2013. április 21., vasárnap

§ Valaki mondja, meg miért vagyok utálatos?


Valaki mondja, meg miért vagyok utálatos?



Ahogy a TV-t néztem a vér is megfagyott bennem, majd egy szőke kék szemű lányt néztem, aki érdekes dolgokat mondott a műsorvezetőnőnek. Felhangosítottam a TV-t, majd kezdett síri csend lenni a hátam mögött.

-         Mint mondtam Lindseynek hívnak, és a directionerek képviseletében vagyok itt. – mondta nyájasan.
-         És miért jöttél el hozzánk Lindsey? – kérdezte a műsorvezetőnő.
-         Csak ezért, hogy elmondjam szerintünk Henriett nem való Niallhez, és ezzel az összes directioner egyetért. Nem illik Niallhez, és lássuk be, ő miatta szenvedett autóbalesetet Niall. És úgy látjuk jónak, ha küzdünk az ellen, hogy Niall és Henriett ne lehessen együtt. – mondta, majd ahogy az arcát néztem láttam a szemeiben a bosszút.
-         Na, mehetünk enni? – kérdezte Harry.
-         Elment az étvágyam. – mondtam, majd felálltam a kanapéról és Louis ölébe dobtam a távirányítót.
-         Ennek meg mi baja? – hallottam Harry ideges hangját. Ahogy a bejárat felé mentem megpillantottam Zayn cigarettás dobozát, és gondoltam elveszek egyet, hisz a TV azt reklámozza, hogy jó az idegesség ellen. Elvettem a cigarettás dobozt a gyújtóval, majd kiültem az udvarra le a lépcsőre. Ahogy meggyújtottam a régi emlékek ugrottak be, amikor kemény dohányos voltam, és valljuk, be ki akar a cigarettától függeni? Rágyújtottam, majd elkezdtem dúdolászni.
-         Ezt add csak ide! – szólalt meg Zayn a hátam mögül, de megfogtam a csuklóját.
-         Az én életem, ha akarom, nyugodtan elcseszhetem. – mondtam fanyar mosollyal.
-         De igazán megkérdezhettél volna. – mondta majd kivette a kezemből a cigarettás dobozt.
-         Nem vagy az anyám, szóval nem kell helyre tenni. – mondtam flegmán.
-         Mi bajod van? Csalánra pisiltél? – kérdezte durván, majd felállt.
-         Ne haragudj csak.. – mondtam majd a kertet kezdtem el nézni.
-         Akkor megyünk vacsizni? – kérdezte.
-         Menjetek, nélkülem én nem vagyok éhes. Kérdezhetek valamit? – majd a szemébe néztem. Bólintott egyet, majd ő is elkezdett nézni. – Mi a baj velem? Miért utál mindenki?
-         De hát nem utál senki. – mondta értetlenül.
-         Dehogynem. A rajongóitok is utálnak. – mondtam. – Az a levél most meg a TV-be is már mindenki ellenem van. Miért akarja mindenki tönkretenni az életem? Miért pont nekem vannak gondjaim? – keltem ki magamból majd felpattantam a lépcsőről és elkezdtem sétálgatni, mert már nem bírtam egy helyben ülni.
-         És az megoldás, hogy cigizel? – kérdezte komoran.
-         Egyáltalán nem, de legalább legyen egy igazi konkrét okuk, ami miatt utálniuk lehet. Világ életemben nem voltak barátaim, fiú barátom is csak néhány volt. Mindig is kilógtam a sorból, én voltam a stréber kislány, akinek éppen most válnak a szülei és kivételt kell tenni vele, mert jaj szegény. Mindig én húztam a rövidebbet. Mindig ott segítettem ahol csak tudtam és mit kaptam? Nincs családom! Mindenki utál! Nem vagyok semmire sem jó! – mondtam majd elnyomtam a cigit és Zayn felé néztem.
-         Van családod. – mondta halkan majd a szemembe nézett.
-         Nem érted. – mondtam könnyes szemmel. Zayn háta mögött már megjelentek a többiek is.
-         Hen.. – kezdett volna bele Harry.
-         Nem. Itt senki sem ért meg engem. Nektek normális családotok volt. Ti kaptatok ajándékot kis korotokban én előttem meg anyám szétszakította azt a nyakláncot is, amit születésnapomra kaptam apától. Ti nem értetek semmit! Ti nyájas világban nőttetek fel, nekem meg volt olyan, hogy anya nem is főzött, mert nem akart, vagy nem járt be dolgozni. Ti nem érthetitek, hogy én min mentem keresztül! És tudjátok, mit ? elegem van a sajnálkozó pillantásokból!- mondtam majd könnyes arccal utat törtem magamnak, majd felsiettem az emeletre, és magamra zártam az ajtót. Majd kitört belőlem a 10 évnyi keserűség, ami a lelkem mélyén lapult.

10 perc múlva

Már a szememet a könny is marta, de megkönnyebbültem. Hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón majd lassan nyikorogva kinyílt. Adison lépet be rajta.
-         Jól vagy? – kérdezte, majd a vállamra tette a kezét, de abban a pillanatban le is löktem magamról.
-         Mint mondtam nem akarom, hogy sajnáljanak. – mondtam rekedten majd London esős utcáit néztem az ablakon át.
-         Erről szó sincs. De nem lehetek melletted, ha valami fáj? – kérdezte. – Hisz, a barátnőd vagyok és a testvéred is. Nekem tudod, hogy elmondhatsz mindig mindent, és segítek. – mondta halkan.
-         Mellettem lehetsz, de nem tudsz segíteni. – mondtam majd felálltam az ablaktól és az ajtó felé mentem.
-         Hova mész? – kérdezte félve.
-         Le a konyhába kakaót inni. – mondtam, majd már nyitottam is ki az ajtót. Lassan lementem a lépcsőn hallottam, hogy a fiúk a nappaliban zenét hallgattak. Kivettem a tejet a hűtőből, majd betettem a mikróba mert én hidegen képtelen voltam meginni a tejet. Lassan becsoszogott Liam majd ő is betett egy tejet a mikróba és leült mellém. Kezdtem megnyugodni, hogy nem piszkálnak, de abban a pillanatban a kezemre tette kezeit.
-         Sajnálom. – mondta halkan. Minden izmom megfeszült és behunytam a szemem, mert már ideges voltam. Miért olyan nagy kérés az, hogy hagyják békén az embert? Mosolyogva felé néztem.
-         Nem kell. – mondtam. – Ahogy Horatius is mondja „Élj a mának”. – mondtam fanyarul majd kivettem a mikróból a tejeket és tettem bele kakaó port. Elé tettem, majd elkezdtem olvasni a horoszkópomat, de Harry kiszedte a kezemből. – Ép elméjű azt még olvastam! – mondtam Hazzanak majd a kakaómmal együtt leültem a kanapéra Louis és Niall közé. Nem szólaltak meg csak néztek. Letettem a kakaómat az asztalra majd a távirányító után nyúltam és egy rajzfilmre vittem. Ahogy vittem a csatornákat láttam, hogy Niall felemelte a bögrém és beleivott.
-         Csinálj magadnak! – mondtam majd kikaptam a kezéből.
-         Biztos, hogy Spongyabob-t akarsz nézni? – kérdezte komoran Lou.
-         Miért mi a baj a sárga szivaccsal és a rózsaszín csillaggal? – kérdeztem én is komoran.
-         Semmi. – mondta nevetve.
Niall vállára hajtottam a fejem, majd elkezdtem nézni azt az elég elvont mesét. Nem vettem észre de valahogy elaludtam.

3 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon örülök, hogy újra hoztál részeket :) Nagyon tetszik a blogod :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Én meg örülök annak, hogy ismételten olvasod a blogomat és kommentálsz. Nagyra értékelem. Köszönöm szépen, de nélkületek nem lenne mindez :)

    VálaszTörlés