2013. április 18., csütörtök

§ Erő kell, de gyorsan!

** ez csak kitalált email cím.. 


Itt a következő rész... 

Erő kell, de gyorsan!

Éppen a régi szobámba ültem a fiúknál, amikor lentről hallottam egy ajtócsapódást. Leszaladtam a lépcsőn majd megpillantottam a még kissé bicegő Niallt. A haja most is kócosan állt, bár ez nem volt tőle újdonság, manapság szerintem elfelejtette, hogy fésű is létezik a világon, mivel egyszer sem láttam lenyaltan, helyesbítek, normálisan állni a haját.

-          Örülök, hogy végre a fenekeden maradtál. – mondta Lou majd rám kacsintott.
-          Tudod, tudok még meglepetéseket okozni. – mondtam majd elnevettem magam.
-          Ezt vegyem fenyegetésnek? – kérdezte majd közelebb lépett.
-          Nem csak egy kis figyelmeztetés. – mondtam mosolyogva.
-          Süti. – ordította Niall a konyhából, majd mindenki tolakodva betődült oda ahol már én és Lou is álltunk.
-          Ezt te csináltad? – kérdezte Zayn teletömött szájjal.
-          Sajnos nem. – mondtam sajnálkozva.

Leültem a nappaliba, majd a laptopot az ölembe vettem és felléptem a twitteremre. A csöppnyi örömöm egy pillanat alatt eltűnt. Ahogy olvastam az üzeneteimet nem hittem el azt, amit látok.
Az első üzenet egy Lindsey nevezetű lánytól jött:

Téma: -

ÜzenetSzia!
Te nem ismersz engem, de én nagyon is ismerlek téged. Nem lett volna Niall balesete, ha te nem okozol neki több fájdalmat. Minden a te hibád, és ezt mindenki így gondolja rólad. Nem tudom, hogy tudott Niall egy ilyen lánnyal összeállni, és nem is illetek össze. Mindent el fogok követni, hogy ti ne legyetek boldogok!

Ahogy ezt az üzenetet olvastam egy könnycsepp kifolyt a szememből.
-          Hen minden rendben? – kérdezte Adison. Nem szóltam semmit, csak át adtam neki a laptopot és egy zsebkendőt húztam ki a zsebemből majd megtöröltem a szemem.
-          Ez hülyeség. – mondta, majd átölelt. – Hé, fiúk gyertek már egy picit. – szólt A.D
-          Adison ne már! – szóltam rá. Próbáltam kivenni a kezéből a laptopot, de nem tudtam.
-          Ezt olvassátok! – majd odaadta a laptopot a fiúknak.
-          Na, akkor felolvasom.. Henriett lett egy rajongód.. Szia! Te nem ismersz engem, de én nagyon is ismerlek téged. Nem lett volna Niall balesete, ha te nem okozol neki több fájdalmat… Micsoda? Halljátok? Vagyis látjátok? – mondta, majd a fiúkat nézte.
-          Nem mindenkinek tetszik, hogy Niallel vagyok, úgy látszik, egyre több embernek szúrja a szemét. – mondtam halkan.
-          Esküszöm, az embernek már egy nyugodt perce sem lehet az ilyen viperáktól? – fakadt ki Zayn. – Útálom, ha fenyegetőznek az emberek, mert olyanokkal jönnek, amiket nem is tesznek meg. Ostoba liba! – mondta, majd leült mellém. Elnevettem magam. Éreztem, hogy valaki hátulról átölelt, majd valamit a fülembe suttogott.
-          Minden rendben lesz.. Ez a csaj meg majd le fog nyugodni. – mondta Niall, majd arcon puszilt.
-          Egyszer igen. De mi van, ha majd össze fog minket ugrasztani? – kérdeztem halkan.
-          Azt nem fogjuk hagyni. – szólt Liam közbe.
-          Mit tehetnétek? – kérdeztem mosolyogva.
-          A szerelem mindent legyőz. – mondta Louis, majd ezen elnevettem magam.
-          Ebben igazad van Lou. De arra, aki ezt a mondást kitalálta nem gondolt arra, hogy az emberek, ha kell, tisztességtelen úton is szét tudják tenni két ember, esetleg 7 ember életét. És én meg nem akarom, hogy aztán ti rátok is rátok szálljon. – mondtam, majd Adisonra néztem. – Amikor nem voltam itt, akkor cserbenhagytalak titeket, most, hogy itt vagyok, ezt nem fogom hagyni.

Most már tényleg elegem lett azokból az emberekből, akiket csak a rossz szándék vezet. Az addig oké, hogy pár embernek nem tetszek, vagy nem akarja, hogy Niallel együtt legyünk, de, hogy még fenyegetnek is. Mi van, ha nem leszek elég erős, és hagyom magam, hogy tönkre tegyenek? Amikor Niallbe szerelmes lettem, akkor nem is gondoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz együtt maradni. Akkor azt hittem, hogy csak mese lesz az életem, de mint minden mesének van egy árny oldala is. Erre én akkor nem is gondoltam, csak élni akartam az életem Niallel, és most is akarom, csak nehéz, mert már lassan diliházba fognak kergetni ezek az emberek. De lehet, hogy ez is a céljuk? Annyi megválaszolatlan kérdés merül fel az életemben, de hol keressem rá a választ? Itt lenne az ideje annak, hogy végre kettesben lehessek Niallel én meg mit csinálok? a múlton és a jövőn elmélkedem. Niall felé fordultam, aki már mellettem ült és fogta a kezem.

-          Elmehetnénk vacsorázni. – mondtam halkan. Régen nem szerettek velem sehova sem járni a fiúk meg persze Adison mert hát, finnyás voltam. Mondjuk most is az vagyok, de ha egyszerűen nem vagyok oda a „tengergyümölcsei”-ért. Nem is tudom miért így hívják, hiszen nem is gyümölcsökből áll. Vagy például a Sushi. Na, az legyen ember a talpán, aki azt a nyers húsos valamit meg tudja enni.
-          Én benne vagyok. – mondta mosolyogva Liam
-          Én is. – mondta Louis.
-          Akkor elmehetnénk valami csendes helyre. – mondtam magamban.
-          Csak csendben csak halkan.. – mondta volna Lou de Liam befogta a száját.
-          Kérlek csak ezt ne! Megőrítesz ezzel a dallal. – mondta már Zayn is.

Magamban elkezdtem gondolkodni azon, hogy hova is kéne elmenni. Olyan helyre kéne, ahol még véletlenül sem adnak sushit, vagy tengergyümölcseit.

-          Mit szólnál a két sarokra lévő étteremhez? – kérdezte Lou, miután Liam elengedte.
-          Az remek. – mondtam mosolyogva.
-          Akkor már csak egy időpont kell, hogy be tudjam addigra lőni a hajam. – mondta Harry, majd ezen elnevettem magam.
-          Nem is tudom.. – kezdtem volna bele a gondolkodásba.
-          Legyen 7. – mondta Niall. – Addigra már úgy is éhes leszek.

Ezen elkezdtünk nevetni, majd Adison Zaynnel felment az emeletre, mi pedig ketten maradtunk Niallel a nappaliban.

-          Jobban vagy? – kérdeztem mosolyogva, majd rá néztem.
-          Azért engedtek ki a kórházból nem? – mondta az egyik szemöldökét felhúzva.
-          Gondolom. – mondtam, majd megfogtam a kávés poharam és beleittam. Mostanában egyre többet iszom kávét.
-          Le kéne állnod a kávéval. – mondta nevetve.
-          Nem tehetek róla, hogy rászoktattál. – mondtam, majd durcásan a TV-t néztem.
-          Én? Dehogy szoktattalak rá. – mondta nevetve.
-          Te mit gondolsz ezekről az üzenetekről? – kérdeztem, majd rá néztem. Szerettem Niall kék szemébe nézni, mert el tudtam bennük merengeni.
-          Szerintem semmi jelentősége nincs. Tudod, Lou barátnőinek is írtak már ilyeneket. – mondta, majd megvonta a vállát. – De nem fogom hagyni, hogy tönkre tegyenek minket. – mondta, majd megpuszilta az orrom.

Valamennyire hittem is neki, de azért féltem. A rajongók között vannak nálam sokkal szebbek, dekoratívabbak, akik egy pillanat alatt el tudják Niallnek csavarni a fejét.

-          Min gondolkodsz? – kérdezte. – Már ráncolod a homlokod. – mondta, majd megfogta a kezem.
-          Csak azon, hogy mi lesz akkor, ha egy nálam szebb, dekoratívabb lánnyal találkozol és elcsavarja a fejed? – kérdeztem majd rá néztem.
-          Semmi. Mert nekem a tökéletes nő te vagy, és olyan, mint te senki sem lesz. – mondta, majd elkezdte fürkészni az arcom.
-          Tudod, hogy senki sem tökéletes. – mondtam fanyaron.
-          De nekem te az vagy. – mondta határozottabban.
-          De.. – mondtam volna tovább, de egy csókkal a torkomra forrasztotta azt, amit mondani akartam.
-          Úgy látszik rosszkor jöttem. – mondta egy vékonyka hang, majd leült közénk.
-          Kösz Louis. – mondta Niall, majd vállba bökte a már pizsamában lévő fiút.
-          Ez övön aluli ütés volt. Nem tudtad, hogy Supermannel nem érdemes ujjat húzni?- mondta Louis majd rávetette magát Niallre. Átültem a másik oldalra, majd bekapcsoltam a TV-t, mert nem akartam a gyerekeket sem zavarni sem nézni. Ahogy vittem a csatornákat, valamint megakadt a szemem.
-          Mi a fene? – kérdeztem, majd meglepődve néztem a TV-t, amiben egy elég érdekes lány szerepelt….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése