§ Nincs mit megbocsájtanom

Itt is a következő rész . Jó olvasást :D

„Nincs mit megbocsájtanom”

Felgyorsítottam a lépteim, majd Harry elé siettem.

Szia. – mondtam neki nevetve. – Képzeld találkoztam Jack Sweet-el.

-         Hogy kivel? – kérdezte értetlenül, majd aggódva Tomra nézett és elfehéredett.  – Ugye nem Marcello De Sweet-nek a fia? – kérdezte idegesen, majd a hajába túrt.

-         De. – vágta rá ridegen Tom.

-         Hen azzal az elmehibbantnak nem mehetsz el, főleg meg nem kettesben! Hát nem hallottad róla, hogy drogozik, meg az összes barátnőjét eddig megverte?? Nem engedem, hogy azzal a fiúval egy úton is elmenj. Ráadásul az apja meg maffiában van benne. – alig hittem el amit Harry itt éppen összezagyvált.

-         Már te is kezded? Jól ismerem Jack-et és tudom milyen. Sosem ütne meg egy lányt! – az lehetetlen, hogy Jack egy lányra is kezet emeljen.

-         Igen jól ismered? Azt hiszem, hogy 12 évesen költözött Spanyolországba, majd nem tudtál róla semmit.

-         Ez hazugság! Tartottam vele a kapcsolatot. Mindig beszéltem vele telefonom meg chaten.

-         Telefonom meg chaten? évente egyszer. – vágta rá feldúltan.

-         Most mit vagy úgy oda? Jó, ha ennyire féltesz, akkor nem megyek sehova! – mondtam dühösen, majd Harry megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

-         Köszönöm. És tényleg nem akarok neked rosszat Hen, tudod olyan vagy nekem mintha a testvérem lennél, féltelek csak ennyi az egész. – mondta mosolyogva.

-         Niall felkelt már? – kérdeztem barátságosabban.

-         Ahham, nézi azt a gagyi comedy show-t, amit reggel meg szokott mindig nézni, minket pedig kikerget a házból. – elmosolyodtam, majd bementem a házba. Finom süti illat csapta meg az orrom, majd láttam, hogy Niall a kanapén ül, és egy tálca muffin volt mellette. A háta mögé mentem, majd megpusziltam az arcát.

-         Nagyon vicces Harry. – mondta nevetve, majd megfordult. Azonnal lefagyott a mosoly az arcáról, amikor megpillantotta, hogy én vagyok.

-         Ennyire ijesztő vagyok? – kérdeztem mosolyogva.

-         Nem, dehogyis. Csak meglepődtem, hogy te vagy az. Harry azt mondta, hogy később fogsz hazajönni, mert Tommal elmentetek sétálni.

-         De már hazajöttünk. Ez az enyém? – mutattam a muffin csomagra.

-         Igen, neked csináltam. Vagyis csináltuk. – ahogy rá néztem voltak nagyon megsültek is, amit gondolom Niall vagy Louis csinált.

-         Köszönöm. – mondtam, majd megcsókoltam. – Apropó, beszélni szerettem volna veled. – tértem végre a lényegre. Niall arcán félelem futott végig, majd a szemembe nézett.

-         Én is szerettem volna veled. – válaszolta halkan.

-         Igen? Akkor kezd te. – mondtam

-         Nem, lányoké az elsőbbség. – mondta nevetve.

-         Akkor kezdem én. Csak mondta Harry, hogy nagyon kész voltam az este, és ha valami olyat csináltam, akkor most szeretnék elnézést kérni. – mondtam, majd megfogtam a kezét. Furcsán nézett rám, majd mosolygott.

-         Ugyan, én sem voltam józanabb. Tudod, mostanában nem sok időt töltök veled, és úgy döntöttem, hogy elmehetnénk így a fiúkkal meg veled és Adisonnal egy kis vakációra. – mondta mosolyogva.

-         És hova gondoltad, hogy megyünk? – kérdeztem csillogó szemmel.

-         Spanyolország, vagy Párizs. – mondta mosolyogva. – De nem kizárt még Velence.

-         Akkor legyen Spanyolország. – mondtam nevetve.

-         Majd ezt még megbeszélem a többiekkel, de amúgy én is spanyolhonba szeretnék jobban menni. Párizs meg Velence az olyan unalmas már. Igaz nagyon szép mind a kettő, de akkor is jobb Spanyolország. Spanyol a király. – mondta majd mind a ketten elkezdtünk ezen nevetni.

-         Képzeld kivel találkoztam ma. – mondtam neki mosolyogva.

-         Na, kivel? – kérdezte kíváncsian.

-         Jack Sweet-el. – mondtam nevetve. Láttam, hogy Niallnek eltorzult az arca.

-         Igen? – kérdezte gúnyosan.

-         Ühhüm, és képzeld megadta a számát, de azt mondta Tom, hogy ne menjek el vele. Nem tudom, milyen zagyvaságokat hordanak itt össze Jackről és a családjáról, de én tudom milyen Jack. Jó ember. – mondtam mosolyogva.

-         Ha te mondod. – mondta nevetve, majd elkezdtük nézni azt az elég fa humorú comedy show-t.

A nap hátralévő része unalmasan telt, majd a szobámban egy tervet eszeltem ki, hogy tudnánk elmenni Jack-el úgy, hogy senki ne vegye észre. Megvan! Pattant ki hirtelen a fejemből az ötlet. Azt mondom, hogy Adisonhoz megyek, mert most úgyis a szüleinél van, nem tudja meg senki. Zayn is vele ment, de Niall, Liam, Louis, Tom, és Harry nem sejtenek semmit. Ez lesz az. Előkészültem az estéhez, majd felhívtam Jacket és megbeszéltem vele, hogy hol találkozzunk. Letettem az asztalra a telefonom, majd fújtam magamra az új parfümömből egy keveset a nyakamra, és már szaladtam is le a lépcsőn, ahol Harry felvont szemöldökkel állt a 4 fiúval maga mögött.

- Hova, hova Henriett? – kérdezte Tom. Felmutattam az áll mozi jegyemet, amit persze összeragasztottam, de úgy látszik, hogy Tom bevette.

-         És kivel mész moziba? – kérdezte Niall.

-         Adisonnal meg pár barátnőmmel és Zaynel. – mondtam mosolyogva. Szerencsére azok a dráma órák, amire jártam még régebb óta, csak jól jöttek.

-         De A.D.-ék nem a mamájuknál vannak ? – kérdezte Louis gyanakodva.

-         De, de mondtam Adisonnak, hogy nézzünk már meg egy horrort, mielőtt hazajönnénk. És ők beleegyeztek. – mondtam megint csak mosolyogva. Felvettem a kabátom, majd kinyitottam az ajtót.

-         Majd jövök. Sziasztok! – Niallnek adtam egy búcsúcsókot, majd beültem a kint váró taxiba. Szép lassan végre odaértem ahhoz az eldugott étteremhez, majd nehezen megtaláltam Jacket. Furcsán nézett ki, gyűrött volt a felsője, a szeme piros volt és beesett, és mintha részeg is lett volna. Gyorsan ezt a gondolatot elhessegettem a fejemből, majd közeledtem felé. Jézusom a telefonom, kutattam a táskámban. Mi van ha Niall rájön, hogy felhívtam Jacket és lehallgatják a telefonhívásomat? Nem, Niall nem ilyen. Majd minden gondot kiszűrve végre leültem Jack mellé.

-         Szia. – válaszoltam barátságosan. Nem felelt, majd egy picit hangosabban újból köszöntem neki. – Szia! – és megérintettem a vállát. Dühösen rám pillantott, majd elmosolyodott.

-         Henriett. Azt hittem, hogy már nem is jössz. – mondta, majd jól gondoltam ittas volt. Gondolom nehéz napja volt ma.

-         Milyen volt a napod? – kérdeztem

-         Szar. De már holnap úgy is megyek vissza Madridba. – mondta majd csuklott egyett, és a szájához emelte a boros poharát, majd lehúzta, ami a poharában volt. – Gyönyörű vagy. – mondta majd vészesen közeledett felém.

-         Köszönöm. – mondtam majd a pincérnek intettem. Kértem egy Caesar salátát hússal, és egy kis vizet mellé, mivel nem akartam úgy járni, mint tegnap, ezért nem is gondolkodtam azon, hogy én alkoholt fogok fogyasztani ezen az estén. Csendben telt az este további része, majd ahogy az órámra néztem elámultam. 21:30-at mutatott, majd megijedtem. Már rég otthon kellene lennem.

-         Nekem mennem kell! – tértem a tárgyra, de amikor felálltam volna Jack megfogta a csuklóm.

-         Nem mész te sehová. – majd mostmár tényleg megijedtem tőle. Fenyegetés volt a hangjában, majd lerántott maga mellé, majd megpuszilta a fülem tövét. Elhúzódtam tőle, majd már mit sem törődve azzal, hogy egy étteremben vagyunk, egy összeget dobtam az asztalra, majd kimentem a hideg London utcáira. Amikor megfordultam éppen akkor jött ki Jack.

-         Jack, hagyj békén! – mondtam fenyegetve, majd hátráltam. Láttam, hogy körülöttünk az emberek kíváncsian figyelnek minket.

-         Ezt meg fogod keserülni Henriett, és a kis barátaid is! . – mondta majd a falhoz nyomott, és megfogta az arcom.

-         Hagyd ki ebből Nialléket! . – mondtam fenyegetve, majd ellöktem magamtól.

-         Nocsak, hogy véded már. – megfogta a csuklóm, majd a vállamat pokoli erősen megszorította, már a végén a karomat sem éreztem. – Nem most láttál utoljára. – mondta, majd elengedett, és elment. Összeszedtem magam, majd gyalog elindultam hazafelé. És én meg nem hittem a legjobb barátnőmnek, nem hittem annak, akit már szinte testvérileg szeretek, ráadásul olyannak nem hittem, aki apát védte, és már régóta benne van a szakmában. Félve tettem meg a lépéseket a ház felé, majd a könnyes arcomat törölgettem. Amikor az utcába értem a rendőrségtől mindenféle kocsi állt a ház előtt. Ahogy végig néztem magamon elszörnyedtem. Kiszakadt a harisnyám, a hajam is tönkrement a vállamon kék lila foltok éktelenkedtek, úgy néztem ki, mint egy ágról szakadt. De mi történhetett itt?? Gondolkoztam a rendőrautó kocsi láttán. Láttam, hogy mindenki a ház előtt van, majd Adison elkiáltotta magát.

-         Az nem Henriett? – kérdezte, majd elkezdett felém futni. Kitértem az öleléséből, és egyenesen a ház felé mentem. Nem akartam beszélni most senkivel, be akartam zárkózni a szobámba. Amikor elmentem Tom mellett, ő hirtelen megszólalt.

-         Nem akarsz valamit mondani? – kérdezte keményen. Megálltam a lépcsőn, félig megfordultam és suttogva mondtam, hogy: - Nem. – felmentem a lépcsőn, majd bezárkóztam a szobámba. Azonnal a fürdőszobába mentem, majd letusoltam. Azt a mocskos leheletét, azt érintését próbáltam magamról lemosni, ugyan ha sikerült felszínesen lemosnom magamról, belülről ott fog maradni örökre. Megtörölköztem, és amikor egy szál polóban bementem a szobámba lefagytam. 7 csodálkozó szempár meredt rám.

-         Mit akartok? – kérdeztem erőtlenül és halkan, majd Niall szemébe néztem

-         Az igazat. – mondta Adison, majd a szemébe néztem. – Vele voltál igaz? – kérdezte, majd gúnyosan felnevetett. – És legalább meg is ütött? – kérdezte hisztérikusan.

-         Nem. Nem ütött meg. – válaszoltam alig hallhatóan.

-         Miért mentél el vele? – kérdezte dühösen.

-         Mert a barátom.. vagyis csak volt. Mit akarsz még tudni, hogy ha úgy is tudod a választ a kérdésedre?? – kérdeztem mostmár én is dühösen.

-         Mindent akarok tudni. Miért hazudtál nekem, Tomnak, a barátaidnak és legfőkébb Niallnek a barátodnak?? . – kérdezte, majd hirtelen elhallgatott. Könnyes szemmel néztem rájuk.

-         Mert nem volt más választásom. Sajnálom, de nem tudom visszaforgatni az időt. Megtörtént lépjetek már túl rajta! Élek még!- mondtam dühösen.

-         Itt nem ez a baj. Csak elvártam volna tőled, hogy legalább velem őszinte vagy! – válaszolta Niall, majd láttam, hogy nagyon csalódott volt. Felálltak majd kimentek. Bezártam az ajtót, és lefeküdtem aludni. Egész este nem tudtam aludni, mert akármikor lecsuktam a szemem Jack arcát láttam magam előtt. Amikor reggel lett, eldöntöttem, hogy nem megyek ki a szobámból, még ha éhen kell is halnom. Kiültem az ablakba, majd olvasgattam. Amikor végre már kimeredt a nyakam, befeküdtem vissza az ágyamba. Kopogást hallottam, de nem válaszoltam, nem is akartam.

-         Fent vagy Henriett? – hallottam Niall hangját. Könnyek szöktek a szemembe, majd eszembe jutott, hogy Niallt én becsaptam hazudtam neki. Lehet, hogy túl hangosan, mert egy kattanást hallottam, majd éreztem, hogy az arcomról lehúzzák a takarót. Amikor felnéztem Niallt pillantottam meg.

-         Szóval fent vagy. – mondta nevetve. De amikor meglátta, hogy könnyes az arcom, lefagyott az arcáról a mosoly. – Mi a baj? – kérdezte, majd én nem válaszoltam csak átöleltem.

-         Sajnálom Niall, én nem akartalak átverni, csak már Jack régóta volt a barátom és találkozni akartam vele. Aztán meg megfenyegetett… - majd éreztem, hogy Niall teste megfeszül. Eltávolodott tőlem, majd mélyen a szemembe nézett.

-         Megfenyegetett? – kérdezte. – Mit mondott neked az a szemétláda? – kérdezte dühösen.

-         Csak azt, hogy meg fogom keserülni még ezt az egészet és ti is. Én meg mondtam, hogy hagyd ki ebből Niallt. – mondtam majd a szememet kezdtem el törölgetni.

-         És biztos, hogy nem ért hozzád? – kérdezte majd elkezdett vizsgálgatni. Nem mertem neki mondani, a sajgó vállamat, így csak megráztam a fejem.

-         Nem, nem bántott. – mondtam neki.

-         Gyere le, kész a reggeli. – mondta majd megpuszilta az arcom.

-         Niall meg tudsz nekem bocsájtani? – kérdeztem, majd belegondoltam abba a lehetőségbe, hogy ezt nem tudja nekem megbocsájtani.

-         Nincs mit megbocsájtanom. – mondta majd megcsókolt. – Szeretlek, és ezen nem tud semmi és senki sem változtatni. – mondta komolyan.

-         Én is téged. – majd megfogtam a kezét.

-         Én még jobban. – mondta kaján mosollyal, majd elindultunk lefelé a lépcsőn… 

§ Ne menjen oda

Itten is vagyok a másik résszel, nem jött komment a tegnapi részhez nem örülök, de nem is vagyok miatta lehangolt. Már alapjába véve nagydolog, az, hogy ennyi elhalasztott idő után vannak, akik még hisznek bennem és újra nézegetik a blogomat. De nem is húzom tovább az időtöket, itt is van :) Jó olvasást, Sziasztok.

„Ne menjen oda”

Rettentő fejfájással ébredtem úgy hajnal fele. Lehet, hogy ittam volna este?? Semmire sem emlékszem, arra sem, hogy, hogy kerültem ágyba. Ahogy megfordultam, Niall most nem volt mellettem. Odalentről furcsa zajokat hallottam, így nagy nehezen belebújtam a mamuszomba, majd leosontam a lépcsőn. A konyha felől hallatszott a zaj, majd egy hűtőcsattanás. Amikor bekukucskáltam éppen akkor kapcsolta fel a villanyt egy göndör hajú fiú.

-         Harry? – kérdeztem álmosan, majd megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, hogy a baseball ütőt, amit még út közben kaptam fel, nem kellett használnom. Harry furcsán nézett rám, majd kitör belőle a nevetés.

-         Csak, nem… - de elkezdett megint nevetni.

-         Ha, Ha. Fő a biztonság. – mondtam neki, majd a hűtőhöz mentem és a poharamba kiöntöttem a maradék tejet. Valami mégsem stimmelt, majd ahogy a mamuszomra néztem, láttam, hogy a jobb lábamra a bal mamuszomat húztam fel. Amikor Harry-re néztem, már ő a szemét törölgette, annyira nevetett. – Ha így folytatod, felvered az egész házat. – mondtam, majd a nevető szájába nyomtam egy gofrit.

-         Igazad van. Látom ballábbal keltél ma föl. – mondta, majd leült mellém a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t.

-         Hát igen. Nem tudom mi történt este? Semmire sem emlékszem, csak, hogy most rettentően fáj a fejem. – mondtam majd a kezemben lévő aszpirinre néztem.

-         Hát, nagyon elkenődtél este.. – mondta, majd a TV-t nézte.

-         De ugye nem csináltam semmi őrültséget? Nem hordtam le senkit, meg nem küldtem el senkit? mert amikor egyszer lerészegedtem akkor azt mondták a barátnőim, hogy mindenkit leküldtem a sárga földig, meg meggondolatlanul tettem dolgokat. – Remélem Niallnek nem mondtam ilyeneket.

-         Nem, semmi ilyen nem történt. – Mondta Harry rezzenéstelen arccal.

-         Akkor jó. Nagyon hülye vagyok, ha berúgok? – kérdeztem nevetve.

-         Hát, nem kicsit. Egy fának kezdtél el énekelni, meg elkezdted mondani, hogy belépsz a hadseregbe, meg elkezdted siratni a bálnákat és pingvineket. – mondta Harry nevetve.

-         Bálnákat, pingvineket?? – kérdeztem döbbenten.

-         Igen. De nem tudom miért. – majd megvonta a vállát.

-         Könnyen be tudtatok tuszkolni az ágyba?

-         Hát, először nem. Elaludtál a kanapén, majd Niall felvitt a szobádba. – mondta majd a TV-t nézte.

-         De ha felvitt, akkor miért nem aludt velem? – kérdeztem zavartan.

-         Mert az egész ágyat elfoglaltad, meg még Niallel mi beszélgettünk este egy kicsit. És amikor felment nem akart felébreszteni így azt hiszem Liam-al alszik most.. – válaszolta, majd láttam, hogy ideges lett a tekintete.

Szóval nagyon leittam magam este. Remélem tényleg nem csináltam semmi hülyeséget, mert akkor kb. elkönyvelnek a leghülyébb embernek. Soha többé nem fogok inni! Határoztam el magam, majd a sajgó fejemre tettem a kezem. Harry nem mondott semmit, csak bámulta a zenecsatornát. A vacsora !! Pattant ki a fejemből, majd a félelem érzésétől a lelkiismeret furdalásig minden keresztül ment rajtam. Nem mentem el Niallel, és gondolom, most mérges rám. Hogy a csudába felejthettem pont ezt el ?? Vagy lehet, hogy Niall is velem jött a klubba? Vagy a vacsora után mentünk el a fiúkhoz? Nem ez nem lehet. Ha majd fel kell Niall mindenképpen bocsánatot kérek majd tőle.

-         Harry, megyek egy kicsit sétálni. – mondtam neki, majd már a kabátomat vettem fel.

-         Minden rendben? – kérdezte aggódó arccal.

-         Persze. – válaszoltam neki mosolyogva. – Csak leszaladok a boltba, meg kiszelőztetem a fejem, mert nagyon másnapos vagyok. – mondtam neki majd elhúztam a számat.

-         Ha akarod, elkísérhetlek. – válaszolta neki, majd elkezdte ő is a kabátját felvenni.

-         Nem, inkább maradj itt, mert ha fel kell Niall akkor beszélni szeretnék vele. – majd a szemébe néztem, amiből félelmet olvastam ki.

-         Miről akarsz vele beszélni? – kérdezte rémülten.

-         Miért fontos ez? – kérdeztem.

-         Hát, hogy majd ha fel kell, elmondjam neki, hogy te akarsz vele beszélni és, hogy várjon meg téged, mert majd a stúdióba kell mennünk, hogy elsimítsunk még pár dolgot a lemezzel kapcsolatban. – mondta egy szuszra majd kerülte a tekintetem.

-         Okés. Csak hülyén viselkedtem vele este szerintem és bocsánatot szeretnék kérni tőle. – vágtam rá majd nyitottam az ajtót.

-         Akkor átadom neki. – mondta nevetve

-         Rendi Hazza, na, Szia . – mondtam neki, majd becsuktam az ajtót

Kiléptem az utcára, majd kamerák kattanását hallottam. Láttam, hogy az egyik őr mellé sietett, de már messziről leintettem.

-         Ne fáradjon! Ma egyedül megyek sétálni. – mondtam neki, majd elindultam a kapu felé.

-         Nem lenne jó ötlet kisasszony! – vágta rá komoran, majd kikísért a kapun.

-         Muszály követnie? – kérdeztem dühösen.

-         Niall rám kötötte, hogyha elmegy, akkor mindig menjek magával. És ne aggódjon, itt jövök a háta mögött. – mondta, majd megráztam a fejem, és elindultam. Mondjuk abból tényleg jó volt, hogy velem jött, mert rengeteg rajongóval találkoztam, és sok aláírást kellett adnom, meg képeket készíteni a fanokkal. És külön öröm volt, hogy a „testőr” hagyott nekem levegőt, és tisztes távolból figyelt. Amikor elértünk egy kávézóhoz leültem, és az őrt is magam mellé hívtam.

-         Valami gond van? – kérdezte felvont szemöldökkel.

-         Nem. Csak meg akarom hálálni, hogy tényleg eljött velem. Magam nem bírtam volna ezt a helyzetet kezelni. – utaltam a rajongókra. Mosoly jelent meg az őr száján, majd leült a székre.

-         Ez a munkám. – mondta keményen.

-         Kávé vagy cappuchino? – kérdeztem mosolyogva.

-         Köszönöm kávé. – mondta udvariasan.

Megvártam, míg kihozzák a kávét, és addig gondolkoztam azon, hogy mit is akarok kérdezni a testőrömtől.

-         Mióta van a szakmában? – kérdeztem csak úgy spongyán.

-         15 éve űzöm már. – mondta egy korty kávé után.

-         És a családja, ha van, mit szólt ehhez a döntéséhez? Nem marasztalták? – kérdeztem, mivel nekem ez volt a legfontosabb. Bele gondolni is szörnyű, hogy amikor kicsi vagy elveszíted az édesapád. Tudom milyen érzés sajnos.

-         A feleségem igen, és a kislányom is. De megértették, hogy ezt a munkát akarom csinálni, és beletörődtek.

-         Nem aggódik a felesége a testi épsége miatt? – kérdeztem féléken.

-         Arra gondol, hogy bármikor megölhetnek? – kérdezte. Kicsit bólintottam. – Azt mondja mindig, amikor haza megyek, hogy minden este elmond egy imát értem. De benne van a pakliban. Ha kell, akkor a saját életem árán is meg kell védenem a „védencemet”. – mondta komoran. Tényleg nagyszerű ez az ember. Tiszteletre méltó az, hogy ennyire megvédi azt a srácot, vagy srácokat, akiket alig ismer, és ennyire szereti a munkáját.

-         Gondolom, a kislánya is félti. Egy apa nélkül felnőni rettentő dolog. – mondtam halkan.

-         Maga már csak tudja. – mondta megértő hangon.

-         Sajnos nekem is meg kellett ezt az érzést tapasztalnom.

-         Pedig jó ember volt Fark. – ezen a becenéven elnevettem magam.

-         Ismerte? – kérdeztem még mindig mosolyogva.

-         Neki is a testőre voltam, és neked is. – mondta ő is mosolyogva. – Már akkor ismertelek, amikor még pelenkában szaladgáltál. Láttam, ahogy felnősz, és most megint védelek. A történelem megismétli önmagát.

-         Igen. Bárcsak, vissza lehetne fordítani az időt. Akkor nem engedtem volna el apát akkor este. – gondoltam vissza a szörnyű estére.

-         Nem a te hibád volt Henriett. – mondta ő is együtt érzően.

-         Nem ez igaz.

-         És akkor most nem ismernéd Niallt. – mondta huncut mosollyal.

-         Ha, Ha. Nem gondolja, hogy ideje lenne menni? – kérdeztem nevetve. Megitta a kávéját és indultunk hazafele. Szerencsére hazafele nem találkoztunk egyetlen egy fannal sem, de lesifotósok azok voltak dögivel. Még csak pár utcára voltunk a házunktól, de egy ismerős szempárt pillantottam meg. Ránéztem Tomra, mert mostmár a nevére is rákérdeztem, de ő csak megrázta a fejét.

-         Ne menjen oda! Ismerem azt a fiút. – válaszolta keményen.

De én nem hallgattam rá, és az ismerős arcú fiúhoz futottam. Ő is észrevett és hatalmas mosoly lett az arcán, majd megöleltem.

-         Jack? Jack Sweet?? – kérdeztem döbbenten.

-         Henriett? – nézett rám csodálkozva. Azt hittem, hogy álmodok. Látom a gyerekkori barátomat Jack-et.

-         Én vagyok. Mit keresel te itt Londonban? Nem Madridban élsz? – kérdeztem, majd eltávolodtam tőle.

-         De, de vakáción vagyok. – mondta akcentussal.

-         Értem. Örülök, hogy látlak. Egyszer összefuthatnánk, és bekaphatnánk valamit. – mondtam majd rá kacsintottam.

-         Benne vagyok. – leírta a számát, majd tovább ballagtam Tommal.

-         Nem fogom hagyni, hogy ezzel a fiúval kettesben elmenj egy randira! – mondta Tom idegesen.

-         Nyugodj meg! Ő egy régi barát ismerem már.

-         Én meg még jobban, mint te! Az apja a maffiában van. – vágta rá ridegen Tom.

-         Dehogy van. Sose drogozott és nem is akart rá szokni.

-         Hidd, el Henriett én jobban tudom. Megvontam a vállam, majd nem törődtem Tom tilalmával, és már meg is van, ma este fogok vele vacsorázni. Mosolyogva lépkedtem Tom oldalán, majd megpillantottam az ismerős házat, ahol már Harry várt, alig vártam már, hogy neki is elmondjam a jó hírt…

§ Elég aktív vagyok

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn teszem fel az új részt, de olyan sokat kell tanulni, hogy még én is alig bírom. Olyan szuper hírt hallottam, hogy majdnem lefordultam a székemről. A One Direction el fog jönni Magyarországra !!!!!!!!! Annyit tudunk, hogy a VIP jegy 45.000 ft-ba fog kerülni: ) De az időpontot még nem lehet tudni, de hogy el fognak jönni Magyarországra már alapba véve nagy szó. Tudom, most mindenkinek a begyében vagyok, és nincs is mentségem, de visszatértem! Tudom, most biztos, hogy csalódtatok, de rengeteg dolgom volt, és hát, a magánéletem sem tündérmese. Nem fognak megszűnni a történetek, csak most egy hosszabb „vakációra’’ mentem el. Elnézést kérek mindenkitől, és tényleg, most már teszem az új részeket. Sziasztok: )

  

„Elég aktív vagyok”

Amikor megérkeztünk a tóhoz láttam, hogy Zayn arcára aggodalom ült ki. Odamentem mellé, és vállon bokszoltam, majd láttam, hogy felnevetett.

-          Áucs, ez képzeletben fájt. – mondta, majd előretolt, hogy ha véletlenül megbotlana is, ne hogy ő essen a vízbe, ha nem én. De szerencsére nem történt ilyen, így nyugodtan le tudtunk ülni az egyik fa tövébe. Elővettem a piknik kosarat, majd leterítettem a pokrócot, amire egyből, leült Niall, majd a kosárban a kaját kezdte el keresni. Kaja, és kaja, mindig csak kaja. Amikor a vízre néztem, láttam, hogy Adison már fürdőruhában van, és szinte mindenki. Amikor Zayn felé fordultam, éppen akkor vette le a felsőjét, majd egy szál fürdőgatyában itta a lehűtött energiaitalt. Egy vízcseppet éreztem a combomon majd láttam, hogy Niall hajáról esett le a vízcsepp, mivel már ő is csak egy fürdőnadrágban volt, csak én nem öltöztem még át. Nem is nagyon akartam átöltözni, utáltam az alakomat nem voltam kibékülve magammal és sohasem leszek. Nagy a combom, nagy a vádlim.. Semmi se jó rajtam.

-          Te nem leszel fürdőruhában? – kérdezte Niall, majd láttam, hogy mindenki engem figyel.

-          De, mindjárt átöltözöm. – mondtam, majd a fürdőruhámmal együtt elvonultam. Én ezt nem fogom felvenni. Gondoltam magamban, majd leskelődtem a fiúk után a tó felé. Lépteket hallottam, majd Adison vizes haját pillantottam meg.

-          Hát, te meg mi a szöszmötöt csinálsz még itt felöltözve? – kérdezte elkerekedett szemekkel.

-          Nekem ez nem fog menni Adison. – mondtam szomorkásan, majd elfordultam.

-          Dehogynem. Henriett, már láttalak fürdőruhában, és ha az alakod miatt fáj a fejed, akkor ezt a butaságot felejtsd el, de gyorsan! Nem vagy kövér, és én mindig is irigyeltem a homokóra alakod! – Mondta Adison halványka mosollyal. Elindult felém, majd betuszkolt egy kis kemping ház mögé, majd a kezembe nyomta a fürdőruhámat. Valahogy sikerült felcibálnom magamra a bikinit, majd egy fürdőkendőt tekertem a csípőm köré.

-          Ezt akartad annyira takargatni? Neked elment a józan eszed Henriett! – mondta Adison, majd egyett füttyintett.

-          Ezt meg hol tanultad? – kérdeztem nevetve.

-          A jó modoromat, vagy a füttyentésemet? – kérdezte nevetve

-          Mind a kettőt.

-          Hát, a modoromat anyámtól és apámtól, a füttyentést meg Zayn-től. – Mondta nevetve.

-          Véletlenül kamionosnak nem akarsz beállni? – kérdeztem nevetve

-          Nem, annak még nem, bár elég jó ötletnek hangzik.

Nevetve mentünk vissza a piknik kosaras Zayn-hez, aki hason fekve barnította az ígyis elég barna hátát.

-          Hideg? – kérdeztem előre, majd egy lehűtött energiaitalt raktam a hátára. Felkiáltott, majd azonnal felpattant a helyéről.

-          Neked elment a maradék eszed is? – kérdezte, majd elnevette magát.

-          Nem, csak nem akarom, hogy lesülj. – mondtam, majd kiöltöttem rá a nyelvem.

-          Bolond lány. – mondta, majd leült és kibontotta az energiaitalt.

-          Te csak amúgy energiaitalon élsz? – kérdeztem nevetve

-          Te meg most oltó kedvedben vagy? – kérdezte ő is gúnyosan.

-          Nem. Ha oltanálak, az megint másképp hangzana, és az a cigiről szólna Zayn. – mondtam neki határozottan

-          Most neked vagy hőemelkedésed van, vagy alapból, vagy most így a hecc kedvéért vagy ilyen velem? Miért nem oltod Boo Beart, vagy Hazza-t, vagy Nialled. Nem a nyugodt és értelmes embert nem lehet pihenni, hagyni..

-          Jajj, mert te olyan sok mindent dolgozol, hogy megszakadsz. - vágtam vissza neki flegmán.

-          Ejh, ha oltó versenyt rendeznének, te vinnéd a kupát. – mondta nevetve.

-          Ez fekete vicc volt. – mondtam neki komoran.

-          Mert mintha te úgy 5 perccel ezelőtt fehérebb vicceket mondtál volna. Mellesleg jól áll neked a kék szín. – mondta majd kacsintott egyett.

-          Kösz Zayn. Neked meg el kéne még egy energiaital. Kezdesz lelassulni. – mondtam nevetve

-          Én energiaital nélkül is elég aktív vagyok. – mondta sértődötten.

-          Igen, azt sajnos vettem észre.

-          Jön a férjed. – mondta, majd hasra feküdt.

Hátra fordultam, de meg is bántam, mert a hirtelen fordulattól, meghúztam a nyakam. Odakaptam a kezem a nyakamhoz, majd lassan visszafordultam a piknik kosár és Zayn felé.

-          Látom átvetted a fürdőruhád. – Mondta Niall, majd leült mellém, és elkezdett enni. Hát nem is vártam mást tőle. Ahogy figyeltem olyan aranyosan evett. Még akkor is cuki, amikor eszik. – Egyébként jól áll ez a szín. – mondta, majd Zayn felnevetett. Kicsit bokán rúgtam.

-          Köszi, de ezt már Zayn is elmondta. Amúgy a kék a kedvenc színem. – mondtam, majd a vízet kezdtem el nézni.

-          Lenne kedved eljönni velem este vacsorázni? - hallottam egy eltorzult mondatot. Gondolom Niall volt, és a kajától nem fért ki több értelmes szó a száján, azért sikeredhetett ilyen mindenféle csak értelmes mondatra nem.

-          Tessék? – kérdeztem meg újból.

-          Azt kérdeztem. – Nyelt egy nagyott. Csak aztán ne hogy megfulladjon, mielőtt kimondaná a mondatát. – Hogy lenne kedved velem vacsorázni? – kérdezte, majd rámmosolygott.

-          Persze. – Vágtam rá azonnal.

Hisz ki ne örülne neki ha Niall Horan vacsorázni hívná? Nem gondolkodtam csak egyből rávágtam azt az egy kis szócskát, át sem gondolva, hogy estére vajon lesz-e programom, vagy, hogy tényleg jó ötlet-e Niall-el elmenni, vacsorázni. Szeretem ez nem kétséges, csak az a nyüzsgés, ami körülötte van, nem nekem való. Vagy, hogy mindenhol fényképezik meg autogrammot kérnek, nem lehetünk kettesben, nem lehet magánélete. Mosolyogva figyeltem, ahogy tovább evett. Sosem gondoltam, hogy egy fiút így fogok majd szeretni, de Niall az más. Hirtelen megszorítottam a kezét, amit ő is észrevett és felém fordult, én csak rá mosolyogtam. Ő is rámmosolygott, majd tovább evett, én pedig Adison kipirult arcát láttam, ahogy felénk közeleg..