§ Meg kell hoznom életem legnehezebb döntését!

Itt a rész. Azon gondolkodtam a mi nap, hogy lehet, hogy kezdek egy új történetet, csak semmi ihletem nincsen. Ha van valami ötletetek, akkor azt írjátok meg : )

Ui.: Jó olvasást : ) Sziasztok : )

’’ Meg kell hoznom életem legnehezebb döntését! ’’

3 hónap telt el azóta, hogy elköltöztem Londonból. Nagyon nehéz volt arra elszánnom magam, hogy én igenis beszéljek anyával, és utánuk jöjjek Olaszországba. Egyben megérte, mert gyönyörű helyen lakom, és legalább van időm feledni. Meg lassan úgy is befogok egy iskolába íratkozni, ahol orvosnak tanulok, nem fogok tehetetlenül összetett kézzel Niall után koslatni. Éppen az iratokat néztem, mert most jött meg egy levél, hogy felvettek e az iskolába. Anya most sem törődött velem, olyan volt, mint régen, de nem veszekedtem vele, mert nem lett volna ennek semmi értelme. Nemsokára úgyis önálló életem lesz, családom, gyerekem, s ami a legfontosabb, hogy Niall nélkül kel mindenen átmennem. Próbálgattam azt mondogatni magamban, hogy Niall hagyott el, ő nem törődött velem, de nem, nem akarom Niall emlékét bemocskolni, és bármennyi idő is eltelhet, én szeretni fogom mindig.

-         Megjött a levél? – kérdezte Miguel. Miguel mostanában lett a legjobb barátom, és mindig nevettem a furcsa olaszos akcentusán.

-         Igen. Felvettek. – mondtam, majd rá mosolyogtam. Majd lefagyott a mosoly az arcomról, mert csak akkor tudatosult bennem, hogy mibe vágtam a fejszét. Ha felvesznek, de már felvettek, akkor itt kell maradnom, kikell járnom az orvosit. Helyhez vagyok kötve. Sóhajtottam egyett, majd Miguel felszisszent.

-         Már megint amiatt a fiú miatt búslakodsz? – kérdezte, majd szúrós szemmel a képét nézte, ami ki volt ragasztva a szekrényemre.

-         Nem miatta búslakodom. – mondtam ridegen. – Csak hiányzik London. – mondtam.

-         Ne haragudj. – mondta, majd rám nézett az éjfekete szemével. Ha nem lennék Niallbe annyira szerelmes, talán lehet, hogy kikezdenék Miguellel, de nem akarok, és nem is tudnák vele úgy együtt lenni. Az én szememben csak egy nagyon jó barát, semmi több. – Csak már nem az, vagy akit megismertem. – mondta, majd mellém ült.

-         De az vagyok, csak néha azért még is eszembe jut. Meg Adison is. – mondtam, majd felálltam az ágyamról, és beletettem a borítékba a levelet. Hirtelen Miguel kezét éreztem a vállamon, majd a fülemnél éreztem a leheletét. – Miért nem felejted el, és foglalkozol velem? – kérdezte, majd lassan maga felé fordított.

-         Mert én erre még nem állok készen, és nem tudom, hogy valaha még egyszer kész leszek e egy kapcsolatra. – mondtam könnyedén, majd levettem a kezét a vállamról, és a két kezem közé fogtam a kezét.

-         Nagyra értékelem, hogy vársz rám, de arra kérlek, hogy ne haragudj meg, hogyha úgy fogok dönteni, ami majd neked fájni fog. – mondtam majd a szemébe néztem. Láttam rajta, hogy csalódott, de rám mosolygott.

-         Én megértem. Ugyan ezt éreztem, amikor Donatellát elveszítettem. Akkor azt hittem, hogy vége mindennek, de anya révén rájöttem, hogy ő is azt akarja ott fent, hogy tovább éljek, és tudom, hogy most már büszke rám. – mondta, majd szomorúan lefele nézett.

-         Hány éves volt? – kérdeztem halkan.

-         17 a baleset után töltötte volna be a 18at. A szobájában az óta senki sem járt. De ne rólam beszéljünk, ha nem rólad.. Vagyis majd holnap, vagy délután, mert vissza kell mennem, dolgozni. Majd még beszélünk Henriett. – mondta, majd megpuszilta a homlokom, és kiment a szobámból. Ott ültem az ágyon, majd ahogy szétterültem az ágyon, valami nyomta a hátamat. Felültem, és ahogy arrébb toltam a lepedőt, megpillantottam az albumot. Kinyitottam, majd neki dőltem a falnak, és elnevettem magam az első kép láttán.

Ezeket a képeket látva, jót kuncogtam, hogy milyen őrültek is voltak a srácok. Liam azt az idióta panda sapkát húzta a fejére, pedig mondtam neki, hogy ne tegye fel, de feltette, persze az emberek kitágult szemekkel meredtek ránk. Egyszer mentem velük, repülőgéppel, de az is kár volt. Összevissza nyüzsögtek a gépen, aztán meg azzal szekáltak, hogy én félek a repüléstől. Nem tévedtek nagyot, de egy tériszonyom van, kettő még úszni sem tudok, szóval vagy lezuhanok egy géppel, vagy megfulladok egy tengerben ez a két lehetőség van. Általában mindig az következik be, amitől a legjobban félünk. Ahogy néztem Niall arcát, hiányt és magányosságot éreztem, mintha egyedül lennék a világon. Becsuktam az albumot, majd letettem az íróasztalomra. Gondolom, a fiúk élik sztáros életüket így lecsaptam a laptopom tetejét, mert nem akartam róluk idióta sztorikat olvasni, amiket a hülye újságírók pletykálnak össze. Majd hallottam, hogy Elina felkiáltott.

-         Henriett gyere már egy percre leveled érkezett!. – kiáltotta, majd szép lassan lesétáltam a lépcsőn. Elina ugyan úgy nézett ki mint mindig, határozott kontyba fogta most is éjfekete haját, térdig érő virágos ruhát viselt, egy ó divatú cipővel. Itt más volt a divat, mint Londonban, de kezdtem megszokni. Ahogy lementem, megcsapta az orrom a már jól ismert, rózsa illat, ami belengte az egész házat.

-         Ki küldte? – néztem rá kíváncsian.

-         Valamilyen Adison.. – mondta elgondolkozva, de átnyújtotta a levelet és már ment is vissza a konyhába. A modorán változtathatna, már nem is csodálkozom, hogy eddig senkit se talált magának. Majd megráztam a fejem, és kivittem a levelet a kertbe. Ahogy leültem az egyik padra, azonnal feltéptem a levelet, amiben egy újabb kép volt a fiúkról. Alig hittem a szememnek, rengeteget változtak.

Liam levágatta a haját? És Zaynek melír csík a hajában? És Harry? Lejjebb nyíratta az is a haját? És ekkor döbbentem rá, hogy mennyi ideje nem láttam már a srácokat, nem is tudok róluk szinte semmit. Majd elkezdtem olvasni a levelet, amin megéreztem Adison parfümjét.

„ Szia Hen. Remek ez a turné, csak innen már te hiányzol. A directionerek elképesztőek. Tudod, mi mindent megtesznek azért, hogy legalább fényképezkedhessenek a fiúkkal? Az sem érdekli őket, hogyha a biztonsági őrök viszik el a fiúk nyakából. Szépnek nem mondhatnám Amerikát, de jó volt kijönni. Tényleg már csak te hiányzol, de mi újság van Londonban? A fiúk nem tudom, meddig lesznek még itt, de körülbelül még 3 hónapig. Nagyon hiányzol. Niallről meg nem is mondok semmit, alig jár el a fiúkkal és velem szórakozni. Hiányzik az életéből az a rész, amit veled töltött el. Na, de nem is fecsegek tovább, meg mennem kell, éppen most megyünk el a fiúkkal sétálni. Boldog Mikulást! A fiúk tisztára be vannak zsongva, mindenki mindenkinek adott már virgácsot, Louis meg reggel úgy keltett minket, hogy elkezdett kolompolni, de nem tudom, honnan szerzett kolompot, aztán bement mindenkihez, persze mikulás jelmezbe. Felvert az ágyból, és még egy normális reggelit sem tudott elkészíteni, szóval nagyon fáradt vagyok, alig várom már, hogy aludjak, pedig még este egy vacsora is lesz. De, mindegy. Elmondok valamit, amit nekem Niall mondott, és amit a fiúk is megerősítenek. Múltkor hallottam Niall szobájából valami furcsa hangot és bementem hozzá. Kérdeztem tőle, hogy mi a baj? Elkezdi, hogy semmi, csak valami belement a szemébe. Én mondtam neki, hogy nem hiszem el, és a végén elárulta, hogy még mindig szeret. Nem értem még mindig, hogy miért csinálod ezt vele! Tudod, ez számomra már csak egy örök titok marad.  De mennem kell, mert a fiúk már hiányolnak. Írj vissza. Majd találkozunk: )

Puszil

Adison xxx „

Visszacsúsztattam a levelet a borítékba, majd visszabattyogtam a házba, ahol beleütköztem Miguelbe.

-         Hát te? – néztem rá kérdőn.

-         Apa átvette a műszakom. – mondta mosolyogva.- Ezt Adison küldte? – mutatott a borítékra.

-         Igen, de most mennem kell Migu. Szia, majd beszélünk később. – mondtam, majd felsiettem az emeletre. Nem akartam Miguelnek a hülye kiosztását hallgatni, így inkább magamra zártam az ajtót. Most azt akarom, hogy senki se zavarjon, hiszen most kell meghoznom életem legnehezebb döntését…

§ Elmegyek örökre !

Meghoztam az új részt, lehet, hogy egy kicsit száraz lett, de jó olvasást hozzá : ) Sziasztok : )

Ui.: Ti mit gondoltok Harry és Taylor Swift kapcsolatáról?  Na, és nem is beszélve Liam és Dani kapcsolatáról? Én már nem tudom, mit higgyek? Valaki világosítson már fel!

„Elmegyek örökre!”

Pár percig még álltam az ölelésüket, de utána elhúzódtam tőlük. Nem akarom újra azt végig zongorázni, amit nem olyan régen eljátszottam, szeretem a fiúkat, de nem akarom, hogy még egyszer összejöjjek Niallel, főleg meg, most nem amikor sebezhető vagyok. Leporoltam magam, mert tiszta por lett a nadrágom, és felnéztem, majd Niall megfogta a kezem. Összeszorult a szívem, és eszembe jutott, amikor kézen fogva sétáltunk, nem érdekelt, hogy milyen őrültnek tartanak minket, amikor egy szál felsőben az esőben sétáltunk mínusz akárhány fokban. Kicsúsztattam a kezem Niall kezéből, és kerültem a pillantását.

-         Én azt hittem, hogy.. – fordított felé Niall.

-         Semmi és senki nem fog változtatni a döntésemen, Niall. Szeretlek, de még egyszer nem fogom sem magamat sem téged tönkre tenni. – mondtam, majd elindultam a kijárat felé. Hirtelen mindenki eltünt, az őrült szemekkel meredt emberek már nem voltak sehol, csak a szél süvített és fújta arrébb a lehullott leveleket. Csendben kisétáltam, majd hívtam egy taxit, mert semmi erőm sem volt hazasétálni. Nem jött utánam senki, így egy kicsit megnyugodtam. Amikor elhaladtunk a park mellett kézen fogva láttam boldog párokat, visszaemlékeztem, hogy én is ugyanezt az érzést éreztem Niall mellett. Fogok még valaha szeretni így egy embert? A hideg ablaküveghez nyomtam a homlokom, és a bennem tomboló tűzt próbáltam lehűteni. Ugyan ezt a tűzt éreztem amikor Niall elsőnek megcsókolt, vagy amikor először megfogta a kezem, mint egy kis tini szerelmes olyan voltam, olyan szerelmes és olyan vak is. Hogy nem tudtam azokra a jelekre figyelni, amit a sors küldött? Csak a saját boldogságomra figyeltem és eltaszítottam mindent és mindenkit magam mellől. Nem figyeltem, hogy ez a kapcsolat sohasem működhet túl sok volt az akadály. Lecsuktam egy percre a szemem, és próbáltam kiverni a fejemből Niallt, de nem ment. Egyre csak azon járt az eszem, hogy milyen lenne, ha most Niall ülne mellettem, fogná a kezem. Pedig vele képzeltem el az életem, mondhatni ő volt nekem a Nagy Ő. És minden egy szélfújásra összedőlt. Múltkor azon nevettem vele, hogy elkezdtünk gyerek neveket kitalálni, s abszurdnál - abszurdabb neveket sikerült kitalálnunk. Túl korai gondolkodás volt, fiatal ő is fiatal vagyok én is. Megállt a kocsi s kiszálltam belőle, majd éppen Gwent láttam meg az ajtóban csomagokkal felszerelkezve.

-         Had segítsek. – vállalkoztam majd elvettem tőle a szatyrokat és becipeltem a konyhába.

-         Köszönöm kedvesem. Hol voltál? Sárbirkózáson vettél részt? – nézett rám majd felhúzta az egyik szemöldökét, amitől nagyon viccesen nézett ki.

-         Nem, apánál voltam. – mondtam mosolyogva. – Egyébként szerinted jó ötlet, hogy Niallnek egy felsőt vettem Karácsonyra? – néztem rá, majd megállt a kezem a levegőben, mert eszembe jutott, hogy máig foglaltattam le a felsőt. Rá néztem az órára majd elfehéredtem, mert 20 perc múlva 5 mutatott az óra. Ez a bolt meg 5 kor vagy hamarabb zár.

-         Jézusom. – csaptam a homlokomra. Kiszaladtam, majd amikor az ajtó kilincsre tettem a kezem Gwen visszahúzott. – Van valami baj? – kérdeztem türelmetlenül.

-         Nem, de nem kéne ennyire sietned, mert már nincs ott a felső. – mondta majd sokat sejtően a konyha felé nézett. Azonnal visszaszaladtam a konyhába, majd kinyitottam az egyik dobozt. Ahogy leszedtem a tetejét, ott lapult a felső.

-         De, hogy? – kérdeztem döbbenten.

-         Én mindent tudok kedveském. – mondta, majd elmosolyodott. Oké, ez kezdett nagyon bizarr lenni, de én is elmosolyodtam. Visszatettem a dobozba egy cetlivel ellátva.

„ Boldog Karácsonyt Niall. Remélem, tetszik neked. Szeretettel Henriett ”

-         Hagyd, majd én feladom, úgyis megyek fel kedvesem. – mondta Gwen, majd kikapta a kezemből a csomagot és már kint is volt az ajtón.

-         Köszönöm. – mondtam már inkább magamnak, majd leültem az egyik székre. Ásítottam egyett, majd elhatároztam, hogy ledűlők egy kicsit aludni. Ahogy letettem a fejem a párnára, azon nyomban elnyomott az álom. Niallel álmodtam, sohasem akartam ebből az álomból felébredni, de csengettek. Gondoltam Gwen néni jött meg, és az én álmos fejemmel biztos bezártam az ajtót. Lebotorkáltam az ajtóig, majd akkor vettem csak észre, hogy már besötétedett. Kinyitottam az ajtót, majd a hideg szél, és egy arc azonnal észhez térített.

-         Niall mit keresel itt? – kérdeztem, majd megdörzsöltem a szemem.

-         Sokat gondolkodtam, és sajnálom. Töröm a fejem, de nem tudok rá jönni arra, hogy mi vezetett erre a megoldásra. – mondta, majd rám nézett.

-         Elmondom. De nincs túl korán még? – ásítottam.

-         Korán? 21:30 van Hen. – mondta majd az álmos fejem láttán elnevette magát. – Remélem nem keltettelek fel. – mondta majd becsusszant mellettem.

-         De felkeltettél, de nem baj. – mondtam, majd ahogy a meleg konyhába értem, újra elnyomott az álmosság. Készítettem két teát, majd bevittem a nappaliba, ahol már Niall várt.

-         Paul éppen ma mondta, hogy több hónapos turnéra megyünk. – mondta majd letette a dohányzó asztalra a bögrét.

-         Igen? – kérdeztem az egyik szemöldökömmel felhúzva. – Az király. – mondtam unalmasan.

-         Gondoltam, hogy szólok, és arra gondoltam, hogy nem e kísérnél el ? . – kérdezte. Letettem a teám, mert azt hittem, hogy elejtem. Most Niall Horan arra kért engem, hogy menjek el vele turnézni? Furcsa.

-         Nem. – vágtam rá azonnal. – A csillogást azt meghagyom nektek. – Elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ötlet e így beszélni Niallel.

-         Adison is jön. Aztán megnézhetnénk együtt a várost, tudod én meg a srácok és te. Persze ha Paul enged. – mondta, majd megcsóválta a fejét.

-         Felőlem nyugodtan mehet Adison. És nem kell Paultól engedélyt kérned, hogy velem megnézhesd a várost, mintha amúgy rohadtul érdekelne Amerika, persze a srácokkal együtt biztos jó lenne, de nem, nem kell, hogy emiatt fáradj. És nem akarom, hogy rám pazarold azt az időt, amit dedikálással tölthetnél. – mondtam, majd ridegen rá néztem.

-         Most mi a baj? – kérdezte kimérten.

-         Nekem? Ugyan semmi. De menjél is, mert még a végén rám küldik a rendőrséget, és az F.B.I-t . Azt ugye nem akarjuk ? – kérdeztem nevetve.

-         Henriett kivel vitatkodsz? – kérdezte Gwen, majd bebotorkált a nappaliba, egy baseball ütővel a kezében. Ezen elnevettem magam, de amikor Niallre néztem döbbenten nézett Gwenre, majd rám.

-         Ti ismeritek egymást? – kérdezte Niall csodálkozva.

-         Igen. Gwen volt a bérlőm és most is itt lakik nálam. Miért? Te talán ismered? – kérdeztem mosolyogva. De ahogy Gwenre néztem, és aztán vissza Niallre valami hasonlóságot véltem felfedezni az arcukon. A szemük, az arcélük, mintha Niall állna ellőttem, csak nőben. Oké ez nagyon viccesen hangzik, de akkor is ez az egész megrémített. Felpattantam a kanapéról, majd bevillant minden. George, az, hogy tudta a telefonszámát, a lakásszámát, homlokon csaptam magam, majd mélységesen csalódtam Niallben és Gwenben.

-         Ugye Niall az unokád? – kérdeztem keserűen.

-         Nem, hogy gondolkodhatsz ilyen butaságokon kedvesem… - mondta hadarva Gwen.

-         Álljunk csak meg! – emeltem fel a hangom. – Akkor honnan tudtad könyökből Niall számát, lakáscímét, azt, hogy éppen abban a boltban vásároltam. – Ez a nő engem totálisan félre vezetett. Fogadjunk, hogy most is ő hívta ide. – Most is te hívtad ide, ugye Gwen? Ne is tagad!.

-         Mi ez Gwenny? – kérdezte Niall.

-         Á, Gwenny? Tényleg elmondanád Gwenny? Én totálisan befogadtalak megbíztam benned, mondtam, hogy túl nehéz még nekem ez az egész Niallel, de te nem törődtél vele. És te meg Niall, tudod mit?  Hagyj engem békén! Érted? Hagyj békén Niall Horan. Eljöttél ide, úgy, hogy Gwen hívott, mit sem törődtél vele, hogy mit érzek. Fogadjunk te is csak arra mentél. ! Hogy egy újabb trófea legyek a vitrinedben, ugyan olyan, vagy mint a többi pop sztár!. – mondtam, és éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon.

-         Nem Henriett ezt félre érted. – mondta mentegetőzve Niall.

-         Nem, nem értem félre! Itt egyedül te érted félre a helyzetet! És most tűnj el. Soha többé ne is gyere vissza! Menjél Paulodhoz, a rajongóidhoz, legalább nekik ne okoz csalódást, ha már nekem okoztál, és ne hogy miattam haragudjanak meg rád. Ez nem lenne igazságos. Én látod, tudom, mit érzek irántad, és tudni is fogom. Gyűlöllek Niall Horan. Gyűlöllek! . – kiabáltam mérgesen.

-         De..

-         Nem érted? – mondtam idegesen. – Tűnj el! Takarodj. – mondtam, majd az ajtó felé mutattam. A kezem remegett, minden összeomlott, amit még fel akartam építeni, az is úgy mondva „füstbe ment”. Én még hittem Niallnek, de nem is ez a durva, ha nem az, hogy Gwen hazudott nekem. Nem baj, amire visszaér Niall a turnéról én már nem fogok Londonban lenni.. Elmegyek innen.. Örökre.

§Megtaláltam a családom

Na, itt a rész : D Nagyon sokat kellett tanulnom, szóval bocsánat a késésért. Jó olvasást, sziasztok: D

„Megtaláltam a családom”

  ( London hó - 2012. február 4 )

 

Kinéztem az ablakon, majd elgondolkodtam, hogy milyen régóta nem láttam már igazi telet. Otthon Magyarországon már Decemberben esett a hó, most itt csak még esik az eső. Tudod, ha már több éve kint él külföldön az ember nem könnyű hozzá szokni egy új természeti változáshoz. Bár ez velem nem igaz, hiszen az életem felét itt töltöttem, de azért a honvágy mindig eszembe juttatja a régi házunkat, a régi karácsonyt, amikor összejött a család. Tudom, és emlékszem, hogy a karácsonyfa alatt mindig azt kívántam, hogy bárcsak egyszer eljuthatnák Londonba. Hát, igen kijutottam, de mostmár rájöttem, hogy nem ez volt a legfontosabb az életemben. Nincs családom, nincs barátom. Nincsen senkim. És lassan itt a karácsony és megint egyedül fogom ünnepelni. Ja, meg Gwennel, és Hanryvel. Sosem gondoltam, hogy ezt a karácsonyt úgy mondva egyedül fogom tölteni. Azt hittem, hogy majd a srácokkal és Adisonnal felállítunk egy fát, feldíszítjük, nevetünk azon, ahogy Harry szerencsétlenül felteszi a csillagot a fa tetejére, vagy mindenki sziszegve issza a forró csokit, mert égeti a szánkat, de ez csak egy képtelen álom volt. Más, amikor meglát minket, gondolom, csak azon elmélkedik, hogy én miért pont Niallel vagyok együtt? Most választ adok. Niall egy olyan fiú, akiért tűzbe mennék, nagyszerű srác, és tudom, hogy soha senkit nem bántana meg, soha senkinek nem okozna fájdalmat. Nem szimpátia miatt választottam őt, hiszen nem a szőke hajú fiúkért vagyok oda. De én mindig azt mondom. Az alma is szép kívülről, de belülről pedig férges. Niall ennek pont az ellentétje, és minden 1 D-s fiú. Helyesek kívülről, és belülről is nagyszerű srácok, segítőkészek, és én kaptam tőlük egy esélyt, hogy új életet kezdhessek, vagy legalábbis egy korszakot segítettek lezárni. Nekik köszönhetem és Adisonnak, hogy nem omlottam össze, hanem fel tudtam kelni, és tovább tudtam lépni egy fájdalmon. Hirtelen megszólalt a telefon majd felvettem. Tudat alatt vártam, hogy Niall legyen, de egy női hang szólt bele.

-         Henriett Farkson keresem. – hallottam egy határozott hangot.

-         Igen én vagyok. Ki az?

-         A Magic World show-tól hívom, és meg szeretném kérdezni, hogy adna e nekünk egy interjút. – válaszolta, majd csönd lett.

-         Miért kellene interjút adnom? – tudakozódtam tovább, mert nem jutott semmi az eszembe, hogy milyen téma miatt hívhatnának.  Ráadásul engem.

-         Sokan azt mondják, hogy már Niall Horannel nincsenek együtt. Mások meg azt, hogy együtt vannak, és hogy tisztázná e a helyzetet. Persze ha nem akarja, akkor sincs semmi baj. – mondta majd várta a válaszom. Már majdnem nem-et akartam mondani, amikor elgondolkoztam. Tényleg ha interjút adnék ennek a TV-s műsornak, akkor mindenkinek tisztázhatnám a helyzetet, hogy mi is van most köztünk Niallel.

-         Persze, elfogadom. – mondtam, majd elmosolyodtam.

-         Akkor holnap be tudna jönni reggel 9-re? – kérdezte, majd hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült.

-         Igen. – mondtam.

-         Akkor majd holnap. Viszlát. – mondta.

-         Viszlát.

Ez őrültség volt! Tördeltem a kezem, pár órával később. Ideges voltam, hiszen ha belegondolok, több millióan néznek élőben, és ha dadogni fogok? Tiszta hülyeség volt ezt az interjút lebeszélni. Majd hirtelen megszólalt a csengő és sóhajtva kinyitottam. Adison feldúlt arcát láttam meg, majd maga mellett Harry topogott.

-         Hát ti? – forgattam a szemem. Nem megmondtam Adisonnak, hogy ne hozzon ide egyetlen egy 1 D-s fiút se! Úgy látszik nem ért angolul, akkor majd beszélek neki franciául, hátha azt megérti!

-         Mondanom kell valamit. – mondta A.D majd a nappaliba leült a kanapéra. Mostmár mániája, hogy csak úgy bejön hozzám és egyből leül a kanapéra? Bár ami az enyém, az, az övé is.

-         Na, mi az a hír, ami ennyire feldúlt? – kérdeztem mosolyogva.

-         Képzeld felhívott egy nő, aztán elkezdte, hogy egy sztárfellépő fog majd a Magic World-ben fellépni. És Niallel lesz valami hír. Megőrülök, nem tudom kideríteni, hogy ki akarja bemocskolni Niallt. – mondta A.D, majd láttam, hogy Harry arrébb csúszott, bár nem csodálom Adison kalapáló keze elől, hogy arrébb ment.

-         És mi van, ha nem bemocskolni akarja Niallt? – kérdeztem, majd rá néztem.

-         Te tudsz valamit? – nézett rám Harry.

-         Én? dehogyis. Csak felvetettem ezt az eshetőséget is. – mondtam, majd vállat vontam. Adison az órájára nézett, majd pánikolva Harryre emelte barna zavarodott szemeit.

-         Na, mi az? – kérdezte Harry.

-         Elkésünk! – rikácsolta, majd felszedte Hazza-t a kanapéról, majd kifele tologatta az ajtó felé. – Hen csak ennyit akartam mondani, majd még beszélünk, de most el fogunk késni, egy dedikálásról. ! – mondta Adison hadarva.

-         És hol lesz a dedikálás? – a saját szememmel akarom látni, hogy milyen most Niall. Szomorú e vagy boldog.

-         A szokásos. – kacsintott majd beült Paul kocsijába Harry és Adison. Még egy utolsót integettek, majd elindult a kocsi. El kell mennem a dedikálásra. Felszaladtam az emeletre, felkapkodtam a ruhám, egy halvány sminket tettem fel, majd útközben felkaptam a táskám, és bezártam az ajtót.   Kapkodva szedtem a lábam a dedikálás helyszínére, majd akkor fellángolt bennem a remény, hogy itt lehet, hogy beszélni fogok Niallel. Az oldalam már szúrt, a szél összekócolta a hajam, majd végre megérkeztem a nagy tömeghez. Alig tudtam átevickélni a tömegen, de már csak pár méter választott el a színpadtól így nem adtam fel. Láttam, hogy Harry észrevett, mert engem nézett, majd súgott valamit Zaynnek, amin elnevették magukat. Csak álltam és néztem Niallt, az sem érdekelt, hogy össze visszalökdös a tömeg, nem mozdultam egy tapotatt sem a helyemről. Hirtelen felálltak, majd a tömeg is megindult. Elhatároztam, hogy beszélni fogok Niallel, így utat törtem magamnak, és követtem a fiúkat. Felszaladtam a színpadra, de egy szőke hajú lány, ellökött az útból, és Niall nyakába ugrott. Akkor a földbe gyökerezett a lábam, majd a lány megcsókolta Niallt. Csak álltam, és néztem, hogy Niall megfogja a derekát, de eltolta magától, majd rá mosolygott, majd amikor meglátott lefagyott az arcáról a mosoly.

-         Henriett ez nem az.. – mondta volna, de megfordultam, a biztonsági őröket fellöktem és leugrottam a színpadról. Hogy gondolhattam azt, hogy Niall Horan majd miattam fog epekedni, hogy majd miattam fogja lógatni az órát. Amikor éppen kifordultam volna a sarokra, valaki megfogta a könyököm. Tudtam, hogy Niall, mert éreztem az illatát.

-         Mit akarsz? – sziszegtem, majd ki akartam tépni a könyököm a kezéből, de annál közelebb kerültem hozzá. Felé fordított, majd nagy levegőket vett.

-         Először is várj, mert mindjárt megfulladok. – mondta.. Pár percig így álltunk majd belenézett a szemembe. – Az, az előbbi, az nem volt semmi. Csak odajött és…

-         A te életed, én már nem szólok bele semmibe. – mondtam halkan.

-         De, Henriett hozzám tartozol. – mondta.

-         Nincs igazad Niall. Nem tartozom hozzád, és lássuk be sosem tartoztam igazán. – mondtam, majd elfordítottam a fejem. Kitéptem a könyököm, majd eltávolodtam Nialltől.

-         De Hen én, szeretlek. – kiabálta utánam, de én csak halkan mentem tovább. Ne nézz hátra! mondogattam magamnak. De végül hátrapillantottam és láttam, hogy még mindig ott áll. Megfordultam, már nem takartam a könnyes arcom, és pont akkor értek oda Harryék. Még egyszer utoljára végignéztem Niallen és elindultam haza. Tiszta felesleges dolog volt eljönnöm erre a dedikálásra, csak még egy sebet okoztam magamnak. Igaza volt apának tiszta makacs vagyok. Elmegyek apához. Döntöttem el magamban, majd elindultam. Tétován tettem meg a lépéseket, majd végre beléptem a nagy fekete kapun. Végig néztem a sírok közt, és megpillantottam az apáét. Könnyek mardosták a szemem, annyira fáj, hogy nem tudom elmondani neki azt, ami most nekem, fáj. Lecsuklottam a sírjára, és elkezdtem zokogni. Már csak benne bíztam, odaadnám az egész életem, ha még egyszer átölelhetném, ha a fülébe súghatnám, hogy nagyon szeretlek.

-         Apa, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. És sajnálom, hogy csalódást okoztam. – suttogtam, majd letöröltem a sírtetejéről a rá hulló faleveleket. – Bárcsak itt lennél, sokkal könnyebb lenne minden. – suttogtam, majd feltérdeltem. Tudom, hogy az emberek furcsán vizsgálgattak, és őrültnek is tartanak, de ha az ember elveszít valakit, és ha neki hiányzik, akkor bármit vállal, még azt is, hogyha a gyogyóba zárják is el. Most anya biztos, hogy elráncigálna, de nincs itt és itt is fogok apával maradni. Valaki megérintette a vállam, de nem törődtem vele és a virágokat rendezgettem.

-         Sajnálom. Én tényleg sajnálom. Ha ott lettem volna. – mondtam elcsukló hangon.

-         Nem a te hibád. – mondta egy lágy hang. Niall volt. Megfordultam és 6 szempár nézett rám szomorúan. Szó nélkül átöleltem Niallt, még ha ezután nem is leszünk együtt, én csak ennek a pillanatnak fogok élni. Éreztem, hogy a többiek is körém gyűlnek és átölelnek, most úgy éreztem, hogy hazatértem, hogy megtaláltam a családom..

-         Itt vagyunk, és még egyszer nem fogunk elengedni. – mondta Zayn halkan..

§ Nem ez nem vicces

Nos, megszegem az ígéretem, mivel ez a rész nem lett másik szemszögből írva, de szerintem így is jó. És elég hosszúra sikeredett, de legalább van mit olvasnotok : )

Nem sikeredett valami űber érdekesre, de kell egy ilyen rész is.

Ui.: Lehet, hogy kések majd a részekkel, de nagyon sok a tanulni való. Jó olvasást, sziasztok : )

„Nem ez nem vicces”

Totálisan elmebeteg ötlet volt az, hogy én elfogom valaha is felejteni Niall Horant. Már 4 napja kínzom magam, alig ettem valamit, és folyton csak Niall jár a fejemben. Ahogy a nappaliban ültem, hirtelen megszólalt a telefon.

-                    Henriett Farkson. – mondta, majd vártam, hogy valaki beleszóljon.

-                    Henriett. Kérlek, ne tedd le! – mondta Harry könyörgő hangon.

-                    Viszlát, Harry Styles. – mondtam halkan, majd kinyomtam a telefont. Nem akarok Harryvel beszélni, és nem is fogom lehangolni a turnéjukat. Bekapcsoltam a tévét, majd hirtelen egy ajtónyitódást hallottam, majd rögtön eszembe is jutott, hogy nem egyedül lakom mostmár. Hanry a lábamhoz dörgölődzött, majd egy ősz hajú kipirosodott arcú nénit láttam meg.

-                    Látom fent vagy kedvesem. Segítenél bevinni ezeket a konyhába? – kérdezte mosolyogva.

-                    Persze. – felálltam a kanapéról, majd becipeltem az elég nehéz csomagokat. A konyhában leültem az egyik székre, majd Niall képét a kezembe vettem.

-                    Van valami új hír? – kérdezte szomorúan a néni.

-                    Nem semmi. Éppen az előbb Harry hívott, de letettem. – mondtam, majd egyre csak Niall kék szemét kezdtem el nézni. Olyan hihetetlen azt felfogni, hogy már nem rám nevet a szeme, nem engem csókol a szája, nem engem ölel a keze. Belegondolni abba, hogy most ezer rajongó öleli körbe, ezer híresség, ezer szépség, aki elveheti tőlem. Elveheti? Már nem is az enyém. Ez most olyan érzés, mint amikor van egy gyémánt nyakéked, amit attól kaptad, aki fontosnak tartod téged, de te az értékes ajándékot, kincset, hirtelen elveszíted. Mindenhol keresed, küzdesz, hátha megtalálod, de a végén feladod. Ez pont ilyen érzés. Megkaptam, nem becsültem meg és elvesztettem.

-                    Figyelsz? – kérdezte a néni, majd megérintette a vállam.

-                    Iigen.. Csak elgondolkoztam, ne haragudjon. – mondtam, majd rá mosolyogtam.

-                    Semmi baj. Én ezt már nem tudom tovább nézni kedveském, hogy nem eszel a miatt a fiú miatt, szomorú vagy. Ez így nem mehet tovább! – mondta, majd kiment a konyhából.

De mit tegyek, ha egyszerűen nem tudok Niall nélkül lenni? Ordítottam volna.  De szerintem már szinte betegesre beszéltem be magamnak ezt az egészet. Ha nem vigyázok, még a végén diliházba küldenek.

-                    Tessék, hívd fel. – mondta, majd a néni elém tette a telefonját.

-                    Nem tudom a számát. – hazudtam, majd arrébb toltam a telefont.

-                    Tessék. – majd elém tolt egy kis cetlit, amire tényleg Niall száma volt felírva.

-                    Ezt meg honnan szerezte meg? – kérdeztem döbbenten

-                    Nem ez a fontos most kedveském, ha nem az, hogy hívd fel. Na, gyerünk. – mondta. Betárcsáztam a számát, majd a telefon kisípolt.

-                    Kisípolt. – mondtam, majd visszaadtam a kezébe.

-                    Egyébként hívj csak Gwen-nek. – mondta mosolyogva a néni.

-                    Rendben Gwen. – mondtam mosolyogva.

Ahogy Gwenre néztem, egy mosoly jelent meg arcán, majd kisietett a konyhából.

-         Kedvesem nekem most el kell mennem csoportos találkozóra a golf klubba, fogadtunk a lányokkal, és kiállunk a fiúk ellen, de majd később jövök. Készítenél valami vacsorát? Mert tudod, már nem vagyok olyan fiatal és nem mozgok olyan otthonosabban már, mint te, és jobban megtalálod a dolgokat itt, mint én. Amíg te nem voltál itt, addig konzerveket ettem, Hanryvel együtt. Remélem nem nagy kérés. – mondta, majd rám emelte a kék szemét. Azokban a szemekben volt valami ismerős. Vagy csak szimpatikus a néni. Már nem tudom.

-         Nem, dehogyis. Összedobok valamit. – mondtam, majd Gwen integetett még egyett utoljára és kisietett az ajtón. Azért, be kell vallani, idős, de van energiája. Én örülök, hogyha 70-80 éves leszek, akkor el tudok majd menni a konyháig, nem hogy még golfozzak is. Elnevettem magam. A további, elég sok időmben TV-t néztem, kitakarítottam, majd összedobtam valami kaját Gwennek. Amikor az órára néztem már 5 órát mutatott. Éppen amikor leültem a kanapéra a popcornommal együtt, akkor szólalt meg a telefon. Nem fogom felvenni, mert biztos, hogy Harry az. De mi van ha Adison az, vagy anya?

-         Istenem! – sóhajtottam, majd felvettem a telefont. – Igen? – kérdeztem, majd Adison hangját hallottam meg.

-         Szia Hen, Adison vagyok. – mondta idegesen. Adison sosem ideges. És ha netán valamin felhúzná az agyát, megy egyett futni.

-         Ki vele A.D mi a baj ? – kérdeztem, majd leültem a földre. Éreztem ez a beszélgetés hosszú lesz.

-         Ez itt hosszú lenne telefonon. Amúgy beengednél? – kérdezte, majd meglepődve vettem el a fülemtől a telefont.

-         Hova engedjelek be? – kérdeztem majd homlokon csaptam magam. - És honnan tudtad? – kérdeztem megint, de letettem a telefont, és kinyitottam az ajtót. Óvatosan kinéztem, és nyugodtan vettem észre, hogy csak A.D van az ajtó mögött.

-         Gyere be. – mondtam. Bejött, majd egyből bement a nappaliba és leült a kanapéra. – Mi a baj? – kérdeztem, majd biztatóan rá mosolyogtam.

-         Figyelj, Niall nagyon kivan. – várjunk, A.D-nek nem a turnén kéne lennie ??

-         Nektek nem a turnén kellene lennetek? – kérdeztem döbbenten.

-         Ha nem szakítanál, félbe elmondanám a történetet. – bólintottam, majd hagytam, hogy beszéljen. – Na, szóval. Kezdem az elejéről. Tudod, amikor elmentél, vagyis hogy is mondjam, elmentél a házukból, Niall egész nap nem jött ki a szobájából, és most is csak akkor jön le, ha a fiúk a stúdióba mennek. Éppen tegnap akartunk indulni a turnéra, amikor lemondták a koncertet a fiúk, jobban mondva Niall miatt mondták le, mert egyszerűen Niall nem tud figyelni. És a legmeglepőbb dolog, hogy nem eszik már annyit, mint régen. – ezen elnevettem magam, majd láttam Adison szemében a keménységet, és próbáltam figyelni. – Nem ez nem vicces Henriett. Lejön reggel, és nem azt a mosolygós fiút látom, aki melletted van, ha nem egy szomorú fiút. Egyébként Harry már nincs együtt Jennyvel. – mondta végül.

-         Nincs? egy hét és szakított vele Jenny? – néztem rá döbbenten. Lehet, hogy ezt akarta mondani Harry.

-         Nem Jenny ha nem Harry vele. Megunta, meg mással csalogatta meg. Aztán ezt figyeld. Amikor szakított vele Harry, azt mondta Jenny, hogy ezt még Harry meg fogja bánni. Érted, Harryvel meg akart vetetni egy méregdrága ruhát. Totálisan igazad volt, és most szinte mindenki maga alatt van, Niallel az élen. – mondta, majd kifújta a levegőt és rám emelete barna szemeit.

-         Tudod, én már elfelejtettem Niallt. Mondd meg Harrynek, hogy nem haragszom, és hogy sajnálom, hogy igazam lett. – mondtam csendben. Elkezdett nevetni.

-         Én bizton tudom, hogy te Niallt még őrülten szereted! . Ha nem szeretnéd, akkor nem lenne a kezedben a neve. – mutatott a csuklómra, majd döbbenten vettem észre, hogy ilyen apróságokra is odafigyel. Lehúztam a felsőm, majd felkészültem a nagy oltásra.

-         Miért csinálod ezt magaddal, meg Niallel ha szereted? – kérdezte, majd erre felkaptam a fejem.

-         Mert én nem tartozom az ő világába. – mondtam egyszerűen.

-         Csak beszéld meg vele, ezt az egészet!

-         Nem, nincs mit beszélnem. Mindent elmondtam. Amúgy tudtad, hogy Niallnek van egy nagymamája? – kérdeztem mosolyogva.

-         Igen Gw… - majd befogta a száját.

-         Ki? – kérdeztem döbbenten.

-         Gwendy. – mondta hirtelen. – Gwendy Horan. – mondta idegesen.

-         Csak, mert lakik velem egy öreg néni, őt is Gwennek hívják, és mutatott egy képet a férjéről, és nagyon hasonlít Niallre. De szerintem csak ezt bebeszélem magamnak. – mondtam mosolyogva.

-         Figyelj, csak ennyit akartam. – mondta, majd kinyomta a csörgő telefonját.- Bocsi, ez Zayn volt. Már biztos keresnek. Majd még beszélünk, és tényleg gondold át ezt az egészet. – mondta, majd átölelt és megpuszilta az arcom. – Szia, Hen és ne menj innen sehova!. – mondta majd becsukta az ajtót. Ahogy kiment, bekapcsoltam aTV-t és megkönnyebbültem. Örülök, hogy Adison nem haragszik rám, de nagyon sajnálom Harryt. Nem akartam, hogy igazam legyen. Szeretem Harryt? Igen. Válaszoltam magamban. De nem szerelemből, ha nem, mint egy testvért. Fel kell hívnom, ez lesz az eddigi legjobb ötletem. Odamentem a telefonhoz, majd sokat hezitáltam, hogy „megtegyem? ne tegyem?” hülyeségekkel. De megfogtam a telefont, és betárcsáztam Harry számát. Azonnal felvette.

-         Henriett te vagy az? – kérdezte meglepődve. – Éppen most akartalak felhívni. – mondta, majd hallottam a hangján, hogy megkönnyebbült. Ezt nem telefonom akarom megbeszélni, és nem is így akarok tőle bocsánatot kérni.

-         Igen én vagyok. Át tudnál jönni? – kérdeztem bizonytalanul és halkan.

-         Persze, egy 10 perc és ott vagyok. – mondta, majd megszakadt a vonal. Letettem a telefont, majd gondoltam egyett kimentem a konyhába és csináltam kettőnknek egy teát. Mivel Harry is az epres teát szereti, azt csináltam. Egy tálcára tettem, majd egy kis házi sütit készítettem mellé. Éppen, hogy letettem a nappali asztalra a tálcát, megszólalt a csengő. Megtöröltem a kezem, és amikor kinyitottam az ajtót, elnevettem magam. Eléggé siethetett, hiszen a haja tiszta kócos volt, bár mindig az szokott lenni. A ruhája gyűrött, a cipőjéről nem is beszélve.

-         Látom siettél. – mondtam még mindig mosolyogva.

-         Henriett én tényleg nagyon sajnálom. Hinnem kellett volna neked.. – mondta volna, de én leintettem.

-         Hidd, el nem vagyok büszke arra, hogy igazam lett. És megbocsájtok, csak gyere már be, mert még valaki meglát. – mondtam nevetve.

-         Rendben. – Bejött, majd amikor a nappaliba ért, elnevette magát. – Te epres teát csináltál csak nekem? – kérdezte mosolyogva.

-         Igen. Emlékszel? Milyen j-vel írjuk a teát? – mondtam nevetve.

-         Pontossal. – mondta ő is nevetve, majd leült a kanapéra, és a kezébe vette a teát.

-         Kevés citrom, sok cukor. – kacsintottam rá.

-         Tényleg Nagyon sajnálom. Nem hittem neked, és ez a Jenny becsapott. De szerencsére te felnyitottad a szemem, és nem történt meg a nagy baj, még idejében észbe kaptam. Én nem gondoltam komolyan, amit mondtam, én nem akartam olyanokat mondani. – mondta majd lehajtotta a fejét. – Tudod, Niall nagyon maga alatt van. – mondta majd rám nézett. Csend következett.

-         Ezt Adison is mondta. – mondtam sóhajtva.

-         Volt itt Adison? – kérdezte meglepetten.

-         Igen az előbb, alig 20 perce ment el. – mondtam, majd letettem a teám, mert már égette a kezem.

-         Le is mondtuk a turnét, mert nem tudta volna elénekelni a dalokat. – mondta Harry. – Már nem az a Niall, aki volt. Megváltozott. Valamit nem tudok megérteni.. – mondta Harry tanakodva.

-         És mi az? – kérdeztem kíváncsian.

-         Hogy ha szereted, akkor miért nem mész vissza hozzá? – kérdezte, majd közelebb ült hozzám.

-         Mert én nem illek Niall világába. Neki egy olyan lány kell, aki bírja a pörgést. Neked nem mondtam, meg nem is vettem komolyan, de tudod hányan irkáltak nekem olyat, hogy idézem: - Ha meglátlak, szembeköplek..  Meg hogy én nem illek Niallhez, és úgy is szét fognak minket választani. Ebben nem tévedtek. – mondtam, majd lehajtottam a fejem.

-         De miért nem mondtad el, hogy fenyegettek? – kérdezte döbbenten.

-         Nem akartalak ezzel terhelni, és nem vettem komolyan. De mindegy. Niall már a múlté. – mondtam, majd elkezdtem az egyik sütit nézni. Hirtelen Harry kezét, éreztem az enyémen, majd amikor felé fordultam, már csak alig pár centi választott el egymástól minket. És akkor félve, de határozottan megcsókolt. Nem olyan volt, mint amikor Niall csókolt meg. Álljunk meg, most komolyan Harryvel csókolózom? Stop! mondtam magamnak, majd elhúzódtam Harrytől.

-         Ezt ne csináld még egyszer. – mondtam neki, majd eltávolodtam tőle.

-         Ne haragudj, csak.. – magyarázta volna, de elhalkult. Néma csendben ültünk egymás mellett, majd vártam, hogy ő szólaljon meg, de nem szólalt meg. – Én akkor megyek. – mondta, majd felállt a kanapéról. – Sajnálom, remélem nem haragszol Jenny miatt, meg emiatt a .. – lehajolt hozzám, majd arcon puszilt.

-         Nem haragszom, csak ne csókolj meg többet. Rendben? – néztem rá, ő nevetve bólintott, majd az ajtóhoz ment.

-         Szia. – mondta, majd becsukta az ajtót.

Nem hiszem el, hogy Harry megcsókolt. Ez nem normális! Vagy én vagyok őrült? Már azt sem tudom, ki vagyok. Megvontam a vállam, majd bekapcsoltam a Tv-t és egy zenecsatornára kapcsoltam..