Nos örülök a kommenteknek és főleg a 400 megtekintésnek :) Wáóó most feldobtátok az estémet.:)) Nem is nagyon beszélek mellé, ez még mindig Henriett szemszöge.Jó olvasást és komit is kérek :)

" De akkor hol lehet ? "

- Nem Hen, az veszélyes! - Szólalt meg A.D.

- Akkor is meg kell keresnem anyát! - mondtam keserűen.

- Ha te mész Hen akkor én is megyek! vitatkozott A.D.

- Nem A.D ! Te itt maradsz a fiukkal a koncerten. Miattam nem fogják és nem is mondhatják le a koncertet! Komolyan A.D. Neked elment a józan eszed? - már zártam volna le a beszélgetést , de A.D újból megszólalt. 

- De..

- Semmi "de" A.D . Lehet , hogy nem úgy szeret engem, és lehet, hogy nem törődik velem annyit, de még is az anyám A.D.. De ennyit meg kell tennem.

- Jó rendben Hen. De nagyon vigyázz magadra, főleg abban az utcában. - mondta és megölelt.

Amikor elengedett végre, Zayn felé fordultam, halvány mosollyal. 

-          Sajnálom, hogy nem tudtam maradni..- mondtam, majd hazafelé vettem az irányt. Amikor végre az utcánkhoz értem elgondolkoztam, hogy hol is lakik Pierre.. Úgy tudom, hogy 6 utcával lejjebb lakik, mint mi, egy barna kapus házban. Megint elkezdtem tördelni a kezem, mint amikor Harry-vel találkoztam, majd lassan és bizonytalanul elkezdtem Pierre és anya és A.D szerint „ veszélyes „ környékre elindulni. A szél fújásán és a kutyák ugatásán semmit sem lehetett hallani. Pár fiatallal találkoztam útközben elég ittas állapotban voltak.. Sosem voltam nagy alkohol mániás és nem is dohányoztam, viszont nem ítélem el sem a dohányzókat és sem az alkoholistákat.. De valahányszor találkozok ittas-al, és dohányossal, mindig felhozódik bennem az a kérdés, hogy vajon, csak felvágásból isznak, és dohányoznak, vagy van valami különösebb, fontosabb oka van ennek? Összébb húztam a felsőmet, mer elértem Pierre utcáját. Anya azt mondta, hogy neki mesélte Ella (anya barátnője), hogy sok minden dolgot hallott erről az utcáról ilyeneket, hogy: itt már öltek meg embert, nem egy drogos incidens miatt hívták ki a rendőröket, és nem egy embert csuktak már börtönbe rablás miatt. De hát annyi pletyka ahány ember. vagyis én így vagyok vele. Majd végre megpillantottam Pierre házát. Közelebb mentem, de nem égett semmilyen lámpa, és amikor megnéztem a kilincset, meglepő módon zárva találtam. Akárhogy próbáltam nem tudtam kinyitni. Fel kéne hívnom Pierre-t, gondoltam. Bepötyögtem a számát, majd pár hosszas perc után végre felvette.

-          Igen? Itt Pierre Humphrey. - szólalt meg erős francia akcentussal.

-          Pierre itt Henriett Farkson. - mondtam idegesen.

-           Áh Henriett, minek köszönhetem , hogy ilyen késő este felhívtál ? – mondta gúnyolódva.

-          Azt te is tudod. – mondtam keményen.

-          Hát hadd gondolkozzam.. Nem.- mondta nevetve kis idő múlva.

-          Nagyon vicces Pierre, de nem vagyok vevő a kisded vicceidre.- mondtam fagyosan.

-          Háh. Pont olyan, vagy mint az anyád.. Nem meglepő, hogy ennyi hónap után is szingli. – mondta undorral a hangjában.

-          Az anyám nevét ne merje a szájára venni! – mondtam idegesen.- És az utóbbi állítása meg egyáltalán nem igaz! Anyámnak csak azért nincs párja, mert nem akar párt, és még apa halálát próbálja kiheverni! – mondtam, de most már nagyon mérgesen.

-          Nyugalom.. Inkább azt csiripeld el, hogy miért hívtál..

-          Ki vele, hol van anyám? ! – kérdeztem már nyugodtabban.

-          Hogy hol van anyád? – kérdezte nevetve. – Azt neked kéne tudnod, mivel te vagy a lánya.

-          Pierre itt állok a háza előtt, bökje már ki mit csinált az anyámmal! – ordítottam a telefonba .

-          Nyugodj már le! . – mondta már ő is idegesen. – Anyád nincs nálam mivel nem is lehetne.

-          Ezt, hogy érti? Kérdeztem.

-          Úgy, hogy én most Franciaországban vagyok.- mondta gúnyosan.

Pár perc néma csend után csak úgy letettem a telefont. Anya nincs Pierre-nél? De akkor hol lehet ? kérdeztem magamtól. Egyre jobban kezdtem aggódni anya miatt, és most Pierre is azt mondta, hogy nincs nála. Most már minden ötletem elfogyott, hogy anya vajon hova mehetett el. Várjunk csak. Mi van, ha lement Edna nénimhez? Itt lakik nem messze, és Edna nénit ismerve rengeteget beszél, de annál jobban és finomabban süt. Emlékszem tavaly nyáron is elmentem hozzá és olyan isteni sütit tud sütni, hogy arról az ember csak álmodni tud.. Na de most már ideje lenne tényleg haza mennem későre jár már. Majd az órámra esett a szemem, ami 22: 30- et mutatott. Ilyen gyorsan elrepült volna az idő? . Majd elkezdett cseperegni az eső. Remélem, anyát ott tartja Edna néni, ha ott van, mivel esik az eső és nagyon csúszósak az utak. Elindultam vissza fele, majd eszembe jutott, hogy a sikertelen kémkedésemet el kéne újságolnom Adison-nak. Bepötyögtem a számát, és láttam, hogy a telefonom kezd lemerülni. Hátha ezt a hívást még kibírja.. Pár perc múlva végre felvette A.D

-          Szia Hen. – köszönt bele a telefonba.

-          A.D elmondom, hogyan sikerült a Pierre-s incidensem..- mondtam feszülten.

-          Na és hogy sikerült? kérdezte A.D izgatottan. Majd ordításokat hallottam a háttérből.- Egy pillanat nem hallak kimegyek. – mondta nevetve. – Na, most már mondhatod.

-          Hát nincs Pierre-nél. – Mondtam szomorúan.

-          Tessék? nincs Pierre-nél?

-          A-a. Tudod, min gondolkozom? – kérdeztem tőle.

-          Na, min?

-          Azon, hogy lehet, hogy lement Edna nénihez.

-          Igazad lehet Hen. Lehet, hogy lement tanácsot kérni. – mondta találgatva

-          Lehet. Majd egy sípoló hangot hallottam. Igen totálisan lemerült a telefonom.- Na, én most leteszem A.D mert még haza is kell érnem, meg merül a telefonom.

-          Rendben, majd akkor reggel hívlak. szia Hen. Vigyázz magadra. - mondta nevetve

-          Én mindig vigyázok . szia, A.D

Majd a telefon lerakása után hazafelé vettem az irányt. A vizes járdákon nem egyszer csúsztam meg. Tudni kell, hogy én borzalmasan félek a sötétben, és ilyenkor mindenféle hangokat hallok, és mindig azt hiszem, hogy valaki követ. Folyton hátranézek, abszurd gondolataim támadnak, hogy valaki meg akar ölni, vagy nem tudom. Lehet, hogy kevesebb horror filmet kéne néznem. Töprengtem el. És akkor meghallottam egy reccsenést mögöttem. Viccen kívül ezt biztos, hogy nem képzeltem be, nem ittam nem dohányoztam, nem vagyok éhes, és nem is vagyok megbuggyanva. Óvatosan hátrapillantottam, de nem láttam senkit. Megnyugodva vettem észre, hogy már a saját utcánkban járok. Majd felgyorsítottam a lépteimet, és szinte már futva tettem meg azokat a pár métereket. Végre a kilincsem volt a kezem, majd amikor lenyomtam, megdöbbenve vettem észre, hogy nyitva volt, pedig holt biztosan emlékszem rá, hogy én bezártam. Óvatosan kinyitottam és halálra ijedtem amikor Hanry a lábamhoz dörgölődzött.

- Hanry most halálra ijesztettél. Suttogtam. Majd egy percre elállt a szívverésem, mivel a konyhából fény szűrődött ki. Megrémülve raktam le Hanry-t majd a konyha felé lopakodtam. Jézusom nem kéne hívni a rendőrséget? Gondoltam magamban. Majd vettem egy nagy levegőt és belöktem a konyhaajtót, és megdöbbenve elfehéredtem.