Furcsa fantázia
„Nem az a legfurcsább, hogy milyen nélküled…
Hanem az, hogy tudom már nincs esélyem„
Gyengéd lökéseket éreztem a vállamon majd kinyitottam a szemem. Niall nézett rám borzos hajjal. Ahogy hirtelen felültem a nyakamba egy éles fájdalom nyilallt, majd próbálgattam mozgatni, de sehogy sem sikerült. Remek, elaludtam a nyakam. Niallre néztem, aki nevetve figyelte bénázásaimat, majd kikapcsolta a még mindig zúgó TV-t.
- Hány óra van? – kérdeztem, majd ásítottam egyet.
- Fél tizenkettő lesz. Bealudtunk a mesén. – mondta nevetve. – Egy kávét? – kérdezte
- Nem köszi. De egy kakaó jól esne. – mondtam én is mosolyogva. Ahogy a konyhába battyogtam leültem a bárpultszékre majd a nyakam kezdtem el masszírozni. Niall elém csúsztatta a gőzölgő kakaót majd leült velem szemben és megfogta a kezem. Szokatlan volt tőle ez a viselkedés.
- Mondani szeretnék valamit Henriett. – mondta majd komolyan a szemembe nézett.
- Akkor bökd ki. – mondtam, majd ittam egy kortyot a kakaóból.
- Találkozgatok egy lánnyal. És meg is csókoltam már. – mondta fanyarul. A forró ital a torkomon ment végig, és nem hittem el amit Niall éppen nekem most mondott el. Kicsúsztattam a kezem a keze közül majd éppen menni akartam, de megfogta a vállam.
- Tudom hülyeség volt, de nem fog még egyszer előfordulni. - mondta Niall de nem törődtem vele, és kikaptam a vállam erős szorításából. Az ajtó felé vettem az irányt majd kimentem a szakadó esőbe. Feltettem a kapucnyim, majd a park felé vettem az irányt. Nem tudom miért, de mániám volt kimenni a parkba, ilyen késői estén ott legalább egyedül tudok gondolkozni. Leültem az első padra, majd gondolkoztam. Niall megcsalt. Ha egyszer már megtette, akkor megfogja újra és újra. Ezek szerint akkor már nem szeret. Mert az - az ember, aki egyszer enged, a csábításnak akkor onnantól kezdve a fonal el van vágva. Egyáltalán nem is kellett volna neki más lány, ha engem szeretne.
- Elnézést! – hallottam egy vékonyka hangot. Felnéztem és egy kislányt láttam meg. – Te meg mit keresel itt? – kérdezte majd rám nézett a nagy barna szemeivel.
- Gondolkozok. De neked nem kéne otthon lenned? – kérdeztem.
- De csak a szüleim veszekedtek és én eljöttem otthonról. És hol van Niall? – kérdezte csillogó szemekkel. Remek, egy rajongó.
- Alszik. Tudod, mi is összekaptunk.. – mondtam neki halvány mosollyal.
- Adnál egy autogramot? – kérdezte boci szemekkel.
- Nem gondolod, hogy esőben el fog ázni az aláírásom? – kérdeztem nevetve.
- De igazad van.. Akkor nem is zavarlak tovább. . Jó gondolkozást. – mondta elgondolkodva a kislány.
- Hé, várj csak. – szóltam utána. – Mi a neved? – kérdeztem
- Lilianna. Lilianna Wesburg.
- Szóval Lilianna. Nem tudom, hogy kell ezt csinálni, de ez itt Niall sapkája.– mondtam miközben közeledtem felé. Odaadtam a kezébe, majd ő rögtön fel is tette. Viccesen nézett ki benne, mivel túl nagy volt rá. – De egy szót se szólj másnak erről. Rendben? – kérdeztem mosolyogva.
- Rendben. Cserkész becsületszavamra esküszöm. Tök jó fej vagy! Annyira örülök, hogy Niallnek te vagy a barátnője. Más nem tette volna ezt meg! Még egyszer köszönöm. – mondta, majd megölelt. Az eső még jobban rázendített, majd elindultam én is visszafelé. Ahogy a sarokhoz értem a fiúk háza előtt megpillantottam egy rendőrautót. Miért van este 12 kor rendőr a fiúknál? Megálltam a járdán, majd megvártam, míg az autó elmegy. Lassan elindultam majd megpillantottam egy lányt. Ott állt a fiúk ajtója előtt és Niallel. Amikor én is az ajtóhoz értem a lány észrevett és megcsókolta Niallt. Biztos erről a lányról beszélt Niall. Tudtam, hogy semmi esélyem sincs az ellen a lány ellen, mert Niall mindig is odáig volt érte. Mindig is odáig volt Demiért. Örülök, mert élőben is láthatom a híres énekesnőt, de nem így képzeltem el az első találkozást, pláne meg nem Niall karjaiban. Niall lassan eltolta magától Demit, majd megfordult.
- Henriett ez nem az, aminek látszik… - kezdte el. Miért jön minden férfi azzal, hogy „ez nem az, aminek látszik’? akkor micsoda lenne? Bocsánat, hogy van két szemem, ami mellesleg elég jó.
- Tudod mit Niall? Nem érdekel. – mondtam hanyagul majd bementem csurom vizesen a házba. Ahogy a nappaliba értem kávé szagot éreztem, majd megpillantottam az egész ház népét a nappaliban.
- Na, végre. Már kezdtünk aggódni érted. – mondta Harry majd közelebb lépett hozzám.
- Jól vagyok. És nem vagyok, dedós tudok magamra vigyázni.
- Igen, azt tudjuk. – mondta nevetve Zayn.
- Vicces vagy Zayn, majd szólj, hogy mikor kell nevetni.
- Minden okés? – kérdezte Harry újból előttem fél méterre, majd a pocsolyára nézett, ami kezdett alakulni körülöttem.
- Persze, abszolúte. Boldog vagyok, Niall megcsalt. Minden rendben van. – mondtam gúnyosan.
- Várj. Niall megcsalt? – kérdezte döbbent arcot vágva Liam.
- Nem. A nagyapám csalt meg! Szerinted? Én csak egy Niall Horant ismerek, de javíts, ki ha tévedek. – mondtam felbőszülve.
- Nyugi van tüzes némber. – mondta Lou. – Csak egy kérdés volt. Nem kell mindjárt leharapni a fejünket.
- Még te oltogatsz engem? – kérdeztem gúnyosan.
- Hogy én? Álmodozol szívecském. – mondta nevetve.
- Álmodozni azt te szoktál, bogaram. – mondtam gúnyosan.
- Na, jó elég! – emelte fel a hangját Harry.
- Nem azért jöttem, hogy veszekedjek. – mondtam fanyar arccal.
- Pedig úgy látszik. – mondta Lou. Rám nézett mereven, majd amikor kifelé ment ellökött az útból.
- Ezt is jól megcsináltam. Esküszöm nekem nem szabad emberekhez szólnom, mert akikhez valami kapcsolatom fűződik, mindegyiket egytől egyig kikészítem... – mondtam magamban megvetőarckifejezéssel.
Kimentem a nappaliból majd a szobába siettem. Levetettem a vizes ruháimat majd felkötött hajjal ismét lementem a nappaliba. Ahogy a lépcsőn lefelé mentem elgondolkoztam azon, hogyan beszéltem Louissal. Egyáltalán nem érdemelte meg ezt a hangnemet. Ahogy befordultam a nappaliba, már csak Zayn ült ott egy újságot olvasva.
- Valami érdekes? – kérdeztem nagyot sóhajtva majd leültem mellé és a vállára hajtottam a fejem.
- Semmi. – mondta majd elnevette magát.
- Szerinted Louis nem haragszik? – kérdeztem majd bűntudatosan rá néztem.
- Szerintem nem. Nem haragtartó típus. – mondta mosolyogva.
- De akkor is csúnya volt, ahogy beszéltem vele.
- Hidd el, beszéltem már vele még csúnyábban is. – mondta halvány mosollyal és megfogta a vállam.
- És mi lesz velem? – kérdeztem halkan.
- Hogy mi lenne? – kérdezte értetlenül.
- Tudod, már nem vagyok együtt Niallel… Szívesen láttok még ekkor is? – kérdeztem majd elkezdtem tördelni a kezem.
- Miért mit gondoltál? Adison legjobb barátnőjét csak úgy utcára tesszük?
- Valahogy úgy… - mondtam elgondolkodva.
- Hát tudod, neked van csak ilyen furcsa fantáziád…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése