2013. augusztus 21., szerda

§ Meghívás




Meghívás





Próbáltam a járást, de valahogy nem jártam sosem sikerrel. Mivel ezt a bezártságot nem nagyon bírtam elszántam magam és valahogy kimásztam az ajtón majd éppen Niallt pillantottam meg. Elkezdett a tükörben hadonászni egy szál csokorral a kezében, majd amikor észrevette, hogy látom a furcsa színészkedését elpirult majd hirtelen megfordult.
-          Hen. Neked nem szabad még járkálnod!. – mondta majd visszatolt gyengéden a kórtermembe.
-          Mert itt mit csináljak? – kérdeztem tőle komoran.
-          Sakkoz, vagy nem tudom. De ne járkálj! – mondta enyhe mosollyal kísérve.
-          Jók a vicceid. De valahogy nem nevetettnek meg…! – mondtam ridegen majd leültem vele szemben az ágyamra.
-          Nem vagyok, humorzsák tudhatnád.!. – vágta ő is rá komoran.
-          Megsértődtél? – kérdeztem fanyarul.
-          Nem. De te rengeteget változtál… - mondta enyhén megrántva a vállát.
-          Én? Most magadról beszélsz!. Te változtál nem én!. És mit keresel itt? Nem a stúdióban kellene, lenned Harryvel? – kérdeztem a kezemet tördelve.
-          Stúdió? – kérdezte döbbenten. – Nem is voltunk a stúdióban ma. Miről beszélsz? – kérdezte idegesen.
-          Akkor hol voltatok? – kérdeztem most már én is idegesen. Hazudott volna nekem?
-          Én meg a srácok otthon kivéve Harryt. Harry azt hiszem, Amerikában van. – mondta megrántva a vállát. – De ezt tudod… - szünetet tartott majd a döbbent arcomat látva megszólalt. – Vagy nem? – kérdezte ingerülten. Előkerestem a levelet, amit írt, majd Niall kezébe nyomtam. Pár percig olvasta majd a döbbenettől az idegig minden érzelem lejátszódott az arcán.
-          Szedett vetett hazugság ez a levél. – mondta Niall tárgyilagosan. – De hogy minket is belekevert. ! – rázta meg a fejét.
-          Hazudott volna nekem? – kérdeztem, de inkább magamtól.
-          Miért nem veszed észre, hogy átvág? – kérdezte Niall hadarva.
-          Férfiú összetartás. És miért pont most mondott ezeket nekem? – kérdeztem idegesen.
-          Hen. Ez nem az összetartásról szól, csessze meg!. Tudod, mióta átver már téged? És elegem van, hogy mindig a bandát is belekeveri a piszkos játékaiba!. A barátom meg testvérem is, de basszus Hen ha átvág téged!... Francba. Nem lebeszélni akarlak róla, csak már régóta másnak is csapja a szelet!. – tört ki belőle majd hirtelen felállt és a szájára tapasztotta a kezét.
-          Ezt honnan tudod? – kérdeztem komoran.
-          Honnan? Bent maradt pár nappal ezelőtt a Twitterjében és láttam, hogy valami Elena Moore-nak írogat. Biztos hozzá ment most is Amerikába. – zárta le majd hátat fordított nekem.
-          Esküszöm, le sem tagadhatnátok… Olyan egyformák vagytok!. – mondtam olyan keserűséggel és gúnnyal amennyire csak tudtam.
-          Milyen egyformák? Miről beszélsz? – kérdezte Niall megdöbbenve majd visszafordult felém.
-          Te is szépen átvertél.. Most Harry!... Köszönöm tényleg…
-          Én? Átvágtalak? Mikor? ezt mond már el nekem légy szíves Hen. – mondta remegő hangon.
-          Amikor együtt voltunk. Te is más lánnyal kavartál ne tagadd le. És azok a csókok.! – mondtam fájón. Niall mindig is nagyon közel állt a szívemhez, és ha eszembe jut a múlt ugyanazok a sebek ismét felszakadnak.
-          Én?... Mással? Miről beszélsz Hen?... Rajtad kívül SOHA nem volt senkim. És a csók is a miatt az őrült fan miatt volt. Egésznap a ház előtt poshadt és nem mozdult egy tappotat sem. Amikor kiléptem, mert eltűntél akkor a nyakamba ugrott. Utána szépen elbeszélgettem vele és azt mondta, hogy megmagyarázza neked a történteket.! – mondta idegesen.
-          Nekem egy szót sem mondott!. – tettem fel a kezemet.
-          Az már valahogy nem az én gondom. De ilyet feltételezni rólam. Érted Hen?! Darabokra törtél, amikor szépen megláttalak Harryvel és még jártunk. A karjaiban. A francba is! Miért pont vele? – kérdezte remegve és könnybe lábadt szemekkel.
-          Mert szeretem. – zártam le és elfordultam.
-          Szereted? – kérdezte majd felé fordította az arcom. – Én nem hinném. – mondta majd kiviharzott a kórtermemből.

Hirtelen minden nagyon különössé vált. Harry megcsalt, hazudott Niallről, hazudott a banda nevében. Azt hittem egy olyan férfit találtam, aki mellett önmagam vagyok, de ebben az a csattanó, hogy neki viszont én nem vagyok elég. Nem hiába kiabálta nekem azokat a szavakat…

  • este 10 *

Vártam, hogy mikor jön be, de nem láttam megmozdulni az ajtót sem. Amikor végre aludtam volna el hirtelen megcsörrent a telefon. Felvettem majd meghallottam Harry hangját a kagylóban.

-          Szia Hen. Itt vagyok, mamánál majd holnap megyek. – mondta. De hallottam a hangján, hogy ivott. – Szerelmem… - suttogta valami női hang.
-          Ez ki volt? – kérdeztem.
-          Kicsoda? – kérdezte ő is visszadöbbenten.
-          Harry maradj csak Amerikában..! Engem pedig hagyj békén örökre!. – zártam le idegesen. Csend következett majd egy olyat mondott, amitől az ütő is megállt bennem.
-          Jól van. Maradok is. Inkább maradok Elennél, mint bemenjek abba az átok kórházba minden egyes nap. Viszlát, örökre Hen!. Csáó.

Amikor letette a kagylót hirtelen rám jött a sírhatnék. Éppen kopogtak az ajtón, de nem érdekelt. Kitéptem magamból a zsinórokat és leszálltam az ágyról. A gépezet, ami a szívemet figyelte hangosan megszólalt majd Niall rontott be a háta mögött a fiúkkal Harryt és Adisont kivéve.

-          Mi történt Hen? – kérdezte Liam döbbenten nézve hol rám és hol az ágyamra.
-          Szakított az a szemét köcsög!. – mondtam könnyes szemekkel. Amikor Niallre néztem láttam, hogy megdöbbenve figyel engem. – Azzal a ribanccal van.! – mondtam Niallnek. – Hallottam a hangját a telefonban!..
-          Hen nyugodj meg. Elmesélt mindent Niall. – mondta Zayn együtt érzően.
-          Nyugodjak meg? – kérdeztem tőle flegmán…- ÁTVERT az a szemét.. Érted Zayn? ÁTVERT. – kiáltottam sírva.
-          Jól van értem én!. Azt hiszed, hogy csak neked fáj, ha átvernek? – kérdezte Zayn majd láttam, hogy az arca megrándult. Mindig is jól titkolta az érzelmeit.
-          Honnan tudhatnád milyen érzés? – kérdeztem komoran tőle.
-          Mert például éppen most szakítottam Adisonnal. Rámászott Ollyra. – mondta Zayn undorodva. – Csak a hírnév kellett neki!. – mondta Zayn majd megfordult és elviharzott.
-          Niall te maradj itt!. – mondta Liam. – Mi elmegyünk Zayn után. ! – Azzal a lendülettel ők is kimentek a szobából. Hátat fordítottam Niallnek majd befeküdtem az ágyamba és elkezdtem zokogni.
-          Nem lehet igaz!. – mondtam elcsukló hangon. – Nem!. – kiáltottam fájdalomtól összerándulva.
-          Nyugodj meg. – Majd megéreztem egy lágy kezet a hátamon. Hirtelen megfordultam majd átöleltem Niallt. Szorosan magamhoz öleltem majd ő is magához húzott. – Nyugodj meg. – mondogatta majd a hátamat simogatta újból.
-          De én még hittem… - kezdtem el szipogva.
-          Mindenki követ el hibákat Hen. Te is én is. Emberből vagyunk. Most meg ne sírj. Nem olvastad még facen azt a kiírást, hogy – Egyetlen egy fiú után se sírj? – kérdezte komoran, de mosoly bujkált a szemeiben.
-          Nem. – mondtam mosolyogva.
-          Hát, akkor te nem vagy facebook kocka. Tele van posztolva ezzel az egész facebook. – mondta tettetett felháborodással. Majd a végén ő is elmosolyodott.
-          Nem vagyok nagy internetes. – mondtam hanyagul.
-          Nem is jó. Sok hazugságot olvasol. Én is a minap felnéztem a google-ra magamra kerestem és megtaláltam, hogy Niall Horannak lett egy papagája, akit Elinek nevezett el. Mondom baszki. Nekem madaram? – kérdezte mosolyogva. – Olyanokat tudnak írni, hogy az a pár szál hajam is égnek áll, ami van. – mondta nevetve.
-          Az biztos. Tiszta hazugság ez az internet. Én is sok dolgot olvastam magamról. Biztos most egymillió üzenetem lehet twitteren. Utálkozások és gratulációk, hogy Harryvel véget ért a kapcsolatunk. – megráztam a fejem. Csend következett majd megszólalt Niall.
-          Nem akarsz velem eljönni Spanyolországba? – kérdezte mosolyogva.
-          Mit keresel te Spanyolországban? És nekem ilyen állapotban lehet utaznom? – kérdeztem komoran majd a fejemet vizsgáltam.
-          Magángéppel mennék és lenne melletted egy orvos is. – mondta mosolyogva. – Gyere, hagyjuk itt egy kicsit Londont és Angliát. Menjünk Madridba. – mondta álmodozva. Elnevettem magam ezen a hanghordozásán, majd végülis elgondolkoztam. Miért nem érezhetném magam jól Niallel? Barátok vagyunk. És a barátok néha elmennek együtt kettesben egy másik országba… Vagy nem?.
-          Rendben van. – győztem le a bennem felmerülő kérdéseket.
-          Szuper! – mondta vékonyka hangon.
-          Azért még ne menj át nőbe. – mondtam nevetve.
-          Dehogyis.! Az a te szereped. Én férfias vagyok… Enyhe női jellemmel. – Elnevettem magam majd az örömömön, láttán Niall is elnevette magát.
-          Te mondtad kedves barátom. – mondtam még most is kacagva.
-          Szeretem, ha nevetsz… Az olyan megnyugtató. – mondta úgy, mint egy fogyatékos. Ezen is elnevettem magam. – Mi az? Ezt nem viccnek szántam. – mondta komoran majd összetette a teste előtt a kezét, mint egy 5 éves durcás kisgyerek.
-          Elnézést. – mondtam még most is nevetve.
-          Nem bocsájtok meg. – mondta felhúzott orral.
-          Akkor nem megyek veled Spanyolországba. – mondtam én is komoran.
-          Megbocsájtva. – Vágta rá azonnal majd egy széles mosoly terült szét az arcán. Miért bánkódjak egy olyan fiú után, aki átvágott? Lesz nála jobb. Most itt van Niall és jól akarom magam érezni. Nem akarok arra gondolni, hogy mindent Harrynek adtam ő pedig mint egy rongybabát ugráltatott engem. De ez a múlt már. És lehet, egy új fejezet kezdődik az életemben… Ki tudja?!

1 megjegyzés:

  1. Mar regota olvasom a blogod! Kovi mikor jon? Eddig nem tudtam komizni,mert telefonrol voltam, mondjukost is arrol vagyok csak most mar tudok komizni. Nem tudom,hogy hany olvasod maradt ennyi kihagyas utan,de aki maradt az varja a folytatast. Letszi hozd minnel elobb. Jo a tortenet, a megiras.

    VálaszTörlés