2013. július 14., vasárnap

§ Visszatérés!


# Üdv mindenkinek. 

Nagyon sajnálom, hogy ennyire nem törődtem az oldallal, de hogy is mondjam sem ihletem nem volt, sem erőm, sem kedvem. De most visszatértem, habár egy jó nagy bajjal...Írtam egy másik novellát, és szeretném ha szavaznátok..(: Kommentben szavazzatok ha lehet. Kérlek Szépen titeket tényleg szavazzatok mert nagyon fontos lenne. A 10.000 és ennél egy kicsivel több látogatottságott meg nagyon SZÉPEN KÖSZÖNÖM. Tudjátok...Ti vagytok a Legjobbak! :D ♥

Verziók : 

1; Maradjon az 1D-s sztori.
2; Vagy most írtam egy újjat. Ezt be is linkelem :



1.              Rész

„ Kezdetben terem meg a bizalom és a szelídség.
Végül megmarad a vágy, és a kötődés.’’

Az ember rengeteg dolgot mondd az élete során, viszont ezeknek a felét sem gondolja komolyan. Gondoljunk például egy veszekedésre, és ebben a szituációban bizony mindenkinek eldurran az agya, bár valaki hidegvérű. Én nem ebbe az érzelmi alfajba tartozom. Rettentő hamar dühbe tudok jönni, és olyankor, ami kitörik belőlem, nem elég kulturális mondatok. Időnk van kezelni az e fajta problémákat, mondjuk úgy hiányosságokat, csak itt nem is ezen a dolgon van a hangsúly, hanem rajtunk. MI nem akarunk változni! Ez történt velem is 1 évvel ezelőtt. Még akkor nagyon boldog voltam a párommal Julioval. Julio nagyon rendes, erős, markáns arcélű, kedves jószívű ember volt. Amikor megismertem a kisugárzása és a foglalkozása vett le a lábamról, orvos volt. Én is orvosnak tanultam még fiatal koromban, de a szüleim ezt a fajtaképzést nem tudták már finanszírozni így le kellett mondanom az álmomról. Nehezen túlléptem ezen a fájó ponton, majd elkezdtem egyéb szakmákat kitanulni, így egy kis boltot építettem a saját félre rakott pénzemből. Először valami disco, illetve bárféleségre gondoltam, de aztán könyvesbolt lett belőle. Takaros, régi módi, ahogy én szeretem. Julio nem értett egyet ezzel, hogy könyvesboltot építettem, mert szerinte, majd már az első héten csődbe megyek. Abban igaza volt, hogy nem voltam híres könyvesbolt, de nem is akartam az lenni. Ha tehetsz egy dolgot a vágyaidért, akkor azt bátran tedd meg! Én megtettem. Lett egy könyvesboltom és még mindig ott vagyok. Az első pár hónapban amikor Julioval voltam igen erőssé vált a kapcsolatunk majd pár hét múlva észrevettem, hogy valami nem stimmel velem. Reggeli rosszullétek, szédülés, olyan ételeket ettem, amit máskor soha meg nem ennék. Sokkal többet ettem. Bementem a patikába és vettem egy tesztet. Otthon egyből meg is csináltam, majd elhűlve meredtem a tesztre, mert azt mutatta ki terhes vagyok. Először az ütő állt meg bennem, mert Julio nem akart gyereket. Másodszor meg az anyósom jutott az eszembe, aki azt mondta, hogyha Julioval hamarabb lefekszem, mint, hogy összeházasodunk, akkor kibeszél a fiának engem, és mindenféle úton-módon meg fogja keseríteni az életem. Eldobtam a sarokba a tesztet majd könnyes arccal kiszaladtam a fürdőszobából. Alig értem el a szekrényt, máris már egy tollat fogtam meg egy papírt. Csak ennyit írtam rá:

’ Julio el kell valamit mondanom azért írva, mert élőben nem tudok már a szemedbe nézni többet. Megcsaltalak. Nagyon Sajnálom. Ég veled. ’

Amikor az utolsó betűt is leírtam a cetlire már ömlöttek a könnyeim. Éppen ma volt 11 hónapja, hogy együtt voltunk és én terhes lettem. Nem tudok senkihez sem fordulni, hiszen anya már nem él, apát életemben nem láttam, rokonaim meg távoli országokban élnek. Juliohoz, pedig nem fogok fordulni, hiszen amikor múltkor is megemlítettem neki a gyerekvállalást megütött. Nem akar gyereket és én nem fogom elmondani neki, hogy tőle van egy gyerekem, hiszen nem akarom magamhoz láncolni. Ez lenne a kifogása: - Biztos magadhoz akarsz láncolni! – már hallom is mély bariton agresszív hangját. Elkezdtem csomagolni, majd bőröndökkel felszerelkezve elindultam. Hogy hova? Még én sem tudtam akkor… 


><>#Szavazzatok ---> Kommentben !! ><>#

1 megjegyzés: