§ Dobd ki a kukába!

Az összes nyugtatót, és altatót dobd ki a kukába!

Nem tudom mióta ülhettem már a TV előtt, de körülbelül úgy néztem, mint etióp gyerek a csokoládét. Nem tudtam egyszerűen levenni a szememet a képernyőről. Hogy mi volt ennyire érdekes? Éppen egy horror filmet vagy inkább thriller szerűséget néztem Az Ördögűző. Na, ezt a filmet már milliószor megnéztem Adisonnal de a popcorn mindig a levegőbe röpült a végén. Nem tudom miért, de utána valahogy felkapcsolt lámpákkal mertünk csak közlekedni, és eszünkben sem volt az, hogy ki menjünk az udvarra, vagy, hogy lemenjünk a lépcsőn. De még ez csak a kezdet volt. Azután megnéztük a fűrész első négy részét, az még nem is ijesztő, hanem már inkább borzalmas volt. Mondjuk legyünk kemények, megnéztük a Paranormal Activity-t. Na, az után a film után mi sehova sem mozdultunk. Most jön még a vicces. Elment az áram, a telefon megbolondult. Összenéztünk Adisonnal és fejvesztve rohantunk ki a szobánkból egymást lökdösve le a lépcsőn, majd feltépve az ajtót a zuhogó esőben futottunk a nagyihoz. Ő meg persze leszidott minket, hogy 1. Tüdőgyulladást is kaphattunk volna. 2. Nyitva hagytuk az ajtót, így bárki betörhet hozzánk. 3. Miért nézünk ilyen filmeket?

Miután a nagyi visszavitt minket a házba, egy Tom és Jerry-t megnézve elaludtunk. Persze másnap nekünk kellett összetakarítani a koszt a házban, amit mi műveltünk. Éreztem, hogy mellettem megreccsent a kanapén. Mereven gyorsan oldalra kaptam a fejem, és Harry döbbent arcával találtam magam szemben.

-         Megijesztettél. – suttogtam elhaló hangon.

-         Nem kellene annyi horror filmet nézned. Árt és pusztítja az agysejtjeid. – mondta majd átölelt.

-         Köszönöm a jó tanácsot Harry Styles. – mondtam komoran majd a tekintetemet újra a horror filmre szegeztem.

-         Tudod, hogy csak vicceltem. De gyere, menjünk aludni. Holnap meg majd nyafogni fogsz, hogy nem bírsz felkelni. – mondta nyávogós hangon. Vállba bokszoltam, majd elnevettem magam.

-         Esküszöm, Harry neked a humorod nagyon csapnivaló. Egyben sértő, meg egyben vicces. Utállak. – mondtam komoran. Hirtelen megcsókolt, majd mélyen a szemembe nézett

-         Nálam nem jobban. – kacsintott rám, majd felhúzott a kanapéról, kikapcsolta a TV-t és mondva már ’felsétáltatott’ a lépcsőn, hiszen úgy kapaszkodtam bele, mint úszni nem tudó ember a mentőövbe. Ahogy felértünk a szobájába, már az ágy felé tolt, majd enyhén belelökött. Nem is kellett nekem több engem azon nyomban elnyomott az álom. Még azt éreztem, hogy óvatosan betakar, meg, hogy hátulról átölel, de már azt nem értettem, hogy mit motyogott a fülembe. Amit álmodtam egyben volt merész, furcsa, és fantazmagórikus szerű. Vámpír voltam. Most ez tiszta Alkonyat feelinges, de mindegy. Egy tisztáson voltam, és hát ott volt mellettem Harry is, aki szintén vámpír volt. Csak nem a barátom, ha nem az ellenségem.

-         Mit keresel te itt? – szólaltam meg mély sziszegő hangon.

-         Én itt? Amikor Niallel is kavartál meg velem is?. Nem vagy te egy kicsit nagy egoista? – kérdezte nevetve, majd kilátszottak a fehér pengeéles fogai, amin a napfény fénye egy kicsit visszacsillant.

-         Niallt azt szerettem. És téged is! – jelentettem ki zavarodottan.

-         Szeretted. Persze. Tudod, mi van? – kérdezte majd leguggolt. – Niall megcsalt téged milliószor. Csak nem mondta. Arra voltál jó neki, hogy legyen valakije, majd eldobott.. Ahogy én is teszem. Csak én előtte még megöllek. – mondta nevetve. – Szerinted egy ilyen lány mellett, mint te megmaradnák? Jól gondolod, hogy nem. Volt pár barátnőm miközben jártunk Hen. – ismételte meg ugyanazt a mondatát csak átvariálva rám kacsintva Harry.

-         Még te beszélsz? Hogy engem nem lehet eltűrni?  Miközben te vagy 2 órahosszáig a tükör előtt édes. Te vagy a fürdőszobában 1 órahosszáig. Olyan, vagy mint egy pióca! – jelentettem ki majd nekiszaladtam, de ő gyorsabb volt és egy tőrt vágott a mellkasomba.

Hirtelen felültem az ágyban, és már azt hittem a szememet a nap kisüti, amikor végre hasznát vettem a kezeimnek. Árnyékolva körbe néztem a szobában és Harrynek a nyomát sehol sem láttam. Körülöttem minden össze volt gyűrve, izzadtam, majd egy szúró érzést éreztem a mellkasomban. Na, SOHA többet nem nézek horrort. Soha! Ahogy visszadőltem a párnára nyílott az ajtó.

-         Jó reggelt. – mondta, majd egy vizes ronggyal letörölte az izzadság cseppek nagy részét az arcomról.

-         Nem jó. Rosszat álmodtam. - mondtam szemet dörzsölve.

-         Kell neked horrort nézned. – mondta majd megpuszilta a fejem búbját. – És mit álmodtál? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-         Vámpír voltam. – mondtam komolyan, de Harry ettől a kijelentésemtől már a földön kuporodva nevetetett. – Nagyon vicces mondhatom!. Ha, Ha, Ha…

-         Ne haragudj… Te vámpír…- mondta levegő után kapkodva és megint elkezdett nevetni.

Megcsóválva a fejem bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam majd valami normális göncöt felhúzva szalonképesen kiléptem a fürdőszobából. Az ajtóból vetettem még egy gyilkos pillantást Harryre, majd lekocogtam a lépcsőn. A konyhában mindenki csak az asztal körül üldögélt és kávét iszogattak.

-         Reggeli? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-         Kérek! – kiáltotta Niall egyből sebesen.

-         Nem, én kérdeztem hol a reggeli? – kérdeztem megdöbbenve.

-         Jah. Hát, tudod, hogy múltkor is felgyújtottam majdnem a tűzhelyt. – vonta meg a vállát Adison.

-         Anyám. Ilyen háziasszony legyél!. – mormoltam magamban majd összeütöttem egy kis baconos rántottát. – Ez megfelel? – kérdeztem 20 perc múlva a nappaliba benézve. Mintha valami élelemosztogatás következett volna mindenki becsődült a konyhába és elkezdtek enni. Az asztal közepére tettem egy teás kancsót, majd én is leültem közéjük. Úgy ettek, mint akik már vagy 1 éve kaját sem láttak.

30 perc múlva *

-         Mi a mai program? – kérdeztem azután miután befejezték a reggelit.

-         Mi a fiúkkal megyünk a stúdióba. – mondta Lou unalmasan.

-         És te Adison? – néztem rá kérdőn.

-         Megyek Emmával nézni valami estélyi ruhát neki. Szóval én be vagyok most havazva. De megyek is mert már elkések. Akkor este!. – szólt vissza az ajtóból majd egy búcsúcsókot adva Zaynnek kisietett azon.

-         Volt régi Adison üdvözlés új. – mondtam magamban motyogva. A fiúk elkészültek majd egyik sem köszönve kisiettek az ajtón. Ami a kezembe esett, ami egy tányér volt a földhöz vágtam, és amennyire nem vonzom magamhoz a bajt a szilánkok a kezembe fúródtak. Gyorsan csap alá tartottam a kezem, majd szedegettem ki a szilánkokat a mosogatóba. A ruhám is csupa vér volt, már de valahogy nem izgatott. Hirtelen csapódott az ajtó, majd Zayn megdöbbent arcát láttam.

-         Te mi a jó fenét csináltál? – Ordította idegesen a véres csapot látva. – Elment a józan eszed? Minek kellett felvágnod a kezed?? ..- mondta ricsítva.

-         Ezt félre érted. – tettem fel mind a két kezemet. Ahogy ránéztem a sebesre nem lehetett kivenni belőle, hogy éppen 3 cm hosszúságú szilánkokat vettem ki belőle.

-         Hazza!! – ordította Zayn torka szakadtából. Majd elvette a törölgető rongyot és a kezemre szorította. – Hazza!!!

-         Ne a fülembe Zayn! – kiáltottam már én is feszülten.

-         Hogy a fenébe ne, miközben megvágtad magad te bolond! Veszekedtetek? Annak a gyereknek az arcát átrendezem…!

-         Mi az? – kérdezte idegesen, majd ahogy rám tévedt a tekintete aggódóvá vált. – Mi történt? – kérdezte ismét, majd ellökte Zaynt az útból, levette a rongyot a kezemből, majd a csöpögő véremet nézte. Így sosem fog kijönni az a szilánk a kezemből!.

-         Na, idefigyeljetek mind a ketten!: NEM VAGYOK DEPRESSZIÓS. SEM EMO. Nem vágom magam, csak elejtettem egy tányért és annak a szilánkjait próbáltam kiszedni, amikor bejött Zayn!. – toltam el mind a kettőt az utamból. – És ha nem vigyáztok az utolsót nem is fogom tudni kiszedni. Baromira Kösz amúgy Zayn, hogy a szilánkot még jobban a kezembe nyomtad. Tényleg már csak ez a fajta intenzív fájdalom hiányzott a másik mellől.! – mondtam gúnyosan.

-         Ne haragudj én azt hittem.. – mondta volna.

-         Hinni a templomban kell nem itt!. – mondtam fanyar mosollyal.

-         Bocsáss meg, hogy aggódom érted!. – mondta Zayn felindulva majd bevágta maga mögött az ajtót. Hmm.. De még ő van megsértődve. Valahogy nem tudom megérteni az álláspontját.

-         Kemény voltál vele. – mondta Harry halkan.

-         Fogd te is az ő pártját. Remek. – kiabáltam rá, majd felfutottam a lépcsőn és bevágtam magam mögött a szobámnak az ajtaját. Jobban mondva Harry szobájának az ajtaját.

-         Henriett!. – kiáltotta Harry kintről. Olyan ideg kapott el, hogy a fürdőszobában, a gyógyszeres szekrényben a nyugtatóhoz nyúltam. Gyorsan bekaptam egyet majd a szobában leültem az ágy szélére. Hirtelen először émelyegni kezdtem, majd nagyon nyugodt lettem. Kintről messziről dudálást hallottam, de nagyon messziről. Majd csak annyit láttam, hogy betört az ajtó és Harry aggódó arcát láttam meg először. Gyorsan leült mellém.

-         Henriett miért nem nyitottál ajtót? – kérdezte. Nem tudtam rá nézni, és megmozdulni sem nem, hogy beszélni. – Henriett. – rázott meg, de elveszítettem az egyensúlyom, és majdnem leestem az ágyról, amikor Harry megfogott. – Szerelmem mit vettél be? – kérdezte most már idegesen és aggódva. – Zayn!!!!!!!!!!!!. – Kiáltotta remegő hangon. Most miért ideges? Hiszen nyugodt vagyok. – Zayn!

-         Mi van? – kérdezte.

-         Nézd…– mondta Harry, majd óvatosan felültetett. – Mit vett be? – kérdezte Zaynre nézve.

-         Körülbelül 3 nyugtatót. Vagy egy nagyon erőset. Mit tartasz a szekrényedben? – kérdezte Zayn idegesen.

-         Semmi ilyet. – Mondta Harry aggódva. Puszilgatta az arcomat. Vagy 2 xanaxot vettem volna be? Vagy hármat? Én már nem emlékszem.

-         Fenét nem. – mondta Zayn majd Harry ölébe dobta a xanaxot.

-         Tényleg ezt ma adta ide még Adison. Most vette. Mert mondtam, hogy nem tudok aludni és kértem, hogy vegyen már egy xanaxot.

-         Tehát tele volt? – kérdezte Zayn.

-         Igen. Mi az? – kérdezte Harry.

-         Megnézzük mennyit vett be. – mondta Zayn komoran.

-         Egy percre elengedlek Szerelmem. – mondta Harry a fülembe suttogva. Elkezdtek számolgatni én meg csak a falat néztem mereven. Nem éreztem semmit, semmit sem hallottam.

-         Úr Isten. 4 xanaxot vett be! – mordult fel Zayn. – Vigyük az ügyeletre. Vagy hívjuk le hozzá az orvost. Maradj itt Harry!.

-         Nem kell! – mondtam erőtlenül. Nem ismertem a hangomra. Egyben volt rekedt, erőtlen, és semmi élet nem volt a hangomban.

-         De itt maradok melletted. – mondta Harry, majd megszorította a kezem.

-         Nem kell!. – mondtam majd kihúztam a kezem az övéből, de ő újra megfogta az enyém.

-         Jól van, szólok a többieknek, hogy mi van. Lefújva a stúdió. – Mondta Zayn, de az arcán nem látszott, hogy csalódott lenne. Sőt, inkább még mosolygott is.

-         Rendben. – Mondta Harry. Amikor Zayn elhagyta a szobát, felemelt az ágy széléről és normálisan vízszintesen befektetett az ágyba majd betakart.

-         Miért csináltad ezt? – kérdezte kis idő múlva.

-         Elég volt a stresszből. – mondtam rekedten rá nézve.

-         Szerelmem inkább végezz valamilyen küzdősportot, csak ne gyógyszerezd magad! Rendben? – kérdezte aggódva az arcomat simogatva.

-         Rendben. – mondtam erőtlenül majd elnyomott az álom.

Rettentő fejfájással ébredtem, amit a napfény és a meleg csak rosszabbított. Ittam az este? Vagy valami tudatmódosító szerhez nyúltam? Gondoltam vissza volna tegnapra, de egy éles fájdalom nyilallt a fejembe és sötétség. Ahogy felültem az ágyon hirtelen meg kellett kapaszkodnom az éjjeliszekrényben, mert körülbelül előre estem volna. Most kell egy kávé! Felvettem a mamuszom és lassan becsöszögtem a konyhába. Mindenki ott ült csendben. Furcsa volt, mert ilyenkor reggel vagy a fiúk zenéje szokott menni, vagy nevetnek egymás viccein.

-         Mi ez a komorság? – kérdeztem. De megijedtem magamon. Olyan mély fájdalmas és rekedt volt a hangom, mint még soha. Hirtelen mindenki felkapta a fejét majd Harry felugrott a székéről és azonnal átölelt. Örültem ennek az ölelésnek, de nem értettem.

-         Gyászolunk valakit? – kérdeztem még rekedtebben.

-         Hen, 3 napot egy huzamban végigaludtál. Azt hittük kómába estél. – mondta Liam mereven a kávéspoharát nézve.

-         Berúgtam? – kérdeztem a fejemet simogatva, mert iszonyú fejfájás gyötört.

-         Nem. Csak 4 xanaxot vettél be. – mondta Niall keményen.

-         Xanaxot tuti, hogy nem! – mondtam nekik még komorabban. – Ugyanis a xanaxra allergiás vagyok. 4 nálam halálos is lehet. – mondtam vállat vonva. Hirtelen mindenki összenézett, majd ahogy Harryre néztem láttam, hogy az ájulás határán van.

-         Most mi az? Tényleg allergiás vagyok rá. Egyszer kiskoromban felnyomta a vérnyomásom már 2 szem és majdnem leállt a szívem. Akkor 4 -től mi lett volna. – mondtam a szemöldökömet felemelve.

-         Adison az összes nyugtatót, és altatót dobd ki a kukába! – mondta Harry fagyosan..