Abby lánya? Én Martino Pasqualino vagyok. – Mondta majd a kezét nyújtotta.

Én elfordultam majd felfutottam a szobámba. Dühösen elővettem a telefonom, majd bepötyögtem A.D számát. Pár csengés után felvette.

-         A.D Szia Henriett vagyok..- mondtam idegesen.
-         Szia Hen.- még mindig szipogott. – Talán valami baj van? – kérdezte.

Majd egy ajtónyitódást halottam. Anya dühös arcát láttam meg.

-         Henriett Farkson! Így nem beszélhetsz a vendéggel! – mondta idegesen
-         Tűnjél el a szobámból! – ordítottam.
-         Nem beszélhetsz így velem. – mondta fenyegetve
-         Mert mi csinálsz? Beraksz az árvaházba? Vagy elfutsz ezzel a Martinóval vagy kicsodával, megint a gondok elől? Úgy, mint régen? – kérdeztem felindulva. Fagyos pillantást lövellt felém, majd bevágta az ajtóm. Észrevettem, hogy Adison még mindig vonalban van.
-         Ne haragudj Adison.- mondtam nevetve.
-         Összevesztetek anyukáddal? – kérdezte döbbenten.
-         Majd elmesélek mindent..
-         És ki az a Martino? – kérdezte belevágva a szavamba.
-         Találkozunk 7 kor nálatok. Rendben? És mindent elmesélek.
-         Oké Henriett. Szia.

Amikor leraktam a telefont, ledobtam az ágyamra. Megint nyílt az ajtó. Anya jött be rajta megint, egy bőrönddel a kezében.

-         Nem érted azt, hogy ne gyere be a szobámba? – kérdeztem idegesen.
-         Pakold össze a holmidat.
-         Minek? – kérdeztem flegmán
-         Mert megyünk Olaszországba.
-         Nyugodtan. – mondtam
-         Nem úgy értem te is velünk jössz.- mondta komoran.
-         Én aztán nem.
-         Nem ellenkezel, inkább pakolj.
-         Utoljára mondom, hogy nem megyek sehová.. - mondtam komoran.!
-         Hát rendben Henriett. Akkor menj, a nagyanyádhoz vagy mit tudjam én hogy hova. – mondta majd megint becsapta az ajtót.

Ez a nő nem normális.. Azt akarja, hogy menjek el innen miközben végre hazaértem. És nem akárkivel akar innen elmenni, hanem azzal a Martino-val. Lehet, hogy Tony-nak igaza volt? Nem Tony nem tudott semmit, és Maria telebeszélte a fejét hazug állításokkal. Vagy lehet, hogy anya dugta el a leveleket? Nem erre nem lett volna képes. Mindegy, ami elmúlt az már elmúlt. De nem hiszem el , hogy ezzel a vézna olasz pasassal akar anya elmenni.. Lehet, hogy sohasem szerette igazán apát…