§ Valóra vált Álom

* Kommentet kérek :)

Most megosztom veletek Shakespeare-től a kedvenc versemnek egyik legszebb (szerintem) részletét.

Valóra vált Álom

„Koldus-szegény királyi gazdagon

Részeg vagyok, és mindig szomjazom„

Bevezető:

Ahogy álltunk szemben egymással, valamit észrevettem Harry szemében, de azt a nézést még sosem láttam másnál. Minden apró részletet megjegyeztem a szeméből mintha utoljára láthatnám, vagy utoljára érinthetném. Lassan megölelt, és akkor éreztem azt az érzést, amelyet már régóta elnyomok magamban. Szerelem. Már tudom, hogy szeretem Harryt.

Hogy mi történ köztem és Harry között? Összejöttünk. Egyrészt hálás leszek Samnek, hogy bátorított, és nem engedte, hogy elblicceljem a dolgot. Másrészt viszont, hálás vagyok annak, hogy egy ilyen rendes srácot tudhatok magam mellett. Komolyabb dolgokon nem gondolkoztam még Harryvel, viszont a jelennek akarok csak élni, és vele akarok tölteni minden egyes percet is ebben az életben. Úgy akarok elmenni, hogy az ő szemét láttam utoljára, és, hogy az ő kezét szorítottam meg remegő kezemmel.

Lírai gondolatok voltak ezek tőlem, de ígérem, nem lesznek ilyenek, most elkapott a gépszíj, és már mindet rózsaszínben látok. Most esküszöm egy rajongó vagy anti fan sem fog szétszedni minket Harryvel. Én szeretem őt, és szerintem Harry is ugyanígy van ezzel. Nem érdekel mások véleménye, már nem fogok hallgatni senkire sem kivéve a szívemre. Igaz csak még egy napja voltam együtt Harryvel, helyesbítek egy éjszakája, de nagyon rendes. Mindenről tudok róla beszélni, ha felhozom a fókákat példának, akkor azokról is mondd valami érdekeset, olyan, mintha mindent tudna. Végül is csak tud valamit, ha már el tudta csábítani a szívem, bár ki ne találná helyesnek Harryt a göndör fürtjeivel? Szerintem mindenki. Éppen a leveleimet olvastam a Twitteren, amikor kaptam egy levelet Harrytől.

Jó reggelt kincsem! Remélem jól aludtál, mert én remekül. Ma megyünk a srácokkal egy új dalt felvenni, ha akarod, eljöhetsz a stúdióba, de előtte feltétlenül el kell mennünk, reggelizni. Szokásos hely, 9 óra! Puszi (K) Szeretlek ♥

Elmosolyodtam közben, majd rá néztem az órára. 7 óra volt, van még időm öltözni. De addig el kéne döntenem, hogy miben megyek. Érdekes, hogy most már számít az, hogy, hogy nézek ki Harry előtt eddig nem is foglalkoztam vele. De ha már tudják, hogy vele vagyok, ne híreszteljenek olyanokat, hogy Harold Styles az 1D tagja egy igénytelen lánnyal jár, mert ez nem igaz. Nem vagyok igénytelen s a stílusom is egyedi, ez szúrja csak másoknak a szemét. Felmentem a szobámba majd elkezdtem variálni a ruhákat. Most magassarkúba menjek? Szerintem kitörném a nyakam. Végül is emellett a ruha szett mellett döntöttem:

Szerintem egyszerű, de erre a reggeli találkozásra tökéletes. Néha elgondolkozom azon, hogy cudar egy ízlésem lehet, de akkor mindig belenézek a tükörbe és kinevetem magamat, azt gondolván, hogy az, emberek egyformák és ők nem értenek a divathoz. Lehet amúgy, hogy bennem van a hiba. De nem fogok megváltozni más kedvéért, mert szerinte nem öltözőm elég kihívóan illetve túl lezseren öltözöm. Ez az én életem. Ha nem tetszik neki a stílusom, akkor törekedjen arra, hogy ne legyen olyan, mint én, vagy inkább nézzen tükörbe és tanuljon egy kis színátmenetet, vagy ne menjen ki az utcára. Szeretem, amikor az ilyen unalmas életű emberek meg mondják nekem, hogy mit csináljak közben pedig szinte semmik, és ráadásul a divat érzékük a 0-val egyenlő. Egy aprócska kitérő, illetve düh kirobbanásom volt, de vége van, szóval térjünk a tárgyra. Igen valamilyen egyszerű sminket kéne kitalálni…

Szerintem maradok, ennél a verziónál úgyis még reggel van, nem nézi a fene se 9 órakor  hogy hány kiló vakolat virít az ember arcán. Rá néztem újból az órámra, majd megdöbbenésemre az már 8-at mutatott. Felöltöztem szuperszonikus sebességgel, mert nem akartam elkésni, és már úton is voltam. Most elég forgalmas volt London (bár, mikor nem az? ) de 9 előtt még odaértem a kis étterembe vagy kávézóféleségbe. Harry ott ült már az egyik asztalnál és éppen felnézett, amikor kihúztam a széket, hogy leüljek.

-          Szia Hen! – mondta mosolyogva. – Nem hallottam, hogy jössz.

-          Igen nagyon elvoltál, mélyülve abban az újságban. – mutattam az asztalon heverő újság halomra.

-          Tudhatod, hogy minden reggel kiolvasom a napilapokat pletykát keresve vagy vicceket, amivel majd szórakoztathatom a srácokat. – mondta vigyorogva.

-          Szemét vagy. És úgy látszik, hogy a banda bohóca is . – mutattam a leöntött nyakkendőjére.

-          Azt a szerepet már elég páran betöltötték, mindig változik, hogy ki a bohóc. – mondta komoran.

-          Ha te mondod főnök. – tártam szét a karom. – Mit eszünk ma?? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

-          Amit akarsz. – mondta huncutul

-          Az addig okés. De mit akarok én? – kérdeztem értetlenül.

-          Amit akarsz. – ismételte meg nevetve

-          Harold! - mondtam, majd az asztal alatt bele rúgtam.

-          Áú. Ez fájt! – mondta nevetve. – Ezt még visszakapod! – suttogta. Hirtelen átcsúszott mellém a bokszban, majd elkezdett csiklandozni.

-          Ne már Ha.. Harry.. – nevettem levegőért kapkodva. – Megadom magam.. – mondtam majd kicsúsztam a kezei közül. – Ha nem tudnád, egy ebédlőben vagyunk! – néztem rá mérgesen.

-          Az - az ebédlő kávézó! – mondta nevetve.

-          Na, várj csak! – mondtam, majd leültem mellé.

-          Nem félsz, hogy újból megcsiklandozlak? – kérdezte nevetve

-          Nem. És te nem félsz egy jó adag borotva habtól, vagy fogkrémtől? – kérdeztem kihívóan. Egy pillantra elgondolkodott majd nevetve megcsókolt. - Nem. – mondta, majd tovább csókolt. Átölelte a derekam, majd egy éles ’Khmm’ rázott vissza minket a való életbe.

-          Mit hozhatok? – kérdezte egy japán srác.

-          Csak egy rántottát, meg egy cappuccino-t. – mondtam nevetve. Rá néztem Harryre ő is mormolt valamit, de csak az arcát figyeltem. Annyira jó érzés mellettem tudhatni őt, majd megfogta a kezem. Rám nézett, és újból megpuszilta a szám. Egy újabb ’Khmm’ rántott vissza minket a kávézóba. Visszajött a japán srác a rendeléssel.

-          Köszönöm. – mondtam mosolyogva. Amikor elment Harryre néztem majd elnevettem magam. – Nem mondok semmit és nem érek hozzád, mert lassan ez a japán srác itt fog mellettünk állni. – mondtam kuncogva…