§ Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t

Hát igen, sziasztok. Nagyon elkésve hoztam meg a következő fejezetet :$ Ez a fejezet egészen más, mint a többi : $ Remélem, hogy ez is el fogja majd nyerni a tetszéseteket, és remélem, hogy ehhez a részhez is érkezni fog komment : ) Jó olvasást , sziasztok : )

"Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t"

Még pár percig guggoltam, de utána kiszaladtam anyáék szobájából, és mintha semmi sem történt volna vissza ültem és az üres képernyőt néztem. Elszakadt bennem most a remény egyetlen hajszál vékony cérnája is. Azt hittem, és reménykedtem is benne, hogy anya még mindig apát gyászolja. De úgy látszik, hogy nagyot tévedtem. Hallottam, hogy Niall leült mellém a kanapéra, mert megnyikordult az a csúszós anyaga.

-          Nekem úgy is jó, ha nem mondod el. Nem rám tartozik, csak nem jó így látni. Őszintén bevallom, most olyan arcot vágsz, mintha most akarnál bele ugrani a Temze-be. De ugye nem ez a célod? – kérdezte Niall aggódó arccal. Ezek az arcok nála. Mindig elnevetem magam. Ez a fiú nem is lehetne jobbkor nálam. Mindig felvidít. Mosolyogva felé fordultam.

-          Nyugodj, meg nem ugrom a Temze-be – mondtam majd a megkönnyebbült arcán látva megint elnevettem magam.

-          Egy perce tényleg megijedtem. Éhes vagyok.. – nyilvánította ki.

-          Rendelhetek pizza-t. – mondtam, majd elnevette magát.

-          Az jó lenne. – majd rám mosolygott.

Pár percbe telt, csak amíg felhívtam a pizza szállítókat. Azonnal hozták is a pizza-t csak nem voltak nagyon boldogak, mivel nem is tudom, 11 óra fele kinek van még pizza-t szállítani kedve. Nagy szerencsénk volt ugyan, mivel éppen most akartak bezárni. Ha később hívom őket maradt volna a gofri.

-          Hmm. Nagyon finom. – mondta teli szájjal Niall már a nem is tudom, hányadik falat után.

-          Az biztos. – mondtam nevetve

-          Hát Henriett most megmentetted az életem. – majd rám mosolygott.

-          Oh. Akkor most én vagyok a SuperWoman. – majd elnevette magát.

-          Tényleg kérdezhetek egy kínos kérdést? – mondta, majd elkezdett fészkelődni a székén.

-          Persze. – mondtam

-         Csak izéé.. Hogy nem e aludhatnék itt? – majd nagy boci szemekkel nézett rám. – Nem akarok haza sétálni egyedül.

-          Persze. – mondtam. – Van egy vendégszobánk. – majd az emelet felé mutattam.

-          Köszönöm. Igazán rendes vagy. – mondta majd csendben nézett.

-          Olyat mondj, amit nem tudok. – majd kiöltöttem rá a nyelvem.

Csendben tovább folytattuk a vacsorának éppen nem mondható pizzát. Amikor megettük, elmosogattam, majd megmutattam Niall szobáját. Amíg ő tusolt én összébb pakoltam a vendégszobában, hiszen már olyan régóta nem jöttek hozzánk vendégek, és eléggé össze volt gyűrve a takaró. Kinyitottam az ablakot, mert már nem esett az eső, és kellett is egy kis friss levegő mivel nagyon állott szag volt, és mindent por lepett be. Megnyikordult az ajtó, majd egy szál törölközőben Niall sétált be. Mintha itt sem lettem volna, előhalászott egy boxert amit még én kerestem neki, majd már nem is láttam, hogy mit csinál, mivel a kinti kilátáson ragadt meg a tekintetem. Pár néma perc után Niall mélyen rekedtes hangon megszólalt.

-          Ugye milyen szép? – kérdezte a hátam mögül. Nem volt hideg, de akkor is egy pillanatra libabőrös lettem.

-          Az. – mondtam majd tovább figyeltem a tájat.

-          Amikor én kicsi voltam mindig elmerengtem, hogy milyen lehet a tengeren túl. Mindig álmodoztam. Esténként nem házit csináltam, ha nem a kilátásban gyönyörködtem. – Észrevettem, hogy nagyon figyel, így kezdett egy kissé kínossá válni ez az egész szituáció.

-          Én is álmodozó lélek voltam. – mondtam elgondolkozva. – Csak én nem a házik elől menekültem az álmaimban, ha nem a sebek és fájdalmak elől. A napi rossz érzések, a sok gúnyolódás elől. – egy madarat követtem a szememmel.

-          Nehéz gyermekkorod volt? – kérdezte Niall.

-          Mondhatni igen. Imádtam apával lenni, csak anya mindig veszekedett vele. Nem nézett engem semmibe, és apát sem. Nem vett új ruhát. Nem gondoskodott rólam. Kinevettek, mert én más voltam. Kinevettek, mert én nekem fontosak voltak az álmaim, kinevettek, mert én máshogy beszéltem, kinevettek, mert még a szemem színe is különbözött az övéktől. – egy fekete kabátos embert néztem, ahogy beszalad, a házába majd bezárja az ajtót.

-          Nekem az X-faktor változtatta meg az életem. Nem is történhetett volna ennél jobb. Megismertem 4 szuper srácot. – majd láttam, hogy ő is a távolba mosolyog. Már egy felső és egy rövidnadrág is volt rajta. Szőke haját most vizesen hagyta, kék szeméből pedig a szabadság vágyát olvastam ki.

-          Mindennek vannak árny oldalai. – mondtam komoran.

-          Most a hírnévre gondolsz. – Nem kérdezte, ha nem állította. – Igen, mivel nem tehetem azt, amit akarok. Nem mehetek felelőtlenül bulizni, vagy tökrészegre leinni magam, vagy nem lehetnek itt meg ott ilyen testékszereim. Nem ezt várják el tőlem, meg a média ki tudja, mennyi ideig csámcsogna rajta. – majd elhúzta a száját.

-          De van benne jó dolog is. Találkozhatsz egy csomó helyes lánnyal. – mondtam mosolyogva

-          Ebben mondjuk, igazad van. A sikernek köszönhetem, hogy ennyi rajongóm van, és nem is tudom elégszer megköszönni nekik, hogy ennyit segítenek.

Komolyan elgondolkoztam Niall szavain. Nem is úgy beszélt velem, mint egy úti kis fruskával, ha nem mintha már ezer éve ismerném. Mindent elmond nekem. Kezdem nagyon megkedvelni Niall-t.

-          Ideje lenne aludni. – hallottam, hogy Niall egy nagyot sóhajtott.

-          Igen. Hosszú volt ez az este. – majd ásított egyett. – De biztos, hogy jól vagy? – kérdezte komolyan.

-          Persze. Minden oké. – mondtam egy halvány mosollyal.

-          Egyébként nem is tudtam, hogy fogszabályzód van. – Mondta Niall, majd rám kacsintott.

Mi?  Benn hagytam volna a fogszabályzót? Jézusom.

-          Lebuktam. – emeltem fel a két kezem. Elkezdett nevetni, majd vészesen közeledett felém. Alig pár centiméterre volt tőlem, és már majdnem megcsókolt, de a fejemben egy hang azt parancsolta, hogy: NEM . Majd erre a hangra hallgatva elfordultam.

-          Ne haragudj. – mondta Niall. – Azt hittem te is akarod. – majd elengedett.

-          Sajnálom. Jó éjszakát Niall. – mondtam majd becsuktam az ajtót magam mögött.

Majdnem megcsókolt Niall Horan. Lelkesedtem kint a folyosón. Jézusom. Azok a szemek. Lehet, hogy meg kéne próbálnom Niall-el? Benyitottam a szobámba majd rá vetettem magam az ágyamra. Olyan helyes volt Niall most. De mi van Harry-vel? Harry az most várhat. Van úgy is másik barátnője, én feleslegesen várok rá, meg ne a lány várjon egy fiúra, ha nem egy fiú a lányra. Niall hibátlan arcával merültem álomba..