§ Sohasem haragszom rád Szerelmem

Sohasem haragszom rád Szerelmem

Döbbenve álltam tehetetlenül a ház előtt és csak azt láttam, hogy egyik zsák a másik után kerül fel egy nagy teherautóra.

-          Ezt most muszáj volt? – kérdeztem meglepődve.

-          Igen muszáj. – szögezte le Lou, majd vállon ragadott és behúzott a nyirkos Londoni utcáról a kellemesen melegházba.

-          Csak a xanaxra vagyok allergiás, és nem tudom, miért láttok rémeket! – mondtam idegesen leülve a kanapéra.

-          Mert féltünk fogd már fel Hen!. Én is és főleg Harry. – mondta Lou már kéz tördelve.

-          Figyelj élek, nem haltam meg oké? Leszállhatnánk a témáról? – kérdeztem flegmán.

-          Nem!. – kiáltotta. – Hogy szállhatnák le, amikor benyugtatóztad magad egy az.. Kettőallergiás is voltál rá. Három még túl is adagoltad magad. És nem elég a kezedet is megvágtad. Nagyon jó. Ne legyek ideges! Én se és a többiek se! Mondjad te, aki nem éli azt át, amit mi! – mondta Lou felbőszülve majd kisietett a nappaliból. Most mindenkinek baja van velem?. Nem csinálok semmit és ordibálnak velem. Úgy hiszem, most már nekik kellene a nyugtató nem nekem. Bekapcsoltam a TV-t és valami mesére vittem. Betakaróztam a pléddel, ami oda volt kikészítve és lehajtottam a fejemet, de csak egy percre, hiszen az óra még csak 6-ot mutatott. Nem akartam még felkelni, hiszen az álom most sokkal jobb volt, mint a valóság, de egy szorítást éreztem a vállamon. Kipattant a szemem, majd Harryt pillantottam meg.

-          Hány óra van? – kérdeztem a szememet dörzsölve.

-          Álomszuszék már délután két óra. – mondta mosolyogva majd arcon puszilt.

-          Ennyit aludtam volna? – kérdeztem ismét.

-          Ez a nő!. Igen Szerelmem ennyit aludtál. Nem akartalak felkelteni. – mondta mosolyogva.

-          És Lou? – kérdeztem majd felültem a kanapén. De nem volt jó ötlet, mert egy éles fájdalom nyilallt bele a fejembe.

-          Kicsit még mérges, de tudod, hogy milyen hamar elszáll a haragja. Pár óra és már újra a régi lesz. – mondta Harry vállat vonva.

-          És ha nem? – kérdeztem ismét.

-          Ne aggódj már ennyit. A régi lesz Szívem. Én vagy te ismered már jobban? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-          Te. – mondtam halkan.

-          Na, látod. – mondta mosolyogva majd szájon csókolt. – Egyél valamit. – mondta, majd felhúzott a kanapéról. Bekapcsolta a konyhában a rádiót majd felcsendült az egyik kedvenc énekesemnek az egyik nagyon kedvelt száma Olly Murs-t feat. Flo Rida Troublemaker. Elkezdtem énekelni, majd Harry döbbenten figyelt. Majd elkezdtem hozzá mozogni is már. Nem tudom, de ez a zene megőrít. Szeretem a bandának a számait is de Ollyt már nagyon régóta.

-          Lecseréltél minket? – kérdezte Harry játszva a sértődöttet. Megráztam a fejem majd maximumra tekertem a hangerőt.

-          Mi ez az abszurd zene? – kérdezte A.D már szinte sikítva.

-          El ne kapcsold! – szóltam rá keményen.

-          Pedig elfogom. Minek kell ilyen hülyeségeket hallgatnod? – kérdezte sértődötten.

-          Jah, mert ebben a házban csak 1D mehet? Kívülről fújom, már minden dalukat már szinte azt dúdolom. Néha nem érted, hogy kell egy kis más? Nem csak őket lehet hallgatni. Attól még, hogy a barátom benne van, a bandában vannak más emberek is, akiknek fantasztikus a hangja. Nem értem minek kell nagydobra verni az egészet! Szeretem Olly Murst, ahogyan az 1D-t is. De tudod ezekbe a hétköznapokba szinte felüdülés egy ilyen zenét hallgatni. – mondtam felháborodottan. Azt hiszem, most nekem van igazam!

-          Jól van, szedd már le a fejem!. – kiáltotta A.D majd kisietett a konyhából és bevágta a bejárati ajtót, ami nyitva maradt.

-          Barlangban laksz? – kiáltottam utána, de ő csak beintett. Becsuktam szépen az ajtót, majd visszasiettem a konyhába.

-          Kösz Hen! – mondta idegesen Zayn.

-          Jól van legyetek már rám mérgesek, légyszi. Bocs, hogy élek többet nem fordul elő!. – mondtam flegmán. Kisiettem a konyhából majd felhúztam a cipőm és a kabátomat.

-          Hova mész? – kérdezte Harry.

-          Világgá. Na, Szia.! – mondtam idegesen, rá sem pillantva.

Becsuktam az ajtót, majd kisiettem a hideg esős Londoni utcára. Amint végig pillantottam az úton rajongók hadát pillantottam meg. ATYÁM! Mondtam magamban. Szeretem a rajongókat csak nem szakadó esőben, meg idegesen.

-          Hen!. Adnál egy autógrammot? – kérdezte egy szőke kékszemű kislány.

-          Persze. – mondtam mosolyogva. Aláírtam, majd odaadtam neki Harry egyik karkötőjét. – Ez Harry karkötője. – mondtam mosolyogva. A kislánynak kikerekedtek a szemei, majd elkezdett sírni.

-          Köszönöm. – mondta majd szorosan átölelt.

-          Ez természetes. Viszont most sietnem kell. Szép napot!. – mondtam a rajongóknak majd hátat fordítottam, feltettem a kapucnim, és elsiettem. Fogtam az út szélén egy taxit, majd a legközelebbi kávézóhoz fuvaroztattam magam. Diszkréten besétáltam a kávézóba, majd leültem az egyik bokszba.

-          Fred!- intettem neki.

-          Igen? Mit parancsolsz Henriett? – kérdezte az idős ősz hajú Fred.

-          Egy szíverősítőt. – mondtam rekedten. Kimeresztette a szemét, majd szem forgatva megrázta a fejét. Elment egy percre, majd visszajött 2 kis pohárral.

-          Igyunk együtt! – mondta fanyar mosollyal Fred.

-          Igazi barát vagy! – mondtam mosolyogva. Koccintottunk majd lehúztuk és az asztalra csaptuk a feles poharakat.

-          Amúgy mizujs? Anyád hogy van? – kérdezte Fred komolyan, de már a nyelve akadozott.

-          Nem hallok felőle. – mondtam én is nehézkésen. Egy pohárral ittam csak, de már éreztem. – Te Fred.. Hány %- os volt ez a pálinka? – kérdeztem komolyan.

-          Úgy 75 lehet. Házi. Az egyik vevőm hozta. – mondta. – Még egy kör? – kérdezte Fred. Bólintottam majd 20 perc múlva csak némán néztük egymást. Már szédültem kissé imbolyogtam.

-          Fred. Még egy sört légyszives barátom. – mondtam rekedten.

-          A hölgynek rendel!. – mondta azzal a rekedtes nevetésével. Kihozott két sört, kifizettem az övét is, majd ránéztem az órára, és megláttam, hogy 9-et mutat.

-          Már ennyi az idő?- kérdeztem, de inkább magamtól.

-          Igen én is lassan zárok. Ha megittad hívok neked egy taxit. – mondta Fred kómás arccal.

-          Nem kell. Gyalogolok úgy is ki kell szállnia az alkoholnak. – mondtam. Megittam gyorsan a sörömet, elköszöntem Fredtől hagytam egy kis borravalót a pulton majd kimentem a hideg London utcáira. Felhúztam a kapucnimat, majd ahogy a sötét utcán sétáltam rengeted rendőrautót pillantottam meg. Próbáltam egyenesen menni, de valahogy nem sikerült. Remek! Mondtam magamban. Megláttam, hogy még nyitva van egy esti kocsma és bementem.

-          Meddig vannak nyitva?-kérdeztem a nőtől, aki a bárpultnál állt.

-          Még 1-ig. – mondta mosolyogva. – Mit hozhatok? – kérdezte.

-          Valami jó erőset. – motyogtam.

Amikor ránéztem a pohárra valami fekete lötty volt bennem. Lehúztam majd éreztem, hogy nagyon erős.

-          Mi ez? – kérdeztem egy csuklás közepette.

-          A legerősebb whisky a világon. – mondta kacsintva. – Szerelmi bánat? – kérdezte komolyan, majd még egy whiskyt rakott elém. Kedvesen rámosolyogtam.

Hajnali 1 óra **

-          Záróra van hölgyem! – mondta kedvesen.

-          Rendben. Mindent köszönök. – mondtam legyintve, majd majdnem kiestem az ajtón.

-          Vigyázzon! – hallottam ijedt hangját.

Kiléptem London esős utcáira majd elindultam Harryék háza felé. Meg akarok halni! Nem is keresnek! Nem is vagyok fontos nekik! Mondtam könnyes arccal. Amikor végre megérkeztem az utcájuk sarkához rengeteg rendőrautót pillantottam meg. A jelenetben éppen Harry behúzott az egyik rendőrnek. Elkezdtem sietni, de hirtelen felbuktam és arccal előre elestem. Elkezdtem zokogni. Ahogy kinyitottam a szemem egy fehérfelsős alakot pillantottam meg felém futni. Hirtelen felkarolt.

-          Henriett!. – mondta aggódva. – Szerelmem. – mondta még aggódva.

-          Mi történt vele? – kérdezte Lou.

-          Beverte a fejét elesett.

-          Ittas! – mondta Adison flegmán.

-          Fejezd be A.D. – mondta Harry feszülten. – Tűnj innen.! Vidd innen Zayn, vagy nekikezdek! – mondta Harry nagyon idegesen.

-          Rendben Harry. Gyere Adison sétáljunk. – mondta Zayn.

-          Jól van. Dögöljön is meg! Önsajnáltatás. – mondta Adison lenézően.

-          Dögölj meg! – suttogtam magamnak. Éreztem, hogy Harry erősen fogott.

-          Nyugodj meg Szerelmem. Ne is foglalkozz vele. – mondta Harry a fülembe suttogva. – Hallasz? – majd egy picit megrázva. Bólintottam erőtlenül, majd a kezét fogtam.

-          Si.. Amore Mio.. – suttogtam.

-          Mit mondtál Szerelmem? – kérdezte Harry meglepődve.

-          Por qué no estás aquí? – kérdeztem suttogva.

-          Szívem miért beszélsz spanyolul? – kérdezte Harry meglepődve. Felemelt, majd elindult velem.

-          Szerintem beverte a fejét. – mondta Lou elgondolkozva. Ezt a gondolatfonalát Harry egy gyilkos pillantással jutalmazta. – De most miért.?! Előre esett. – mondta Lou vállat vonva.

-          Tudom. Igazad lehet. – Harry bevitt a házba majd lefektetett a kanapéra a nappaliban.

-          Megtalálták? – kérdezte az egyik rendőr Harrytől.

-          Igen. De egy orvos lenne most szükségünk. – mondta Harry idegesen.

-          Azonnal intézkedünk. – mondta a rendőrfőkapitány, majd eltűnt. Én elaludtam. Az alkohol elnyomott.

3 órahosszával később**

Felkelett kelnem kellett egy cigi, sugallta bennem valami. Felültem az ágyban majd lassan lekúsztam róla. Ahogy kiléptem az ajtón hallottam lentről hangokat. Zayn és Harry volt az. Akkor most Zayn szobája szabad! Mosolyogva elindultam a szobája felé, majd hirtelen megláttam, hogy Adison éppen most lépett ki rajta. Gyorsan behúzódtam egy sötét sarokba, majd kifújva a levegőt észrevettem, hogy nem látott meg. Beosontam a szobájukba majd kivettem 3 szál cigit és a hátsó ajtón át kimentem a kertbe. A kertben kiültem a hintaszékre majd elkezdtem cigarettázni. Ahogy az estére visszagondoltam egy iszonyú migrén fogott el.

-          A fenébe. – jajdultam fel, majd a cigaretta is kiesett a kezemből. Soha többet nem iszok..

-          Te mit csinálsz itt? – kérdezte Harry komoran.

-          Cigiztem. – néztem rá megdöbbenve.

-          Nem szabad felkelned. – mondta Harry kiabálva.

-          Jól van már! Ordibálj mással! – mondtam idegesen.

-          Én nem ordibálok.. Ne haragudj. – mondta Harry majd szomorúan leült mellém és elkezdte a medencét vizsgálni.

-          Ne haragudj nem akartalak megbántani. Köszönök mindent. – mondtam rekedten majd átöleltem erősen. Harry is átölelt, majd megpuszilta a fejem búbját.

-          Sohasem haragszom rád Szerelmem.. – mondta érzelmesen..