§ Érzelem ide-oda, most már tényleg döntenem kellene!

Érzelem ide-oda, most már tényleg döntenem kellene!

Ahogyan ott álltam mereven egyetlen csakis egyetlen egy arcra fókuszáltam. Apa? Kérdeztem magamtól majd kezdtem már tényleg azon aggódni, hogy megőrültem. Az apához hasonlító alak is észrevett majd engem nézett és jött egyre közelebb. Mi van, ha szellemeket látok? Atya Úr Isten.

• Harry, menjünk már! – rángattam idegesen a karját.
• Nyugi van, mit láttál szellemet? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
• Lehet. – mondtam remegő hangon.
• Henriett tényleg te vagy az? – kérdezte egy idegen hang majd valaki megérintette a vállam. Lassan megfordultam és lefehéredtem.
• Apa? – kérdeztem bizonytalanul az ájulás szélén állva…
• Olyan régóta kereslek már kislányom.. – kezdett bele, de leintettem.
• Te nem élhetsz. Te meghaltál. Volt temetésed is… - habogtam
• Az csak egy álca volt, el kellett rejtőznöm pár maffiózó elől. – mondta megvonva a vállát.
• És anya? Én össze vagyok zavarodva… - mondtam halkan.
• Majd elmesélem nálad.

Lassan elindultam a kijárat felé, és kezdtem azt hinni, hogy ez csak egy rém álom vagy az agyam nagyon csúnya játékot űz velem. Mi ez? Apa csak úgy felbukkan pár év után és ideáll, hogy ’ szia, nem haltam meg’? Ez nem furcsa egy kissé? Számomra az. Most azt sem tudom, hogy mit csináljak. Sírjak, mert becsapott vagy nevessek, mert él?

• Min gondolkozol? – kérdezte Harry.
• Semmin. – mondtam majd elkezdtem figyelni London utcáit.
• A semmin nem gondolkozhatsz. Vagy a semmin gondolkozol, vagy töprengsz. – mondta nevetve Harry.
• Te nem lennél furán, ha az elméletileg meghalt apád, pár év után csak úgy felbukkanna, és azzal nyugtat, hogy el kellett bujdosnia? Én totál kész vagyok. – mondtam széttárt karokkal.
• Oké ez rázós, de minden rendben lesz.
• Minden? Sok éven keresztül azt hittem, hogy az apám halott. A temetőben egy üres sírhoz vittem virágokat, és egyedül kellett azt feldolgoznom, hogy meghalt. Most meg dolgozzam azt fel, hogy él. Mi van, ha tényleg meghal és én nem hiszek neki? Vagy az egyik ilyen elmés ötlete lesz a végzete? – Előre is félek már attól a naptól, amikor majd végleg el fog menni apa. Így is nehéz volt nélküle most meg hirtelen megjelenik. Anyám véletlen nem akar feltámadni? Kész vicc az egész családom.
• Ne haragudj Henriett, hogy nem jöttem hamarabb, de ez anyád érdeke is volt.
• Mi volt anyám érdeke mondd már meg? Éjjel nappal csak piált kábítószerezett, nem foglalkozott velem. Ez volt az érdek? Hogy anya depressziós lett? Hogy nekem apa nélkül kellett lennem? És hopp, a híres neves Farkson feltámadt. Szép címlap sztori. Gratulálok! – vágtam hozzá mérgesen.
• Elég legyen! – szólalt meg a göndör hajú.
• Ehhez most semmi közöd Harry! – mondtam neki is mérgesen
• Most mi van? Átálltál kung-fu pandának vagy mi? – kérdezte nevetve
• Még annak nem, de ha tovább etetsz a hülyeségeiddel, akkor kénytelen leszek. – vetettem oda neki, de komoran.

Felfutottam a lépcsőn majd már kintről hallottam, hogy horror filmet néznek a többiek. Ahogy beléptem az ajtón Adison elsikította magát.

• Csak én vagyok, Harry meg apa. – mondtam ridegen.
• Ha. Ha. Ha. Honnan szereztél olyan színészt, aki pont úgy néz ki, mint Mr.Farkson? - kérdezte Lou felvont szemöldökkel.
• Ő az igazi apám. – mondtam sóhajtva.
• Ugratsz. – szólt vissza Niall.
• Nem Niall, ez halálosan komoly. – mondtam
• A halál ezek szerint nem reménytelen. Van egy ember, aki túlélte. – mondta Liam nevetve.
• Ez korántsem ennyire vicces srácok. – mondta apa komoran.
• Sam Petersen vagyok. – szólalt meg Sam és nyújtotta a kezét apának.
• Tudom ki vagy Sam. – mondta apa ridegen. – Most haltak meg a szüleid. Ismertem őket, apád nagyon rendes ember volt. – mondta apa eltorzult arccal.
• Igen, de csak volt. - mondta Sam is elborult arccal.
• Most egymás vállán fogjuk kisírni a szemeinket? Nem azért költöztem el, hogy parádézzunk a lakásomban, hanem azért mert készülnöm kell az orvosira!
• Most mit strapálod túl a dolgokat? Nem sokára elmegyünk, és akkor élhetsz boldogan a könyveiddel együtt. – mondta flegmatikusan Niall.
• Az lesz a legjobb. És még az, ha nem hordod ilyen magasan az orrod. Tudod, hogy van a mondás Niall. A legmagasabbról lehet a legnagyobbat esni! – mondtam neki komoran, majd hátat fordítottam és kimentem a konyhába. Ez kész bolondok háza! Uram tényleg nagyon nagy kérés lenne, ha egyszer egy normális családdal meg barátokkal megáldanál? Olyan nagy kérés? Lehet, hogy ki kéne költöznöm Angliából ki Ausztráliába, vagy Párizsba, ne talán Afganisztánba. Na jó az előbbi csak vicc tárgya, de Párizs az jó. Szép a környezet, megtanulom a nyelvet, hipp hopp pár hónap alatt beilleszkedek és kész.
• Min gondolkozol? – hallottam magam mögül Sam hangját. Ahogy megfordultam csak pár centire állt tőlem.
• Semmin. – dadogtam. Lassan a kezével egy hajtincset a fülem mögé tett, majd óvatosan megfogta az arcom, és megcsókolt.
• Elnézést zavarok? – hallottam Harry hangját. Mindig rosszkor tud jönni?
• Nem, Harry. Dehogyis. – mondtam fanyar mosollyal.
• Rendben, csak nasiért jöttem be.
• Gondolom. – forgattam a szemem. Ahogy Samre néztem csak nevetett.
• Úgy veszekedtek mintha lenne köztetek valami. – mondta mosolyogva
• Isten ments! Én meg Harry? Ez röhejes. Sosem volt és sosem lesz. – mondtam idegesen.
• Igen. Soha. – motyogta Harry halkan.
• Kicsit zavarodott. – vontam meg a vállam.
• Remélem nem haragszol. – mondta majd a szememet figyelte mereven
• Nem. Miért? Kellene haragudnom? – kérdeztem mosolyogva
• A csók miatt. Kissé váratlanul ért vettem észre. – mondta nevetve
• Váratlanul de nem haragszom érte. - Válaszoltam mosolyogva.
• A minap mondott nekem valamit Harry. Jobban mondva írt. - majd rám nézett komoran.
• És mit? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
• Valami olyasmit, hogy tetszel neki, csak nem akarja tönkretenni a barátságotok azzal, hogy rád mászik. - felelte Sam elgondolkozva,.
• Á, nem hinném, hogy Harrynek bejövök. - legyintettem.
• Persze. Ha hülye lennék még el is hinném, hogy nincs köztetek meg a szikra. De ez szemmel láthatólag megvan. Figyelj miért olyan nehéz vele elbeszélgetni, hogy mi legyen kettőtökkel? - kérdezte majd felhúzta az egyik szemöldökét.
• Nem is tudom... - válaszoltam majd arrébb mentem tőle, és leültem a konyhapultra.
• Látod akkor csak meg van az a szikra. - mondta nevetve. - Szerintem beszélj vele Hen. Ha akarod ide hívom. - mondta majd elindult. Megfogtam a vállát és visszarántottam.
• Ne hogy megpróbáld Sam!. Majd ma akkor este beszélek vele. - motyogtam.
• De ha nem fogsz akkor beköplek! - kacsintott rám
• Spicli. Annyira utállak! - vágtam rá, majd kiöltöttem a nyelvem és kimentem a konyhából. Leültem a nappaliban a kanapéra, és hirtelen megszólalt Niall.
• Lassan menni kéne skacok. Éhes vagyok. - mondta komolyan. Mindenki elkezdett ezen nevetni, majd Harry lépett be az ajtón. - Én megyek ki tart velem? - kérdezte Niall mosolyogva. Mindenki igennel válaszolt még apa és Sam is. Harry bambán nézett maga elé, majd kezdett kínossá válni az a csend ami az ajtó becsapódása után szállt le ránk.
• Add ide a csomagokat beviszem a konyhába. - válaszoltam idegesen, de elutasította a reakcióm.
• Majd beviszem én! Nem vagyok olyan gyenge. - mondta halvány mosollyal.
• Nem is állítottam. - mondtam neki én is majd előre mentem a konyhában. Lepakoltuk a vett dolgokat és feltöltöttem a hűtőt majd elővettem egy kis mentás fagyit.
• Kérsz? - kínáltam Harryt fagyival.
• Persze. - mondta nevetve. Leültünk a bárpultra és elkezdtünk fagyit enni. Újból az a csend lett köztünk ami eddig is ránk szállt, ha kettesben voltunk.
• Mennem kéne nekem is lassan. - motyogta.
• Kikísérlek. - ajánlottam fel, majd előre mentem a bejárati ajtóhoz. Vártam de még nem akart jönni, éppen hátra fordultam majd pár centire volt már csak tőlem Harry. - Mióta állsz itt? - kérdeztem habogva.
• Nem rég óta. - válaszolta rekedten.

Ahogy a szemébe néztem akaratlanul a pillantásom a szájára esett, amit gondolom célzásnak vett, és lassan a számra tapasztotta a száját.